Tegnap nekiálltam a Hao fanart megrajzolásának. Kalandos történetünk itt kezdődik. Szerintem Hao azóta megátkozott, ez megmagyarázza az átokpecsétet is. xD

Miután felálltam innen tegnap délelőtt, telefonomon egész három darab képpel, amiről úgy döntöttem, még hasznomra vállhat ponchós barátunk megrajzolásához, (na meg a Rybak-számmal, amit ma a Fairytail fog követni, amit Bree mutogatott, s amit amúgy is már nézegettem, csak még nem kattintottam rá TeCsőn xD) becaplattam hát a szobámba. Eddig minden szép és jó... Na de várjatok.
Hao nagy esemény volt az életemben, miatta vagyok az a Tune, aki. A Kékláng Őrzője, na meg az Emlékzavar című alkotásomban is mind-mind kettejükön van a hangsúly, mert Tune úgy beleesik abba a dögbe, hogy csak na. Kapcsolatuk egymás kölcsönös szivatásán alapul, mindketten szinte minden alkalmat kihasználnak, hogy beszóljanak a másiknak... (Erre tökéletes példa a rajzfüzetem, amiket zenehallgatásainkkor rajzoltam tele kilencedik-tizedikben. Ami valljuk be, most volt) Már-már olyan érzésem van néha, mivel ugye én vagyok Tune, hogy Hao létezik. Elég csak ránézni a falamon kint levő képére, mintha néha-néha villanna a szeme. xD Mindegy, ne nézzetek őrültnek. Szóval, szerintem él és lélgezik, s mivel én vagyok Tune - minden létezőt elkövet, hogy keresztbetegyen nekem. Én is - többek között ezért találtam ki A pózt, amiben lerajzolom. Csakhogy meghaladja a "kész" ceruzarajz minden elképzelésemet...
Na de, most meg előre szaladtam. Szóval, bementem a szobámba, és a magnómra nézve leesett a tantusz, hogy a mobilomnak is van USB-je, hát be tudom kötni, s mivel a pandámra nem raktam rá az Oah-t, majd jó lesz mobilról... Összekötöttem a két technikai csodát, erre... nem érzékeli a magnó. Telefonom pedig de, vígan tölteni is kezdi magát, hogy közvetve áramot érzékelt. -.-" Na mondom szép. Sikerült újracsatlakoztatni, úgy a harmadiknál érzékelte is a magnóm is a tapizós képernyőst. Mondom, yeah. Behajtogattam hát a madzagot, és lezártam magnóm fedelét, kis híján odacsípve az USB csatlakozót. Ezzel még nincs is baj... Aztán az ágyam, az "asztalom" felé fordultam, és homlokon vágtam magamat. "A mobilon vannak a képek, te hülye!" - támadtam le magamat. (Most már mindhárom énemnek van neve, de azért a hülye az általános mgeszólítás, meg a barom. xD)
Hát, fogtam a magnót és közelebb raktam az ágyamhoz... Igen ám, de a lávalámpám a magnó mellett álldogál, a szekrény szélén. És a madzagok gordiuszi csomósat játszottak... Mire felfogtam a dolgot, a lávalámpa nagy csattanással földre vetette magát. (Nem jött be az extrém le nem ugrás...) Én persze vagy öt árnyalatot sápadtam, s már ott voltam - szerencsére a lávalámpa egybe volt, ép és sértetlen, csak ugrándozni támadt kedve. Óvatosan helyre tettem, kicsomózva a rádió és az ő madzagját, majd vééégre, odaért az ágyamhoz a rádió, az USB madzag következtében meg a telefon is mellettem lehetett.
Remek, hát lap és rajztábla elő, ceruza, radír, meg ami kell. És akkor kézbe vettem a tapizós mobilkát, bilka hagyta is magát, lépnék be a fájlkezelőbe, mire kiírja, hogy USB használat miatt baszhatom. Mondom VÖTÖFÖ?! Felnéztem ágyam fölötti Hao poszterre és összeraktam: Meg akarja hiúsítani a drága, hogy elkövessem ellene a merényt. Na mondom, még mit nem.
Eszembe ötlött a régi matrica-dömping, ami a Chipicao-ban volt, és hogy nekem van hozzá albumom, ami tele van képekkel. Tény, hogy Hao nincs rajtuk, de ott van Yoh - és a két srác ikertesó, vagy miszösz, nem? Szóval kiröhögtem a ponchóst, és kinyitottam a lehajthatós szekrényt, hogy előássam... És nem volt meg. Nem volt ott, ahol lennie kellett volna, nekem meg nem volt kedvem áttúrni a szekrény egész tartalmát, mivel a KÁOSZ, az átláthatatlan KÁOSZ, ami uralta, az rendrakásért kiáltott. De nem, Tune most rajzol. Találtam egy egész matricát, a cserék között, amin ott volt Yoh, miniben, persze.
Morogva rendeztem vissza a magnómat a helyére, beledugva a pandát, hogy akkor Versaillest hallgatok, nem érdekel. xD Gondoltam, így már van négy képem (ha leszámítjuk, hogy a falamon ott vigyorog az a dög), bőven elég. Aha - a három mobilos képen, egyiken se látszott az álla. Yoh-nak kellett nekiesnem már-már nagyítóval. De nem állított meg.
Tanulmányoztam, "éreztem", milyen fejforma kell. A papíron csak nem akart úgy kinézni. Felpillantottam Hao barátunkra. Már-már kinevetett. Nna, ott gyúlt bennem harag, és nekiestem - sikerült is. Utána a teste nem akarta hagyni magát, de rájöttem, hogy rá ugyanúgy érvényesek az anatómia szabályai, mint másokra - szóval jött az anatómiababa módszer. Kiszámoltam, milyen magas, átszámoltam a rajzomra. Majd nekiálltam mindennek. Bőrt pakoltam rá, megkapta a szemét, orrát-száját, (a szem külön szenvedés volt, de az a tekintet...! Az a mosoly...! Aszittem fangirlsikolyokba halok bele, ahogy végigmértem egészen.) a haját, ruhát, ahol éppen volt rajta (nadrág és kesztyű. Félmeztelen a lelkem. Meg a lába is, mert azt a cipőt én nem fogom megrajzolni. xD Csak ha kényszerítenek. xD), megkapta fülbevalóját is, hadd örüljön. Aztán megkapta kezére a bilincset, a láncot, ami a sziklához kötötte. Meg még a kis sebeit is megkapta, a szakadásokat a nadrágra... Aztán nekiestem a háttérnek. Megkapta a szikláját, a szirtet, a háttérben ott fog kékleni egy hegycsúcs... halványan a lángokat is felvázoltam, hogy hol lesznek. És kész volt, ott állt előttem, azzal a dög arckifejezéssel, mikor én kínozva, már-már megalázva kikötöttem egy sziklára...
Címért kiáltott. Megkapta: The punishment... Bár élvezi, nem tűnik megtörtnek, de mégiscsak bűntetés - mert engem akart megszivatni. Sikerült neki, mit ne mondjak, de... De. Nem érdekel. Kész van, meg van. Legalább is a ceruzarajz. (És buzgómócsing Tune barátunk be is szkennelte, amint úgy ítélte... (a felirat később került fel rá, azt majd csak a kihúzáskor...))

De mivel lerajzoltam, és utána még gúnyolódtam is a falamon lévővel (de jó, hogy hangos volt a zene, és remélhetőleg anyu nem hallotta, hogy "megőrültem" xD), ő rámakasztotta az ő saját külön ki-bejáratú curse-ét, csak nekem. Ha már én punishmentet küldtem rá, ugye. xD Hogy ez miben áll? Kis híján összevesztem Ádámmal és Kishivel, de leginkább magammal, ami miatt dühöngtem, nagyon. De ezt könnyedén levezettem mondjuk: Gabriel is épp dühöngött szerepbe, kiadtam ott. Vgayis átvezettem oda. x'D Már várom a további átok-tüneteket. Ki fog törni a ceruzáim hegye, amivel színezek? Kifogynak a tollak? Elüt egy kocsi? Nna, majd meglátjuk. De én befejezem ezt a rajzot, ha addig élek is.

Nna, most ennyit. Lassan ugyanis készülődnöm kell - délben Kishivel tali, aztán megyünk Évihez... Az időpontot szívesen vétóztam volna, de későn reagáltam. -.-" Na nem baj. Pás!

Update: Kihagytam, hogy amúgy rohadtul büszke vagyok magamra, mert minden jól néz ki a srácon. A kézfejek, na azokra külön büszke vagyok, a lábfejjel egyetemben. x3

Update 2: Kihagytam azt is, hogy tegnap, felhívott nővérem (vicces mód, a csengőhangom teljes verziója szólt a magnóból - szeretünk Kamijo! xD), hogy szeptember tizenöt: Rebecca. Kyaaa...! És a szereposztás! Szabó P. Szilveszter! <3 MÁZs! Janza Kata! Csuha Lajos! Tune elreppent boldogságában...! x3

Update 3: Nézem, nézegetem rajzocskámat, azt a dögöt... és csak poénból megszámolom a lábujjait. Hat van neki...! xD Na majd kihúzáskor orvosoljuk... x'D