Mert bizony tényleg utolért az átok, és ez csak rosszabb lesz. xD Lévén péntek tizenharamdika van, vagy miszösz... Nem mintha ez különösebben mássá tenné a pénteket, ennyire én még nem vagyok babonás. Sőt, egyáltalán nem vagyok az. (Akkor mi ez az átok-dolog, he?!)

A szerda mondjuk még egész átok-mentes volt. Évihez mentünk, a "kreatív csoport", csak Dorina hibádzott. Kipróbálhattuk a zsugorfóliát, ami nagyon is bejött nekem. :) Azóta van egy Hiwatari-kunos kulcstartóm, már csak le kéne lakkozni, és fel kéne fűzni valahova. xD Fogok én még ilyet csinálni, azt hiszem - szép is, jópofa is, ajándéknak sem utolsó. :) Meg gyárthatok magamnak animés kulcstartókat/nyakláncokat. xD (Csak rajzolni kell hozzá... Ehh)
De persze Hao már itt megkörnyékezett - a zsugorfóliám először nagyon összetekeredett, és ha nem szólok, hogy baj van, bizony úgy marad, spirálba. xD De megmentettük Hiwatari-kunt...!

Tegnap meg igazából... csak annyi történt, hogy kihúztam és kiszíneztem az átok okozóját... Az egy dolog, hogy az összes ceruzám megadta magát szinte. (Hogy tört el a belük, ha múltkor még jók voltak, és az asztalon álldogáltak, nem estek le?) De... hogy még nem is akartak úgy fogni, ahogy kellett volna nekik, az már borzasztó. xD De meg van, elintéztem - mert úgy volt, ma lesz a nagy eredményhirdetés.
Ja, hogy Tadeshi késett 15 percet, és ezért nem engedik ma sehova...? Én már csak azt nem értem, hogy ennyire ostoba, hogy ha tudja, hogy baj lesz, ha nem ér haza időben, vagy csak ennyire nem érdekli? Vagy ha már késik, mondjuk hazaszólhatna két perccel idő előtt, hogy "bocsánat, elszámoltam magamat, úton vagyok, mindjárt érkezem." Vagy csak belém szorult ennyi logika?
Mindegy, Kishivel megbeszéltük, hogy ettől független találkozunk, s elnézünk mondjuk a Szent Lacira, fonalazni/fagyizni. Aztán megyünk moziba...! 3D, Avatár, az utolsó léghajlító. Kíváncsi vagyok, és már most félek a szinkrotól. Az már biztos, hogy le fogom húzni. xD

Ami miatt igazából írtam azok az álmaim. Már tegnap is akartam szánni neki egy posztot, de nem jutottem el odáig - lekötött az új "játékom", a Shakes & Fidget, ami egy vicces fantasy-játék, real time küldetésekkel. (pár percesek) És valahogy ott ragadtam. Karakterem neve Kaius, a világ kettőben vagyok, meg lehet nézni. Bárgyú mosolyú sötét elf vagyok, kajla fülekkel. :) Meg egy vágással az arcán de ez már a legkevesebb. Olyan kis bénácska-butácska karakternek képzeltem őt el, aki csak tetteti, hogy az, ha nagyon kell oda teszi magát, és nagy ötletei vannak, amiket ügyesen tud kivitelezni. Most léptem a kilencedik szintre. x3 Hátasom jelenleg egy farkas, és szerintem az is marad majd, ha lejár a kéthét, újra köttetem az alkut.

"Hideg és sötét éjszaka volt. Nem is, nem is. Fényes nappal! Hétágra sütött a nap... A hangulathoz mondjuk jobban illene a viharos éjszaka, de... Khm, hol is tartottam?
Ja igen! Megérkeztem. És a kutya se figyelt rám. Eddig."

A karakterleírásom. Szerintem angyali. xD Ööö, de asszem eltértem, ott tartottam, hogy álmok.

A tegnapi volt igazából meghatározó, olyan "muszáj leírnom." De előtte is álmodgattam... Most akkor szemezzünk, mire emlékszem. xD
Volt egy pár héttel ezelőtt, amin meglepődtem. Valahova mentem Tadeshivel, már nem tudom mi okból. Dumcsiztunk, meg minden, aztán valamiért félrenéztem, s mire visszafordultam, Tadeshi helyén volt biosz-kémia tanárom, Emis állt. Na az meglepő fordulat volt. xD (Szerintem az "Emilía" név alapján kombinálta össze az agyam. xD)
Egy másikban, ez úgy hétfő tájékán volt, ismét általános iskolás "emlékeket" ébresztett bennem... Jutka néni a volt igazgatóhelyettes/mostani igazgató hívott -honnan tudta a számom?-, hogy menjek be a Bembe, mert mondani akar valamit. Vállat vontam, és mentem... Ott aztán valami orvosi rendelőszerűségben kellett váakoznom, és nagy meglepetésemre itt is itt volt Tadeshi. xD Oltogattam rendesen, majd jött Tanár úr - és legnagyobb meglepetésemre ismerték egymást, és kiderült, hogy Tanár úr is mindig szekálja chibi-chant. Aztán behívott Jutkás az igazgatóia, elmondta, amit akart, de már nem emlékszem mi volt... Kicsit meglőve indultam haza, kicsit ténferegve, és megláttam lent ácsorogni Kishit. Odamentem hozzá, kérdeztem mi hír. Mondta, hogy nem volt bent a dokija, mert közbe jött neki valami, kedden a lányának lesz valami előadása, szerdán meg a fiának interjúja, és így tovább - ezek miatt nem mehet Kishi, mert nem lesz bent a doki. Aranyos...
Említendő még talán a tengapelőtti álmom... Az elejére sajnos nem emlékszem, de azt tudom, hogy nem így kezdődött. Valahogy Lara a szobatársam volt, és elhívott bulizni a városba. Nem füllött hozzá a fogam, de végül belementem... Álmomban is csóringer voltam, így mikor a kigyúrt négyajtósszekrény feka biztonságiőr közölte, hogy ezerötszáz, csúnyán néztem Larára - ő azt mondta ingyen bejutunk. Mindegy, kelletlen kifizettük a belépőt, aztán bementünk... Ittunk valami koktélt, az enyémnek fura lilás-rózsaszín színe volt...:s Aztán valahog lemorzsolódtam Larától -ő hagyott el?-, de megláttam Raczyt, volt osztálytársamat, valami libával... mindegy nem érdekelt, odamentem hozzá, hogy "szia, de rég láttalak, vészhelyzet van", s elrángattam. A vészhelyzet az volt, hogy el akartam engedni magam, de nem tudtam, hogy tegyem ezt meg, hogy bulizzak. Épp ecseteltem volna ezt Gerynek, mikor jött egy hatalmas, kopasz monstrum, félig meztelen,cs ak egy nadrágtartót viselt felül... A hája hullámzott, ahogy lépegetett, és szemet vetett rám, és fel akart szedni. Egy szűk kis folyosón volt ez, ahova rángattam Raczyt, és ő, rá jellemző módon, inkább lelépett, valami indokkal, hogy megoldom én, miután a hájpacák közölte, hogy ő tart igényt a csajra. Olyan csúnyán se néztem még emberre... Valahogy sikerült eloldalaznom mellette a folyosón, de nem adta fel. A táncoló tömegben aztán kiszúrtam Geryt, és egyből csúnyán megrohantam, majd berántottam a hosszú asztalsor alá, ahol étkezni meg italt felszedni lehetett. Raczy csak kuncogott, kicsit zavartan, nem túl zsírszegény barátunk meg engem kutaottt a táncolók között. Brrr. Hála az égnek többre nem emlékszem. xD

És akkor a tegnapiak... Mert tegnap három darabkában álmodtam. Össze is tudom kötni őket, de ezt már csak ébren kombináltam, lehet nem így történt. xD
Nos, az első... Először valami focimeccsen voltam, a Coca Colás-mezes csapatba. Ellenfeleint McDonald's-os mezben feszítettek. Fociztunk, fociztunk, sok kis szünet volt, s mire visszamentünk, mindig átigazolt egy-két csapattársam az ellenfélhez, így egyre el voltunk nyomva, míg a végén már csak egyedül voltam. Kiröhögtek, majd beszálltak két buszba... A busz ablakából kiszúrtam valakit, akiről tudtam, hogy beszélnem kell vele. (talán őt akartam számonkérni?) De a busz indított, és otthagyott a parkban... Én rohantam utána, de jött a szembeforgalom, nem is akármilyen - egy felvonulás, egy McDonald's-os felvonulás. Volt ott minden, kocsik, rengeteg ember, mozgó étterem, kis sátrak, amik szintén mozogtak, pavilonok... És a sátrakba/pavilonokba mindenféle program, volt egy olyan is, erre külön emlékszem, hogy mindenféle pasas teszi a szépet a hölgyeknek (Host kluuub! xD), ahol egy magas, kigyúrtabb félfeka pasas fel akart szedni, de engem nem érdekelt, mentem, mindenen át, szembe az árral... Valahogy a felvonulás aztán bement egy nagy-nagy plázaszerűségbe, és ott már tényleg alig volt hely, hogy én utat törhessek magamnak visszafele. Pontosabban onnan jött ki, azt járta körbe az egész buli, és ment ki, valahova, ki tudja hova... Nagyon kifulladva értem aztán a végére, a busz ott parkolt (értitek, bevásárlóközpontban!), és jelzett, hogy mindjárt indul. Jött az utolsó sprint, sikerült felszállnom, nézek körül - a buszon nincs ott, akit keresek. Az ablakra tapadtam kétségbeesetten, és még láttam, hogy akit kerestem bemegy egy üzletbe... És a meglepő, az az volt, hogy ébredés után ráismertem az üldözöttemre: Makádi volt az. xD
A második álom részem ebben a plázában volt, és megvan az a sejtésem, hogy valahogy sikerült visszajutnom a buszról, és abba mentem be, amibe volt infótanárom... Egy szőkésbarna, összefogotthajú, húszas évei végén járó nő takarítgatott ott, egy kordonszerűen felállított láncoskerítés mögött. Be akartam lépni, de azt mondta ez nem leehtséges, csak ő járkálhat ott, mert túl értékesek az áruk. Csak elhúztam a számat - lévén az üzlet nagy volt, én meg nem láttam a dolgokat. De sétálgattam a kordon mellett, fel-le, és néztem, nézegettem... Volt ott mindenféle, egyik fele DM-szerű volt, a másik oldalon nem emlékszem mik voltak... de középen, olyan négy-öt méterre tőlem láttam valami érdekeset. Ékszerek voltak, alatta meg akváriumban halak. Nem értettem az összefüggést, ezért rákérdeztem. A nő csinált valamit, amitől úgy láttam azt a jópár méterre lévő polcot, mintha ott álltam volna előtte. Elmagyarázta, hogy az ő ötlete volt, mert szerinte a halak és az ékszerek jól néznek ki egymás mellett (hehöm-he?!). És megmutatott egy tengericsillagot, ami szegényke tele volt szurkálva-aggatva midnenféle ékszerrel. Élt, meg-megmozdította lábát, nagy megszántam szegényt. Gondoltam megmentem: ekkor kiderült, hogy ilyen csillagászati ára van... Így hát otthagytam a nőt, meg az egész fura üzletet.
A harmadik... Kiléptem a plázából, és elborzadtam - mintha egy világvége után látnám a világot. Minden lepusztult volt, épületek romladoztak... Futni kezdtem, rohanni, majd valahogy egy épületbe jutottam. (talán vissza a plázába?) Több tíz emeletes épület volt, mire felocsudtam, teljesen elvesztem. A hangosbemondó bemunta, hogy bezárták a főbejáratot, már csak fent lehet kijutni, s tegyük ezt meg mielébb, különben ránk robban az épület - túl instabil, ezért le akarják omlasztani, mielőtt magától dőlne el, és ölné meg a maréknyi embercsoportot, ami még megmaradt a háború után. Kétségbeesetten kerestem a kijáratot, útközben összefutva egy kiálhatatlan korombeli libával, aki kicsit nagyon fent hordta az orrát, és lenézett, meg szóra sem méltatott. Aztán valami szépfiúba is belefutottam, aki tette a szépet, de őt meg én küldtem el a fenébe, mert egyszerűen kiállhatatlan volt, főleg, hogy ideges voltam már, nagyon.
Végül feljutottam a tetőre, és szembesültem azza, hogy olyan harminc emelet magasan vagyok. Két munkás volt ott, ők mondták, hogy egyetlen út, ha a létrák valamelyikén lemászok. Két fém csőlétra futott egymás mellett lefele - láttam, hogy a csajszi, meg a szépfiú már lefele mászik, s a magasságtól megszédültem, kis híján le is ájultam, ha nem jön egy mogorva, szöszke férfi, ilyen vállasabb, és nem fog meg. de megfogott. Már kezdett volna lemászni (előtte a munkásoknak adta a cuccát, hogy azok juttassák le) mikor én kivágtam a hisztit a két munkásnak, hogy én nem tudok lemászni, félek, ilyen nincs, és tényleg, reszketett midnen tagom. (Durva tériszonyom volt álmomban.) Ami csak azért ciki, felelt az egyik, mert egy órájuk van, hogy ők is elhagyják az épületet, különben bumm. És egy csomó dolguk van, nem fognak engem pesztrálni, itt hagynak, ha nem mászok. A mogorva pasas visszajött, és rám mordult, hogy nyugodjak meg, és menjek vele - ő majd vigyáz, hogy ne essek le. Levettem hát nehéz hátizsákom (amit csak ott realizáltam), odaadtam a munkásoknak, hogy ők majd leküldik, és remegő tagokkal lépdeltem a létrához. Nem akartam, de valamiért már a mély hangja megnyugtatott a fazonnak. Ő már félig elindult, úgy várt rám, a tető szélén könyökölve, nézve metszően zöld szemével. Volt egy fém félkörszerű kapaszkodócső, ami a leereszkedésben, és először a fogódzkodásban segített... Megragadtam, végtelen lassúsággal leereszkedtem két létrafoknyit. Cipőm megcsúszott, és akkor vettem észre, hogy segítőm mezitláb van... Felhúztam magamat félig meddig, de nem léptem vissza - tudtam, ha megteszem még egyszer senki nem vesz rá, hogy elinduljak -, hanem csak úgy lerúgtam a cipőmet, felkiáltva a munkásoknak, hogy azt is rakják a cuccomhoz. Szépen pillogtam szőke utitársamra, de ő meg nem volt hajlandó segíteni leszedni a zoknimat, szóval, vissza kellett másznom...
A második elindulás úgy kezdődött, hogy lerántott a mogorvácska. xD Mert nem akartam indulni, de ezzel annyira rám ijesztett, hogy sírva fakadtam... De nem volt gond, magához szorított, és a fülembe mormolta, hogy nyugodjak meg, majd átmászott az ő létrájára, s indítványozta, hogy induljunk. Nagyon lassan ahaldtunk, nekem minden tagom remegett. Ő beszélt hozzám, hogy msott rakjam ezt a lábam, majd ezzel a kezemmel fogjak lejebb, és így tovább. Nagyon lassan de végül lejutottunk. Felnézett, és megjegyezte, hogy a máskor átlala negyed óra alatt megjárt út most a háromszorosa volt. Lent a gonosz csajszi, meg a szépfiú egymásra talált, és próbáltak gúnyolni, de nem érdekelt. A szőke megmentőm elmenni készült, de utána vetettem magamat, de lent a földön, már nagyon pokrócként viselkedett velem. Ami kicsit... szarul esett.
Szóval, főleg ez az utolsó álomrészlet volt nagy hatással rám, mert az a félelem, amit éreztem a magassággal kapcsolatban... Nos az olyan volt, mint amit még sohasem éreztem, nagyon szívbemarkoló, bénító félelem. Ami valjuk be, ijesztő. Na meg az a szőke férfi... (tiszeteletem jeléül adok neki egy történetet!)

A mai napi álmomból meg annyi maradt meg, hogy tél volt, és valami nagyvárosban tévedtem el. Ilyen külvárosias terület volt, és járt egy villamos is... De ébredés óta elfelejtettem, pedig voltak érdekes részek, erre emlékszem. Na meg csak egy-egy kép, vagy érzet maradt csak meg...

Nna, most ennyit. Majd jövök Avatar fikázással elemzéssel.