Szerintem én napelemmel működöm ilyenkor, ősszel. Vagy úgy alapjáraton? Így visszaolvasgatva a bejegyzéseket, amíg ősz volt, tél, "félévnyi sötétség", addig nagyon depresszív hangulatú blogbejegyzések születtek, illetve alapjáraton is ilyen volt a hangulatomban. Ellenben most (meg tavasztól)? Ha látom, hogy kint süt a nap, vagy bekandikál az ablakon, felpörgök, és beszélek, beszélek, vigyorgok, hülyülök, elvagyok, élvezem a létet! A suliban létet is, igen. Ami azért pozitív, valljuk be. :)
A mai is egy ilyen felpörgős nap volt. Igazából órák után jöttem bele igazán, mikor Edinától, újdonat osztálytársnőmmel dumáltam (miattam majdnem(?) el is késett a moduljáról - ami az énekkar. És megtudtam, hogy Rigó is énekkaros. O.O Meg volt Rigóval ma is, tegnap is pár szavas szóváltás, magyarral kapcsolatban. Ami tök jó, mert hozzám jött oda, nem én mentem hozzá, és hozzám jött, nem Anitához - ami kicsit jól esett. Nem Nitta miatt, hanem mert... Hogy... Szóval... Na mindegy. xD Keresem a helyemet az osztályban, nem érzem magam teljesen odavalónak mindig... De eltértem, erről máskor. /off), és annyira feldobott, hogy ő is írogat, meg lehet, hogy ismerősök által kiadják a regényét, amit a nyáron, írt... Annyira szupi lenne, ismerni egy írónőt! Személyesen. :) Meg olyan aranyos lány, meg ááá, minden. :) Na mindegy, most kicsit nem vagyok összeszedett. xD
Indultam hát haza, vidoran, mikor felötlött bennem a gondolat: Kishi vajon miért küldte az sms-t? Órán ül-e még? Hét órája van-e? Vagy előbb kiengedték? Majd megnyugtattam magam, hogy esélytelen, hogy hátul legyen, ha nem is volt hetedik órája, csak elérte a negyedes villamost, lassan már a feles jön, tuti nem lesz ott. De, ott volt. :) Zách utcától sétáltunk is, s ott voltak a cicáááák!
Még a jó múltkorában, azaz nyáron, mikor kísérgettem orvoshoz őt láttuk őket először. Egy fekete fehér foltoska, és egy cirmos fiúcska - mára már elneveztük őket, nem először futottunk össze velük, és annyira, de annyira aranyosak, bájosak, és szeretetre méltóak...! Olyan hazajövős cicák... :) Mostra el is neveztük őket, Ukeko és Semeko. (az uke+neko és a seme+neko szócskákból. Mert úgy viselkednek, de tényleg.) Kishinek előbbi foltos szépség jön be, én inkább az elővigyázatosabb, megfontolt Semekóért vagyok oda. :) Csinálok róluk majd egyszer fotót, ez is biztos. Mit egyszer? Többször!
Ebédke után -ugyancsak, mint mindig. :)- Kishivel vettük nyakunkba a lábunk, elnéztünk a Kálvinra. Az anno Edo-mutatta, s azóta "shopping-spot"-tá kinőtt üzlet-kettőst vettük célba, a ruhaüzletet, meg az írószerboltot. Olyan jó cuccokat láttam, olyan olcsóért...! Tune nagyon szeretne már kereső ember lenni. Mert talál olyan de olyan jó cuccokat...! Kishi meg is vette nekem az egyik kinézett tollat. (ismét köszi, s még mindig ég miatta a pofám. ^^") Egy mini tollról van szó, ami két oldalas - az egyik egy sárga kihúza, a másik egy sima fekete toll. Annyira jóóó! Imádom a kicsi tollakat/rotringokat/bármi kis mütyűröket. (minitusfürdő, fogkrém, és estébé rulz!)
Imádok Kishivel mászkálni. Bár egyrészről nyomasztó, hogy ő vásárolgat, én meg csak nézelődök, de kezdek hozzászokni a dologhoz. :) Még pár év és megszokom. (s ha szerencsém lesz, akkorra már nem kell megszokni. xD)
Még hogy a bak "anyagias, spóroló"! A frászkarikát! Úgy elverném minden pénzem, mint a semmiből jött nyári zápor veri fel az utca porát...! Könyvek, ruhák, mindenféle apróságok... És az animés-japános stuffról még nem is beszéltem. Ugye. Hjaj... Itt vágjuk el ezt a gondolatmenetet. Most ennyit. Pá!
