Sziasztok!

Jó rég nem írtam már. De úgy döntöttem, ide már lehet nem is fogok többet. Hogy miért? Többek közt lustaságból, mert nincs energiám levésni ide napjaimat. De! Nehogy azt higgyétek, hogy ennyi, de nem ám! Új blogot nyitok, bloggeren, vagyis már meg is nyitottam. Irományaim-képeim-rajzaim-kritikáim fognak oda felmenni, meg mindenféle - nélkülözve a nagy lelkizéseket, személyes dolgokat. És miért nem ide folytatom? Hogy másoknak is megadhassam a blogomat, mert ugye itt azért vannak olyan dolgok is, amiket... nem lenne ildomos meglátnia pár embernek, mert "felhasználható ellenem a bíróságon". xD Vagy a való életben. =)

Na meg, úgy érzékelem, hogy nagy "lelki gondjaim", depizéseimet, amiket ide írtam ki magamból, le tudom vezetni másba - aminek örülök viszont. Szóval, remélhetőleg ott gyakrabban sikerül majd posztolgatnom - és remélhetőleg, ti, eddigi olvasóim, viszontlátlak ott titeket! :)

Tune - A Csap

Valószínűleg lesznek dolgok, amik itt is, ott is szerepelni fognak - elnézést kérek majd az ismétlésekért. =)

Szóval, ezennel, ezen blog bezárja kapuit. Köszönöm eddigi összes követőjének, akiknek megmutattam, akik véletlen, vagy szánt szándékkal akadtak rá... :P Köszönöm a kommenteket, az új helyen is várom őket. ;P

Tune

A kis pillangó megrezegteti szárnyait, majd felreppen - egy új virágot keresve - egy új fejezet, új lehetőségeket nyitva maga előtt.

Szállj, szállj gyönyörű pillangó!

Szerintem én napelemmel működöm ilyenkor, ősszel. Vagy úgy alapjáraton? Így visszaolvasgatva a bejegyzéseket, amíg ősz volt, tél, "félévnyi sötétség", addig nagyon depresszív hangulatú blogbejegyzések születtek, illetve alapjáraton is ilyen volt a hangulatomban. Ellenben most (meg tavasztól)? Ha látom, hogy kint süt a nap, vagy bekandikál az ablakon, felpörgök, és beszélek, beszélek, vigyorgok, hülyülök, elvagyok, élvezem a létet! A suliban létet is, igen. Ami azért pozitív, valljuk be. :)

Idén is, mint ahogy pár éve megszokhattunk, az 56-osok tere átadta magát az ARC óriásplakát kiállításnak - ami természetes kíváncsiságot ébresztett bennem, s bár hétvégén akartam menni rá, mint kedves nővérkém felvilágosított: csak holnapig van a kiállítás. Öööö... Hoppá. Mindezt vasárnap tudtam meg azt hiszem, s egyből szóltam Kishinek: mivel csúnya és aljas mód őt akartam elrángatni magammal a kiállításra.

Halihó, minden véletlen erre tévedő netszörferre, itt vagyok, élek és lélegzek, nem haltam meg (még) és ráébredtem, hogy lassan már egy hónapja nem írtam új bejegyzést. Ami azért valljuk be, elég szánalmas teljesítmény. Mert nem igaz, hogy nem történt semmi, sőt! Előtte is történt, ugye egy nyaralás, amit még nem véstem le. Plusz minimum két filmelemzést feldobhatnék, sőt, hármat... Illetve szerdán voltunk színházban, volt nyolcadika és tizedike között egy osztálykirándulás, most szombaton egy animecon, nem is beszélve a hétköznapjaimról, felmerülő gondolataimról, heppjeimről, illetve minden másról.

Szóval, úgy döntöttem, hogy lassan de biztosan - hogy ne strapáljam le magamat - lassan de biztosan töltöm fel a tartalmakat, egyesével, nem ömlesztve, mint eddig. Azaz külön bejegyzést kap az animecon, a színház, külön a kirándulás, és a nyaralás; mindhárom filmet is külön-külön vésem le (na jó, lehet ezeket egybevonom), ezáltal talán megkönnyítve a saját dolgomat, és meghozván az ingert, hogy én leüljek írni. (Tudjátok milyen szar érzés, hogy levésnétek aktuális gondolataitokat, de inkább nem teszitek, mert feltorlódott egy csomó dolog, s inkább elkezdesz valami mást csinálni, csakhogy ne kelljen pótolnod? És ez ördögi körforgás, mert csak egyre több és több lesz, a magvas gondolatok elszállnak, s oda minden, amit valaha is akartam... Na jó, ne túlozzunk ennyire, de na. Értitek, nem?)

Ez tehát egy új kezdet, ezentúl (lehet még akár ma is), kis rövidke bejegyzések lesznek egy dologgal, témával kapcsolatban (ez nem zárja ki azt, hogy esetleg lesznek hosszabb posztok is, mint eddig...), akár egy nap többet is kinyomva. Vagy nem - ez már tényleg azt hiszem, hogy rajtam áll vagy bukik. (Esetleg valaki toljon pisztolyt a lapockáim közé, hogy legyen motivációm, jó? xD)

Azaz augusztus 31., a nyár vége, az "Élet" vége. De szép nyár is volt... Nincs reset gomb?

A beszámolót képeket/mindenkutyafaszát a nyaralásból majd idővel, most nincs valahogy hangulatom hozzá. Valahogy írni sincs hangulatom, mégis itt vagyok. Érdekes egy paradox.

A pénteki moziról, meg mindenről, ami most bele fog férni a bejegyzésbe.

Mert bizony tényleg utolért az átok, és ez csak rosszabb lesz. xD Lévén péntek tizenharamdika van, vagy miszösz... Nem mintha ez különösebben mássá tenné a pénteket, ennyire én még nem vagyok babonás. Sőt, egyáltalán nem vagyok az. (Akkor mi ez az átok-dolog, he?!)

Tegnap nekiálltam a Hao fanart megrajzolásának. Kalandos történetünk itt kezdődik. Szerintem Hao azóta megátkozott, ez megmagyarázza az átokpecsétet is. xD

Hajaj, de még mennyire - spec ma éjjel is szereppel álmodtam. De erről később, lássuk, mi volt utoljára... Ja igen.

Vannak pillanatok, mikor meghallok egy számot. Csak az első pár akkord, dallam kel először szárnyra, de máris utat talál a szívemhez... Ezután két dolog történhet: A verzió: a pofára esés. A dallam jó, csak a dal nincs a helyén, netán az énekes hibádzik. B verzió: még jobban a dal hatása alá kerülök, mert egyszerűen gyönyörű, tökéletes, magával ragadó. Na ez most egy B verzió!