Mindig el vagyok maradva magamhoz képest. Szóval most megint mindent, vegyesen. (így utólag - ha már, mikor írni akartam, egy óra munkám elszállt - szerda délelőtt. Yeah.) Vasárnap írtam, vagy mi, utoljára... És valahogy nem jutottam odáig, hogy magát a vasárnapot is kivesézzem.…

Ha azt mondom, holnap írok, az azt jelenti, hogy majd holnapután... vagy azután... vagy még később. xD De asszem erre lassan minden olvasóm rájön, hacsak nem jött még rá. Ami ciki, főleg, nekem. De sebaj. Igyekszem. Szóval, ott hagytam abba, hogy péntek reggel. Valahogy felkapartam…

Mindent összevetve, vicces, hogy hol a boldogság legnagyobb tengerében lubickolok, hol pedig lesüllyedek a mélyre, mint egy darabka kő, egyik napról a másikra. Midnezt úgy, hogy a következő nap már ismét repdesek... Furcsa, mindenesetre, de a boldogság aránya egyelőre több, még hat…

Érett már egy ilyen bejegyzés, mert sokmindenem van, amit mesélnék, kitárgyalnék, vagy csak úgy leírnék magamnak. (Tadeshi, figyelmeztetlek, hogy van két kép a még nem kész Asusról, amit közkiccsé teszek, de csak linkkel, NE nézd meg, ha meglepetést akarsz!) Szóval, minden,…

Mert idén is volt, idén a második, és mily meglepő, nekünk is a második volt, Kishivel. És most erről fogok bejegyezni, hosszú lesz, van mesélnivalóm -amit asszem cenzúráztam-. (Bár szívesebben mesélnék aktulaitásosabb dolgokról, de tartsuk meg a sorrendet... Az majd kap egy kis…

Bevezetőnek annyit, hogy buzog bennem az írásvágy, amit itt szándékozok meg kitölteni, számeszerint három bejegyzéssel. Ebből egy a Versailles koncert élménybeszámoló, még egy a japótáborról, és egy haramdik egyéb. Mert már a koncert előtt is akartam írni, de valahogy nem…

Kezdem néha "feladni" a blogolást. Olyan nehéz leülni ide, és írni, bár lehet, csak a lustaságom miatt. xD De minél többet késlekedek, annál több mesélnivalóm lesz, ami ördögi kör, mert minél többet kéne írni, annál jobban nincs kedvem, mert "túúúl sok,…

Mertem 2010.07.03. 0:14    Mertem álmodni, mert azt hittem szabad, mertem álmodni, de a szívem megszakad.   Mertem remélni, hogy valaki segít, mertem remélni, de a sok érzés megrémít.   Mertem érezni, örülni, szeretni, mertem érezni, de csak egy megy:…