Otthon, édes otthon! Milyen jó is újra itt! Ennek örömére, mint akit fejbe vágtak este, úgy zuhantam át álomországba, hogy az a világ fogva is tartott több, mint tizenkét órán át. Ami azért hát, hm. Nem szokásom. Szóval, kicsit most zombiüzzemmódban, de nekiállok Szepezdes élménybeszámolómnak. Vagyis, előtte még a Japó tábor befejező taktusa következik.

Csütörtök, asszem ez az, ami nem lett megtárgyalva... Már nem is emlékszem, ez a ciki... xD Reggel a Tai chivel kezdődött, ugye, most bent voltunk, s valami olyasmi feladatsorokat csináltunk végig, amit valami szerzetes vagy mi rakott össze, kinek a fél oldala lebénult. Csak mert valami legenda szerint mikor a nem tudom milyen király elment Buddhához valami nagyon spéci módon hajolt meg, s a szerzetes szerint, aki ezt nem tudja megtenni, még nem áll készen a halálhoz meg a megvilágosodáshoz, vagy mi. (látszik, hogy már totál nem emlékszem? xD) Délután sushit csináltunk, mindenki, magának, jaj, előtte meg Miklóssal beszélgettünk. Imádom az embereket hallgatni, mikor arról a dologról beszélnek, amit igazán szeretnek... :) Ismét Tachi volt a tolmácsunk délután, és... és megtudtuk a nevét. Márton... Ano... Eto... szegény srác. xD A Marci jobb, Ági hívta így... Maradjunk a Tachinál. xP Aztán, hazateleportáltunk, én meg kiszedtem minden cuccot, amit el kellett majd rakni, Szepezdelésre. Közben beszélgettem nővéremmel, meg ilyenek... Jah és elkezdtem a Star Ocean EX nézését, amit Zeltől kaptam kölcsön, 2 részig jutottam aznap.

Péntek. Tai chi alap. xD Aztán már csak egy óránk volt délelőtt, bingóztunk, s nekem jött ki először, ezért a senseitől kaptam egy legyezőt... O_o Mindenki kapott valamit, a többség ilyen kajaszerűséget, ami fogalmam sincs mi volt, mert ugye, én nem olyat kaptam. xD Aztán gyütt a japán kvíz, ami... hm, elég hülyén volt megcsinálva. Avagy rakd fel az A, B, C, D táblát, mikor melyikre gondolsz. Ami csak azért volt szar, mert mindenki leshetett, s mert a kérdések annyira szarok voltak, hogy azt hittük, lincselünk. Mert hol jött egy bazinehéz, utána meg egy olyan gyerekes, hogy még egy olyan ember is tudja, aki nem olyan fanatic, mint mi voltunk. (pölö: Ismerd fel a Japán zászlót. Ez előtt meg egy olyan kérdés, amire vagy csak hárman tudták a választ... -.-") Szóval kicsit agyhalál volt, de azért örültünk, hiszen Kittynek sikerült a csapatunkból szerezni valamit. xD Meg asszem Miklós is szervált egy nyereményt... Csak mi nem. >.<" Kaptunk oklevelet is, ami persze, hogy japánul van, persze, hogy kanjikkal, persze, hogy nincs föléfuriganázva. xD (furigana: a kanji fölé hiraganával felírják, hogyan kell ejteni, vagy mi az olvasata. A kanji az ilyen kép/fogalom írás, a hiragana meg a szótagok. A katakana is szótagírás, de azokkal meg a külföldről beáramolt szavakat írják. Tudom, most nagyobb az őskáosz, mint eddig, lévén NEM TUDOK magyarázni. xD)
Aztán, téptem haza, ahogy csak tudtam, búcsú mindenkitől - még volt valamii kerti parti is utána, kár, hogy nem maradhattunk... *szipp* - itthon naná hogy az idegbeteg állapotok fogadnak. Leültem hát csúcssebességgel kajálni, apámnak ugyanis már mehetnéke volt, jellemző módon. Majd egy végső cuccellenőrzés, és be a kocsiba, irány a Balaton a 71-es úton. Jó pár órát kocsikáztunk, valamikor be is aludtam, az biztos, mivel a nyakamat elaludtam, másrészt meg már a Balaton keleti csücskénél voltunk, mikor magamhoz tértem. xD Elkértem a térképet is, és figyeltem, hogy hány várost/falut, szóval települést hagyunk el, hogy tudjam, mikor dobjam az sms-t a csajoknak, illetve Ofőnek. Mert igen, neki is küldtem, és mint kiderült nem is volt baj, mert ő is feljött elém, a kisstrandról. Bár, ezt jobban is meg lehetett volna oldani... lévén sikeresen megállt a kis fogadóbizottságom az út azon részén ahol nem lehet szabályosan megállni. xD Na sebaj, apám szitkozódott, Ofő szervezését "dícsérgetve", végül is mondjuk megoldottunk, szóval nem volt olyan nagy probléma. A csajokat nem lehetett meggyőzni, mindenféleképp a cuccaimat akarták cipelni, ami az én kicsi becsületecskémnek nem tetszett, s hiába próbáltam visszaszerezni a sporttatyómat aljas mód nem adták. xD Most mondjátok meg! Amúgy csak három pakkom volt: a sporttatyó, a kajászacsi (mert úgy volt, hogy a kaja ügy megint önálló beszerzésen fog alapulni, csak vacsit kapunk, de a reggeliről is gondoskodtak nekünk, szóval remek. Spórolhattam volna egy zacskót. xD Mondjuk, a Lia elbírta, egyrészt, másrészt a csajok is... xD), illetve a kistatyóm a különböző túlélőfelszerelésekkel. xD
Annyira jó volt a csajokat újra látni (kár, hogy Bree nem jött...), egyből felderültem, és vigyoroghatnékom támadt. És ahogy egymást túllicitálva mesélték az eddigi eseményeket valami epic volt. xD

Hm, mi is volt még első nap...? Megvan! Megtörtént este, na jó, közel este a csoportbeosztás. Yeeeeah. Miért nem lehet az embert békénhagyni egy táborban? Mindegy, egy egész jó csapatot kaptam - a lényeg igazándiból az volt, hogy húzni kellett egy cetlit, s a cetlikből össze lehetett rakni egy közmondást. Én egy "szabad" cetlit kaptam, amiből ki lehetett rakni, hogy "Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek". A csapatban volt még Zsófi, Alex, Áron és Zoli, illetve két nagy (nem említettem volna még? A volt 11B-vel voltunk, a kampány nyertesekkel, akik jövőre végzősök, s... akik néha sokkal jobb fejek voltak, mint a tulajdon osztálytársaink. Most komolyan, mi a ciki, ha nem ez?), Dorka, és Klaudia. Kövi feladatként a csoporton belül írni kellett egy indulót, illetve rajzolni egy jelképet is, vagy mi volt a neve, nem tudom már. Csak úgy poénból ceruzát ragadtam, és felskicceltem egy bamba ökröt - csak mert névnek persze a közmondásból indultunk ki, s nem más lett így, mint "Jupiter ökrei". xD Stílusos, nem? Szóval, megmutattam a többieknek, Dorka meg kitalálta, hogy lehetne hét ökör, lévén heten vagyunk, körbe egy vöröses Jupiter körül, s minden ökröt egyedien rá jellemzően lehetne felaggatni. Hát, el is kezdtem gyártani az ökröket, de hogy némelyekből harapófogóval kellett kiszedegetni az infókat... Mindegy, elkészült, és szerintem tök jó lett. Párhuzamosan haladtam a nagyokkal, ők a verset rakták össze. Mindenkiről két sor készült, az első sorok első szavai a közmondás egy-egy szavát rakták ki. Az enyém a következő volt: "Jupiternek nem hódol Tünde, / de az animék és Japán nagy követője." Szerintem haláli. xD Az első sorok eleje ki lett emelve pirossal, és kijött így az "Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek." szólás. Szerintem frankó lett, max pontot is kaptunk rá, plusz még két pontot. Sosem értettem azt a pontozást... xD A jelkép meg egy pont híján volt tökéletes, feltehetőleg azért, mert nem volt kiszínezve, csak a Jupiter, középütt. De istenem, ha nem voltak színeseink? Na sebaj.

Este veszett nagy vihar jött, bár eső az csak pár cseppnyi esett, ha jól vettem észre a dolgot. Mi persze beszélgettünk, és... a csajok megszavazták nekem az ablak alatti ágyat, ami hát oké. Nem is volt gond, mígnem a vad szél jött, és recsegtette kompletten az ablakot. Na ott picit asszem berezeltem, amire így visszagondolva vicces volt, milyen pánikrohamot vágtam le. "Rám fog dőlni az ablak, rám fog dőlni! Úristen! Csajok, ha rám dől, és én meghalok, mindenemet rátok hagyom! Úristen ez egyre jobban recseg, így nem tudok, nem merek aludni! Rám fog dőlni!" A végére szinte egy emberként reccsentek rám, hogy dehogy fog rám dőlni, rémképzet az egész. xD Aztán valahogy csak sikerült elaludnom, aztán felébredtünk hétkor... csakhogy elkészüljünk nyolcra. Na ez nem vált ám nagy szokásunkká a későbbiekben, minek egy óra készülődés? Úgy szerda tájékán már csúnyán néztünk arra, aki fel mert minket kelteni. xD
Mindegy, kellemes lett a levegő, s akkor, szombaton még bennem volt a Tai chi, erőteljesen. Így Nittát rá is tudtam csábítani egy kis tai chizésre, ami bár nem volt olyan, mint amilyet Tachi tartott, mégis, felfrissített, és felébredtünk. (Szerintem bőven beszélhetek többesszámban, Ni is kilábalt a zombiüzemmódból, ahogy láttam. xD) Aztán reggeli, ekkor még rohadtul nem vegyültünk a nagyokkal. xD Vivi mondjuk köztük ült, de az asztal legszélén. Na de sebaj. Lassan oldogatott a hangulat. Annyira családias volt ott ülni. "Légyszí, odaadod a vajat? Köszi!", "Valaki tudna passzolni egy kis tejet?", "Te, dobj már meg egy zsömlével, kérlek!". Szerintem tök jó volt. xD Én élveztem. Meg azt is, amilyen fejet Alex vágott, mikor kérte Danitól a már nem is tudom micsodát (tej, kakaó?), és ő azt válaszolta, hogy "bocs, Tünde előbb kérte". Ott volt egy kis kárörömöm. xD
Aztán, lévén rossz az idő, szépen átvonatoztunk Füredre, és ott portyázgattunk. Le a sétányra, ott találtunk kedves nem odavalósi (!) nénikét, aki a fele válaszokat megadta. A másik fele Alex szüleje és az internet csodáinak köszönhetően lett meg. xD Aztán kajoltunk, mert már kopogott a szemünk, gyrost ettem, ahogy eszembe rémlett, ott, ahol tavaly a buzi pasassal szemebsültünk, s ahol nem volt a legjobb a gyros. xD De nem baj, túléltük, borravalót nem kaptak, mert már majd meghaltunk, mire kihozták (Zsófival üldögéltünk ott), s aznap szembesültem a ténnyel, hogy Zoli cigizik... O.o Kicsit kiütött, mondjuk, belőle ki lehet nézni, sőt, egész jól is állt neki. Aztán, a portya vége fele, mikor volt még egy óránk, Zsóval felbattyogtunk az állomásra, rajzolni, mert volt olyan feladat is. Mondjuk, egész kihozott a lány a sodromból, ez volt az első ilyenje itt. Az a baj, hogy csak több lett... De hát bennem lehet a hiba, a többiek egy szót sem szóltak. (konfliktuskerülés? Badarság! Nem kell minden kígyót, békát lenyelni, mert megfekszi a gyomrod!) Mindegy, rajzolás kipipálva (büszke voltam a hajós-emlékmű rajzomra x3), a többiek is visszaértek a cukiból, mert volt egy kérdés, amire csak ott lehetett rájönni, és akkor örültünk. A tábor többi tagjai is lassan megérkeztek, mi meg vonatoztunk visszafele... A napok sajna aztán innentől nagyjából egybemosódnak, de próbálom széjjelcibálni. Van pölö pár esemény, amit nem tudok hova tenni, mégpedig, hogy mi mikor volt. xD

Vasárnap volt a nagy mélypontom, szerintem. Este jött ki rajtam a dolog. Minden klappolt ugyan, remek volt a tábor darabkái: a hely, a társaság, a hangulat, de valahogy nem akart illeszkedni nekem semmi. Sírtam is, de nem akartam. Nagyjából némán hüppögtem, sajna úgy időzítve, hogy Zsófi is látta, meg hát utána icipicit a többiek is... Na de sebaj. Úszikálhattam a Balatonban, két év után végre! Csak mert tavaly természetesen minden úgy jött ki, hogy sikertelen misszió legyen a Balcsiba jutás. Ugyanis gólyatábor, előtte nyaralás, persze, hogy mindre úgy időzített a havibaj, hogy nekem ne legyen frankó. Amúgy, le is égett a hátam, csak mert fürdőzés után elnyúltam a törölközőmön, száradni, a napon. Volt vagy... dél, egy óra? XD Szóval, mondjuk nem csodálkoztam. De elvileg foltosan égtem le. xD De ciki... xD Na nem baj. Elmondhatom, hogy a naptej használt, ahol volt. (Pedig, emlékeim szerint én bekenettem magam! Egyszer... a vízbemenetel előtt... utána magamtól kenegettem...) Jaj, aznap reggel is Tai chiztünk Nivel, tök jó volt. :)

Na jó, egyelőre ennyi, majd folytatom a beszámolót. Bár így a cím egyelőre még értelmetlen, na de majd legközelebb... xD