Ez a nap egész jól indult... volna, ha apám nem rongyol be éjnek évadján (fél hét?), hogy "Tünde, itt a tej, tejet inni keljél fel! Megyünk öregapádhoz!" A mondat felét fel se fogtam félkómában -hiába feküdtem le ugyanis fél tizenegykor, éjfélkor még órát néztem: forgolódtam, nem ment az alvás-, de hirtelen reagálásom (néha összejön a gyorskapcsolás xD) a következő volt: "Hol az a tej?" - Így hát reggelem egy bögrényi jéghideg (a hűtőből! xD) tejjel kezdődött, ami volt vagy öt perc, addig szopogattam.
Aztán gyors összeszedelőzködés, túlélőfelszerelés elrakása - mint empé, iratok, kulcs (bármi megeshet - kellett is xD), telefon, és könyv! Amit ki is olvastam a Papánál. Na erről később. -, s mivel apám korán óta fent volt, mert nem bírt aludni, soványvaddisznó-vágtában elkészültem (/tünk, anyámmal, bár anyu fent volt egy ideje), bepréselődtünk -na jó, kényelmesen elnyúltunk- a Liában, és kilőttünk, toronyiránt Pusztaszabolcs.
A rádió persze a Juventuson, persze, Madonna hétvége, persze, nem az én világom, persze, empé a fülemben düb-düb-dübörög, Waltz-cal, To the Light-tal és a többiekkel. (keverő, szeretleeeeek, jó volt énekelni, vagyis inkább flashbackelni! xD - Eien no Setsuna, Vesztettem, Haláltánc, Boku no Senaka ni wa Hane ga Aru, Mata Ashita, Itsumo Gawa ni, Futatsu no Kodou to Akai Tsumi, Chop Suey, Soshite Kyou Mo Sekai wa és még sokan mások, akik nem jutottak eszembe... ^^" - jesszus ezt meddig tartott belinkelni... xD de jó, hogy több nem jutott eszembe xD - na és emaitt nem tudtam befejezni tegnap (aug. 16.) a bejegyzést, és ezért teszem meg ezt ma (aug. 17.), de úgy írom, mintha tegnap lenne, mert úgy kezdtem el. Szóval, tegnapra is időzítem. :) Ne zavarjon meg senkit! - csak mert magamat már sikerült. x'D)
Egyszer, épp véget ért a fülemben egy szám (Asszem a Soshite Kyou Mo Sekai wa), mikor ismerős dallamokat hallottam a rádióból. Hát, pause gomb, szeretlek, fülhallgató fülemből ki, s mit hallanak füleim? "I don't know how I got this way / I'll never be alright / So I'm breaking the habit, / I'm breaking the habit tonight!" Úúúúúgy imádom ezt a számot, és olyan rég hallottam! Mennyi emlékem kötődik ehhez is, jesszusom... xD Szóval, Linkin Park, Breaking the Habit. Elő is ásom a gépem rejtekéből, az In the Enddel karöltve. (És ebben a pillanatban jöttem rá, hogy már nincs a gépen... O.o Na jó, leszedem újra, ezen ne múljon. xD)
Nna, valahogy aztán csak leértünk Papához, szomszédék (uncsitesómék) még aludtak, megtudtuk, hogy Zsolt (az uncsitesóm) a tesója házán dolgozgat épp, szóval összefutni se fogunk, megbotránkoztam Papa macskáinak gebeségén, kicsit azért megdögönyöztem az egyiket, majd reggeli, temetőzés, csupa-csupa szokásos dolog...
Aztán, mire hazaértünk a kisember, Milán is kinyitotta a csipáit, így szabad volt az út, mehettünk szomszédolni. És lőn. Aztán ki is mentünk, játszani, na én ekkor váltam el a csapattól - így is vagy 3-4 ember figyelte a kiskölyök igényeit -, és odaballagtam Csutikámhoz, akinek látványa kicsit megütött hirtelen: vedlett, de annyira intenzíven, hogy az nem igaz. Nem tavasszal vedlenek a kutyák? A nagymeleg előtt? Lévén Csuti alaszkai malamut, hát, volt bundája bőven. (de... a téli. Nagyon annak tűnt... xD) Mindegy, hát, elkezdtem dögönyözni, és közben szedegettem csomókban kijövő bundáját. xD Elég szépen lehámoztam a két alkalom alatt, mikor odamentem hozzá - mind a kétszer, szerintem vagy fél órát töltöttem ott, duruzsolva neki mindenvélét. És olyan cuki volt! Mikor felfogta, hogy azért dögönyözöm furán, mert közben a fölös szőrt is távolítgatom el, úgy feküdt vagy éppen állt, hogy nekem könnyebb legyen a dolog. És néha úgy állt, hogy tudtomra adja, hogy most innen is, itt még nagyon sok a szőr... x'D Mikor először otthagytam, olyan bánatosan, kérlelően nézett rám - pont arra mentem, hogy végig látott. xD Öt percig szemeztünk, majd eltéptem a tekintetemet róla, és inkább beigyekeztem inni... ^^" Annyira ééééédes. x3 Iiiiiiimádom! x3 Szóval, ez volt a hámozás. x'D
Aztán valamikor volt ebéd is (ami nagggyon finom volt, Zsuzsi mindig kitesz magáért, ha arra járunk...), majd döglöttünk picit (kávéba mártott kockacuuuuuukor! - nem lehet kihagyni. xD), végül kilőttünk újfent (persze, hogy a legmelegebbe... x'D), hát empé a fülembe, cipő le, fura kicsavart, lábat felhúzós póz a hátsóülésen felvéve, és már mehettünk is, én aludtam. xD Úgy az út utolsó fél órájában viszont magamhoz tértem, és ezzel a mondattal fogadtam a külvilágot: "rohadtul fáj a hasam...". Mázlimra épp a Madarastesco Savoya Parkja jött útba, így kanyar le, Tune meg elnyúlhatott a vécén... ^^" Ottragadtunk egy jó 20 percet, lévén, éreztem, nekem vissza kellett mennem. Tudtam, nem jött ki belőlem minden -de, mi hajtott meg?- de elszántam magam arra, hogy menjünk, hát kocsiba vissza, és nem telik el ötperc, újfent felnyögök, hogy megint kell... Hát, apám összeszedte magát, és az adott lehetőségekhez kéepst gyorsan hazadöngetett... Asszem ez volt életem eddig legrosszabb negyed órája... xD
A kapunál aztán kitett, én meg rohantam felfele, amíg ők leparkolták a kocsit, és összecuccoltak. Ennyire se örültem még annak, hogy hazaértem, szerintem. xD
Ezután jött egy kis meccs, ugyanis apám el akart vinni bátyám lakásához, én emg erősködtem, hogy nem, nem kell, jól vagyok, egyedül akarok menni, satöbö. Végül sikerült felhúznom, és elmenni utoljára wc-bácsihoz, így indulhattam egyedül. Igen ám, de Kishivel, mikor még készülődtem váltottunk egy smst, és a válasza akkor jött, mikor én éppen lépdeltem le a lépcsőn a lépcsőház előtt - hát hogy-hogy nem elővettem a mobilomat, és elolvastam és választ pötyögtem. Hátra nem néztem, minek is az, nemde?
Aztán, jött a hívás, mikor már majdnem az Árpád hídnál jártam, épp volt még egy megálló... Felveszem, apu az. Kérdés: "Sikerült felhívnod, akit akartál?". What the?! "Mikor kiléptél az ajtón elővetted a telefont. Kit hívtál?". Mi van? Kicsit totál hirtelen ért a meggyanúsítás, apám nem is hitte el a választ. "Persze. Szerintem is. Akkor is ezt mondanád, ha beállítanék miközbe te malacozgatsz?!". Hej, na jól van. Nem hitt nekem. Sebaj, nem érdekelt - ha jön jön, ha nem nem. Ez van, nem érdekelt. Azért kicsit szíven ütött a dolog, hogy lekelődött. Mire fogta? "Mostanában ki szoktam jönni az ablakba/erkélyre integetni." De... Bakker már. Igen, ha a nővérem/bátyám jön. Vagy ha úgy megyek, hogy majd csak pár nap múlva jövök vissza...!!! Kicsit felidegesített, nem baj, aztán sikerült elsodorni a gondolataimat, mialatt caplattam a nekem kellő épületegyüttes felé.
Mostanában rászoktam erre a sétálásra, magányosan, kiszellőztetem legalább a fejemet. Sokminden eszembe jut akkor, ami, szerintem jó. És jó érzéssel tölt el, mikor tudok úgy utazni, hogy semmi nem jár a fejemben, csak néhány baromság, ami a "táj" láttán ötlött fel bennem...
Megmalacoztam, (Tomi, ha véletlen ovlasnád a blogomat, és nem szabadott volna...) gépeztem picit, (bár, bátyó aszonta még az első malacozások alkalmával valamikor, hogy nyugodtan gépezzek... Biztos áll még! xD) majd indultam haza. Megfordult a fejemben (paranoia. xD), hogy apu kint ül valahol a Liában és figyel - de nem láttam Lia kinézetű kocsit, csak egyet, annak is más volt a rendszáma és az árnyékban aludta az igazak álmát. xD Azért árgus szemekkel figyeltem... Vicces volt. xD Majd túltettem magamat rajta, empé a fülembe, Tune suttogva énekel: az utcán. xD
Kihagytam, vagyis említettem, de most megint: kiolvastam a könyvet, amit Edó adott kölcsön, amit a könyvtárból hozott. Ez igen, le a kalappal, nem hittem volna, hogy ilyet olvas! Jó volt, az biztos, nem olyan picit koppintásszagú, mint amit előzőleg kaptam tőle. Az Idegenek címre hallgat a könyv, Taichi Yamada tollából(/billentyűzetéből). Már ez meglepett, mikor kézhez kaptam: japán? Edónál? Izgalmas volt, bár hozzá kellett szokni picit a stílusához, de ha ez megvolt, nagyon élvezhetővé vált. A történet a következő: Harada, egy tévésorozatos forgatókönyvíró, válása után picivel éppen betölti a 48. életévét, így hát gondol egyet, és elmegy sétálni, régen látott otthonába, Aszakuszába. Ezzel még nincs ugye gond. De ott találkozik a harmincas éveiben elhunyt apja és anyja tökéletes másával. Ez eléggé felborzolja az idegeit, de vissza-visszajár hozzájuk... Közben pedig egy bonyolult szerelmi viszonyt kezd egy Kej (ööö... No comment. Szokni kellett. xD) nevű nővel, aki abban az apartmanban él, ahol ő is. Kejre hárul a feladat, hogy kirángassa a múltból a férfit...
Mondjuk, én már ott sejtettem a csavart, mikor még mindig szarul nézett ki, pedig a szülei khm, elmentek. (összeraktam a jeleket. xD Ezért jó figyelmesen olvasni, és feltételezni, hogy mindennek oka van, ami a történetbe került. xD)
Csak azt nem értem, hogy a történetben miért van minden japán cucc magyarosítva, mikor az író az nem Taicsi Jamada lett. Nem mintha baj lenne. x'D
És még egy jó hír! Az én pici Nathanielem tegnap, nővérkém kattintásának hála, kikelt! x3 Ő a legaranyosabb lila trutymó, akit valaha láttam. x3 Iiiiiimádom!!! x3 És, hamarosan Severus is kikel! *izgatott* Ennek örömére elhatároztam, hogy örökbefogadok még majd pár lényecskét, mert... Mert keeeeell. x3 Annyira édes az én pici trutymóm!!! x3 (holnap valószínűleg (holnapot értsd: 17.-e) megejtem az örökbefogadásokat, úgyis van három lény, amivel szemezek... xD)
Nna, asszem most ennyi... :)
