Hej, de rég volt utoljára bejegyzés, s erről én is tehetek. De nem csak én! Lévén szerdától-péntekig terjedő intervallumban kirándulni voltam osztályostul (évfolyamostul?) az országban, itt-ott, na de erről később, mivel eléggé... hm... sok lenne egybe az egész. xD Szóval, péntek-kedd, öt nap, amire már... hm. Alig emlékszem, lévén a kirándulás nagyjából törölte az emlékeket. xD De sebaj, majd csak összekaparom! (vagy nem.)

Pénteken megesett az első énekóra (a dupla magyar után, amin ofőztünk, inkább...), aminek a közepén úgy éreztem, hogy sírva röhögve fordulok le a székről. xD Asszem ez hiányzott nyáron: Bartha tanár úr poénjai. Mert betegeeeeeek. xD A nap többi része egész kiesett, kivéve... hogy órák után lerobogtam ki az udvarra, hogy diabolózgathassunk, Kishivel, Demivel és Dorinával. Persze, hogy négyen voltunk két diabolóra (Kishi és Demi diabolói), de ez kit izgat... xD Elvoltunk, lévén nem kellett haza sietni. (Péntek, az én napom, a testem a diabolóra hangolom... xD) Na jó, azért hazaszólhattam volna, de sebaj. Kishivel utána még dumáltunk is - egy kis esőben álldogálás után, mert igen, eleredt, mikor indultunk haza. xD - és ekkor jött anyu felzaklatott hívása, hogy hol a francban vagyok. Így kénytelen voltam hazaballagni - mondjuk, a szemem már kopogott az éhségtől, de ez kit zavar? Engem aztán annyira nem...
Mondjuk, annyira nem értettem, miért zaklatta fel magát. Lévén, péntek volt, és ha valami történt volna, úgy is hazaszólok. Meg amúgy is, velem sosem történik semmi baj - nem ütött még el autó -csak majdnem-, se villamos -csak majdnem-, se busz -ez még soha nem akart-, se kamion -ez se-, se... ufó, szóval, nem értem mi baja volt, s miért kell hiperaggódósnak lennie. Valszeg nem is fogom megtudni, de ez van.

Szombat... Na az picit neccesen indult. Felkeltem reggel, és tévét néztem. Anyuék már nagyban készülődtek, hogy apu átviszi anyut Timiékhez, hogy segíthessen az előkészületekben - vasárnap volt az eljegyzési ebéd, és minden segítség elkélt. Péntek este mondtam apuéknak, hogy én kicsit később, nem kora reggel mászok át, lévén, szeretnék kicsit lustulni, kipihenni az első sulihét fáradalmait. Ettől független apu természetesen berongyolt, hogy készüljek, megyünk. Én megismételtem az előző nap elhangzottakat, kiment a szobából... Néztem tovább a tévét... Majd eszembe jutott, a göncöm. Szóltam anyunak, hogy mi a véleménye, mit vegyek fel. Felsorolt vagy hatféle alternatívát, természetesen nagy káoszt kavarva bennem, amire picit kiakadtam. Apu menet közben levitt pár cuccot a kocsiba, és pont arra jött vissza, hogy kifakadtam anyunak. Persze, meg se kérdezte, mi van, hanem rögtön üvöltözni kezdett, s mondta, hogy készülődjek, mert mennek. Mondtam, majd megyek később. Nem, készülődjek most, és mielőtt válaszolhattam volna rám reccsent, majd kirongyolt a szobából. Remek... Nem érdekelt különösebben a dolog, elkezdtem összerakni a ruhámat vasárnapra. Pár perccel később ki is mentem anyuhoz, hogy megkérdezzem, mi a véleménye az összerakodt együttesről. Mielőtt kinyithatam volna a számat apu kiakadt, és leüvöltötte a fejem, hogy nem igaz, hogy nem készülődök, mikor rám várnak negyed órája. Bezavart a szobámba, hogy készülődjek. Ekkor már kicsit én is kivoltam, de nem baj, elkezdtem készülődni. Nem sietve el, persze. Ez okot adott egy újabb kitörésre, aminek az lett a vége, hogy annyira rám üvöltött, hogy én sírni kezdtem, annyira kiakadtam. Azzal fenyegetőzött, hogy szétszed, meg mittudommárén, én meg tök kiborulva siessek. Aha, oké... Anyu elgalább segített. Szóval, így indult a reggel, egész "kellemesen". Aztán jobb lett, a kocsiban aránylag lenyugodtunk, bár, nekem ez tovább tartott, nem ment egyról a kettőre abbahagyni a hüppögést.
Aztán be lettem fogva mindenfélére, amiket szívesen vállaltam, mert hát azért mentem, hogy segíthessek. Port törölgettem, kókuszgolyót görgettem, meg már passz, nem emlékszem. xD Aztán ott is aludtam, mert miért ne. Meg is lepődtem   -elfelejtettem letiltani-, mikor anyu rám írt tizenegykor, msnen, hogy már ideje lenne aludni. O.o
Másnap aztán megesett az eset, "kisebb" családi összeröffenéssel. Nem volt rossz, Atillával, Árpi bátyjával szívtuk egymás vérét, s már majdnem összeadtak minket is. Facebookr ament is fel egy aznap készült kép, amit Árpi csinált és tök jó lett. <3 Meg úgy egybe vetve az egész jó volt. :)

Hétfő... megesett az év első töriórája, ami hát... hm. Izé... xD Ismételtünk, senki nem tudott semmit. ^^" Aztán az első francia... Ami egész jó volt. x3 Nem értettem Ofő miért mondta azt, hogy legyünk nagyon türelmesek (kiderült, kiránduláson mondta, hogy rengeteget késik, megesik, hogy húsz perceket is a tanárnő, a "Madam"), mert egész jófej volt, bár néha elkalandozik, percekre, ami hát ez van. Tanultunk egy dalt, meg bemutatkozni - labdával egymást kérdezgetve, és én majdnem fejbe vágtam Sushyt, merő véletlenségből. xD Ezt énekeltem a nap további részében - mert megint diabolóztunk kicsit. A Frére Jacques volt (magyar János bácsi), amit Demivel át is költöttünk Kishire várva. Avagy: "Hol a Kishi, hol a Kishi? Jöjjön már! Jöjjön már!" xD
Angol is volt... az már annyira nem tetszett. Amúgy, megkaptam még este a Napraforgók új "részét" Demitől, sz'al megint rajtam az írás sora... Na majd valamikor.

Kedd... megovlt az első tesink, ahol szíven ütött, hogy a tavaly szerzett kondim elszállt a nyáron, avagy a két kör futás kínszenvedés volt, s kidőltem utána. Az A-sokkal összevonva voltunk, s partizánoztunk aztán: mindkétszer mi nyertünk, epdig többen voltak. Úgy is, hogy egyenlőre felhoztuk (több életes emberek), meg úgy is, hogy mi kevesebbel indítottunk. Más érdekes a délelőtt folyamán nem volt, délután könyvre vátunk Kishivel, majd Tecsóba mentünk... És természetesen azalatt a negyed óra alatt is sikerült összeszólalkoznom anyuval, ami alatt a két program között hazaugrottam, kajálni. Lévén, láttuk anyut - én csak már a ruháját -, ahogy mentünk a villamoshoz. Természetesen azon akadt ki, hogy mi az, hogy eddig maradtunk bent (nem akarta elhinni a póttankönyvvásárt), na meg hogy miért nem jeleztem, hogy láttam /intés, what ever/  (Kishi vette észre, azért. Ő szólt, s mire felnéztem, már csak a uháját láttam...), illetve miért van kikapcsolva a telefonom. Mert esetleg lemerült? Na sebaj. Kishivel tecsóztunk, majd elváltunk és rá várt itthon a pakolás (veszekedéssel, persze), és a hajmosás, illetve egyéb dolgok előkészítése a kirándulásra... A baj az volt, hogy nem tudtam elaludni hamar, így hát reggel, a kora hajnali kelés eléggé... korán volt. Na de erről majd a kövi bejegyzésben, mert most megszakítom a betűfolyamot lévén éhes vagyok már, veszettül.