Kezdetnek egy videó, mert miért ne. Csak hogy értsétek a címet - bár nem emiatt ez a cím.
A napok lassan csordogálnak, messze még az őszi szünet, pláne a nyári... És nem tudok visszaállni a sulira. Vagy csak simán ráállni, mert eddig sosem voltam a helyzet magaslatán? Nem tudom, de... annyira... hogy is mondjam... rossz. Tudom, hogy tanulnom kell, le is ülök elé, de egyszerűen nem maradnak meg a betűk a fejemben, nem tudok koncentrálni, az agyam kikapcsol, vagy elkezd mással foglalkozni - elkezdek rajzolgatni, olvasni, kanjizni. És nem tudok mit tenni ellene... A suliban is, a padban ülve, egyre többször kalandozok el, nem is lényeges dolgokra... Plusz hulla fáradt vagyok, mire hazaérek. Miért, mitől van?
Amúgy itthon se annyira jó a helyzet: ma is, pölö hazaérek, s rögtön lecseszéssel fogadnak. Tényleg, így a legjobb hazajönni... Tegnap este is összeugrottam majdnem anyuval, csak mert rám mordult, mert rossz kedve van. Kérdem én, miért engem kell cseszegetni, ha az embernek szar a kedve? Miért kell máson kitölteni az idegeit? Tudom, én is ezt szoktam csinálni, s nem lenne jogom kikérni magamnak, de... de nem akarom ezt csinálni. De máshogy nem megy az ideglevezetés... Vagyis de. De ha nincs a közelemben laptop/gép egy worddel vagy legalább egy jegyzettömbbel, nem megy. Mert a kézzel írás csak jobban feldühít, mert ha javítanék valamit, az macerásabb, na meg a kézírás lassabban is megy...
Mostanság egyre többet van a "hamis mosoly álarca" az arcomon. Nevetek, szórakozok, de mélyen belül, szarul vagyok. A suliból elegem van, akár csak ősökből, s erre nem dob egy lapáttal sem, hogy mindenki fáraszt... Jó, nem mindenki. De már csak a rosszat látom meg mindenben. Csak zsörtölődök mindenért, mélyen, bent, semmi sem esik jól, bármit csinálnak. Mintha mindenért én lennék a hibás, olyan érzésem van, s mintha mindenkinek csak az lenne a jó, ha belém rúghat egy nagyot - akár szó szerint, akár képletesen. Na jó, az előbbire nem volt még példa.
Kezdem úgy érezni, hogy a felépített kis világom lassan darabokra bomlik... El akar menekülni ez elől, nem akarok csupaszon, falak, a világom nélkül maradni ebben a csúf világban. Hiszen mit tömködik a média a fejünkbe (a "celebség" minden egyes lépésén kívül)? Mindenhol veszély leselkedik az emberre, megbúvik a mélyben... Hát egészség! Gyere, veszély, állok elébe! Ennél már minden csak jobb lehet! Na jó, legyek hálás, hogy ez meg az. De ha már az eszemet eldobom ezen "ez meg az" miatt. Szünetet akarok. Szünetet, kettesben a gondolataimmal, egy sötét szobában, esetleg egy laptoppal, amire írhatok. Mert írni akarok - ezzel talán a téglák újra lerakódnak körém, újra épülhet a fal.
Kérdés: mitől omlott le a fal? Jött a bomba, és felrobbantotta. De mi volt ez a bomba? Vagy sok kis bakudan támadta meg a falat, amik lassan megrepesztették? Na jó, talán ez nem is fontos kérdés, hiszen most, hogy itt maradtam, védőburok nélkül, minden sárkány bejön, és jól megkínoz, az a rohadt lovag meg csak nem akar jönni. Vagy azért jön, hogy jól belém rúgjon.
Néha már-már megfordul, egyre komolyabban a fejemben az a gondolat, hogy mi lenne ha... nem lennék? Akkor nem lenne ennyi probléma, nem lenne fal, amit vissza kell építeni, és nem lennének sárkányok/lovagok akik jönnek és beléd rúgnak. Bár, nem lenne semmi jó dolog sem, de áldozatokat hozni kell, nemde? Vagy mi lenne, ha nem éreznék? Érzések nélkül élni... mint valami lény, robot. Talán... Jobb lenne. Bár akkor nem lennék talán ember... És? Le az érzésekkel!
Tele vagyok most éppen ellentmondással, kétségekkel, árnyakkal, és nem és nem tudok megszabadulni tőlük. Nem dobhatnám le a bilincseimet a porba? Vagy már örökre a váram falához leszek szögezve, s a sárkányok, unatkozó lovagok, kedvükre kínozhatnak?
Tetszik amúgy ez a lovagos-váras metafora. xD Hát persze, én találtam ki... :3 *no ego. -Amúgy tényleg nincs semmi egója, önbizalma is hasonló szinten mozog. Sőt, kommunikációs képességei is mostanában a nullát verdesi.* Írni akaroooook! De egyszerűen nincs időm rá. Tegnap is leültem... Tadeshi szinte percenként szekált, hogy hol van a szerepje, sőt, Kishinek is jeleneteztem szerepben épp - tudom-tudom, én vetettem fel a szerep ötletét, de... mi az, hogy mellette alig csinálhatok valamit?
Meg egyáltalán a suli. Nem tudok mellette igazán semmit se csinálni... Hiába szeretnék úszni, mikor tehetném meg? Hétvégén, mikor tele az uszoda? Kora reggel, mikor nyitva sincs? Amúgy a hétvége is vicces, annyi leckét a nyakunkba zúdítanak, hogy lazítani na azt nem lehet. Jól van, gimnázium második, de azért mégis már! Futni is akarok. Azt meg itthon nem engedik... Hát fuck... Írni sem tudok, mert ha idekeveredek is épp hogy csak megnézem a mailjeimet, aztán msnen beszélgetek néhány érdemesebbel, de a nagy többség csak fáraszt... Aludni meg nem tudok rendesen, sokszor felébredek, meg folyton csak azon agyalok, hogy... Mit nem csináltam meg? Mit hagytam itthon? estébé...
Lehet, kicsit túldramatizálom, de szerintem hasonló a helyzet. Én napok, talán hetek kérdése, s úgy összeroppanok idegileg, mint egy gyufaszál a játszadozó/ideges Seany kezében. Egyre közelebb vagyok a robbanáshoz... Pedig a bombát még meg se találtam.
Még valami érdekesség...: Most már másodszorra van az, hogy hazajövök, tiszta éhes vagyok, meg minden melegítem meg a kaját, aztán leülök étkezni, az első falatot raknám be a számban, és hirtelen bukfencet vet a gyomrom, s nem kívánom a táplálékot. Most sem ettem még, csak egy kevéske ebédet (na jó, meg a reggelit), de már a "vacsora" szóra is hányingerem van. A stressz?
Na mindegy. Tegnap néztem animét. Bezony, ebéd közben egy Star Ocean EX részt, meg még kettőt, picivel később, mikor idekerültem. És észrevettem valamit... Egy "Tune" feliratot az endingben Claude hátán! xD Csak gyűrődés, de annyira... hűűűű. Mindjárt jön is róla egy kép, ha összejön... A zöld felsője alját tessék nézni. Tök poén. xD
Megjegyzések a 19-21. részekhez... Ööö... Lássuk csak. Nem tetszik Dias fiatalkori önmaga... Az mondjuk epic volt, mikor ott Hokoházott, de az már kevésbé volt az, mikor Claude csinálta utána két résszel később. Olyan nyomi. xD A madár és Leon szál cuki volt, és előre sejtettem, hogy Renát ki fogja megmenteni a robottól... Amúgy minden szörnyben felfedeztem valami mást: óriás kukac, Vénusz légycsapója, perodaktil-madár keverék... a rák meg a hal külön poén volt. xD És amúgy... az a vörös hajú bandita ha olyan magas Claude-hoz képest, milyen lehet Rena? Aki Claude-nál másfél fejjel alacsonyabb... (Igen, Dias-Rena egymás mellett állva poén... xD)
Mit is akartam még... Ja igen! kikelt az én egyetlen Valenthes Yunokim. x3 Go to the Zoo, to see him. x3
Évi el akar rángatni -én meg Kishit rángatom magammal- egy Japán kulturális izémicsodára, ahol lesz manga vásár is. Király lesz, odamenni, no moneyval. xD De sebaj. Majd nézem, ahogy a pénzesek vásárolnak... De nem akarok menni... De anélkül nem engedik el Évit. Meg nem is merne elmenni, ha engem kérdeztek.
Tick-tick-tick-tick...
