Néha előjön belőlem ez az érzés, azaz, hogy feleslegesnek érzem amgamat. Túldramatizálom, valószínűleg, lévén nem is vagyok a helyzet magaslatán se lelkileg, se testileg - főleg nem tesitleg -, de nem baj, ezt most le kell vésnem.

Mivel is kezdjem... Esetleg azzal, hogy tegnap útinaplót körmöltem, féltizenegyig - csak azért addig, mert volt egy két órás gépszünetem. xD- , majd elhajtogattam magamat mára, igen ám, de egy fél óra forgolódás, fél óra éber álmodás után -azaz mindenre felébredtem: arra is, ha levegőt vettem, nagyon vicces volt. xD- végre valahára sikerült rálépnem az álmok mezejére. Igen ám, csakhogy... felébredtem arra fél négy fele, hogy nem igazán kapok levegőt. Öööö... Csak kicsit volt/van bedugulva az orrom, a szájon át lélegzés meg nem igazán ment. Forgolódtam, próbálkoztam, végül feladtam háromnegyed hatkor, mikor megszólalt a mobilom, s körülbelül olyan négy órát aludtam az éjjel. Így indult a reggelem, nem csodálom, hogy olyan állapotba kerültem a nap végére, mint most vagyok. (bocsi a sok elgépelésért, ez a fáradtságom maitt lesz)

Jó, a nap egész jó volt, már ha nem lettem volna annyira szarul... Köhögök, tüsszögök, takonygyár veszett el bennem, ezen felül nem egyszer rám jött a fázhatnék, mikor mindenki más rövidujjúban glosszált. Sebaj. Mivel msot aránylag jól vagyok, csak a fejem dörömböl, amit elnyomok az újdonat kapott Versailles számmal, most minden szép, holnap is megyek suliba.

Na de szóval. Most így... ültem, és ülök, s beszélgetek msnen Kishikémmel és Tadeshivel. Ez mind szép és jó, de hirtelen megtámadott az érzés, hogy... felesleges vagyok. Hiszen, nem kell Kishinek, max mit tudom én, lelkiszemetesnek, rám úgyse hallgat, ha meg nekem kell valamim én úgyse mondom el. x'D Tadeshi meg... Mintha csak a szerep létezne. Jó, kérdezte az elején, hogy mi bajom van, meg what ever, de... nem tudom, olyan fura. Furán érzem magamat... Suliban is. Beszélgetek Níékkel, igen, de... ha nem lennék ott, ők ugyanígy el tudnának lenni, csak nélkülem. Minek kellek én oda? Meg egyáltalán kellek bárhova? Nem éppen. És így szépen lassan végiggondoltam mindent. Hogy... Mindenhol csak zavarok igazából. Itt is, szívom el a levegőt, és fújom ki a taknyosat, itt ülök a gép előtt, ahelyett, hogy anyu itt ülhetne. Fárasztom Kishit, Tadeshit, meg még azokat, akik általában megszólítanak msnen, bár msot csak ők ketten vannak, sebaj.

Néha így napközben is rám jön ez a spontán érzés, ekkor kezdek el poénkodni, piszkálódni. Mert azt érzem, nem vagyok odavaló, és ezt így próbálom elnyomni. Elég szar ügy, meg tudom, hogy csak egy csomó baromságot adtam be magamnak valszeg, azért gondolok ilyeneket, de... de akkor is. Hjaj. Na ez van. Mást nagyon nem is akartam mostan... Mesélhetnék, de végül is, minek? Semmi érdekes nem történik mostanság. (De, kezdek rájönni, hogy a Zoli mennyire jó fej... Meg a Lóri, s az Isti se olyan, mint aminek gondoltam... :))

Írniiii akarok! Jó, ma írtam is egy keveset, AtA-t, nem sokat, lévén az eleje már meg volt. Szünetet, Tune wants to writing a story! Vagy többet. xD És AtA-ban az ő karaktere annyira kyaaaa... x3 Imádom, kétszínű dög, de annyira, hogy wááá...! x3 Nem is tudom, ki találta ki a stílusát. *fütyürészik*

Hm... and... and that's all.