Rájöttem, hogy rég ragadtam billentyűzetet, hogy leírjam a dolgokat. Na akkor majd most. :D Ha összejön. És miért ne jönne?

Szóval. Hol is kezdjem, hol is...
Az érzelmi hullámvasútból nem sikerült kiszállnom, egyszer fent, egyszer lent, a baj az, hogy általában rövid időn belül váltakozik a hangulatom. A mai napom jó volt, most még nagyjából boldog is vagyok, bár belülről emészt a tegnapi nap szörnyetege...

Tegnap átjött az én Levikém, délután, és úgy elröppent négy óra, hogy nem voltunk képesek elhinni, hogy mennyi az idő. Mit is csináltunk ez idő alatt? Néztünk egy kis Family Guy-t, az ő konzolkáján pokémonozgattam, sakkoztunk -s mivel mondtam, hogy nagyon nem tudok, nem figyelt oda, s először pattot adtam neki. xD-, zenét mutogattam, fetrengtünk, birkóztunk -nem akart elengedni a bújós nyuszija...!-, felolvastam egy régebbi Mondo pokémonos magyar népmese átiratát, aztán sor került a búcsúra... Ami jobban is telhetett volna. Csak természetesen sikeresen elszúrtam. De nem részletezem, mert... Mert nem. Ezt még nagyon meg kell majd beszélnünk... ^^"

És emiatt támadgat az a bizonyos szörnyeteg. De ez van. Majd foglalkozok vele, mikor eljön az ideje - mikor leülünk Levivel megbeszélni a dolgot.

Ma elmentünk Kishivel Ázsiázni, több ajándékot sikerült szerválnom. x3 De még így is van egy pár, amit be kell szerezni... Hmmm... Csak tudnom kéne, mit. xD

Szerdán elkezdtem egy Levire megihletett történetet, ami... Kicsit másmerre ment el. Négy oldal, közel sincs befejezve, de... de nem is lesz. A tegnapiak után minden érvényét veszti. A lelkem tökéletes lenyomata, a mi lenne ha esetben. De ez a ha sosem fog megtörténni - nem is akarnám, s emiatt... Hogy ráébredtem, hogy ez sosem... így az egész sztornó. Amúgy sem tettem volna ide fel, mert tényleg nagyon durva egy lenyomat lett. xD De mivel befejezetlen is, így főleg nem. xD

Mostanában nagyon zavar, hogy ha megyek is valahova, és meglátok valami szívecskés dolgot -és tuti kiszúrom, mintha szenzorom lenne-, akkor rögvest eszembe jut Levi, meg hogy ez a cucc mennyire jó, és ilyenek. Már lassan ott tartok, hogy kezdek megőrülni ettől - és szívesen belevágnám a fejemet a falba, hogy ott maradjak. xD Mert ez már egyre szörnyűbb és szörnyűbb... És még mindig foggal-körömmel ellenkezek ellene.

Jaj, miket akartam még írni... annyi minden volt... és most csak úgy elszállt... Mikor van valami, akkor le kell ülnöm ide, erre rájöttem, különben elvész. xD

Jááááj, már annyira várom, már csak hét nap, és megyek Bécsbe! És egy napig gazdag leszek... O.O Amúgy azért várom ennyire, mert az első külföldi utam lesz, ha nem mondtam volna még. xD Fúúú, majd mesélek, és fotózok sokat, s a fotókat majd felteszem! x3

Mivel rohadt kevésnek érzem most ezt a bejegyzést, most kaptok dalszöveget, haikut. Tőlem, természetesen. xD

Bárhogy akarod,
nem állíthatod meg Őt,
az Idő csak megy...

Életem második haikuja, azért ez az első, mert a másik rosszabb lett. xD De ez... Ez szerintem valami epik nagy. Múlt péntek termése, akárcsak a másik...

Furcsa érzés ez,
hiába menekülök,
érzem, szeretem...

Na, ez a másik. Valamiért ez nagyon nem bejövős... De legalább leírja mostanság az érzéseimet. xD

Akkor pár dalszöveg... Számszerint három, mind az RL, azaz a Rockbanda Lefestve néven futó Tadeshis szerepemhez íródott, a HMA-soknak (Heavy Metal Alchemists nevű banda).

Elgondolkodom

Mikor esőhadak verik ablakom
mindig mélyen elgondolkodom:
miért estünk-e világra, miért vagyunk?

Akármerre megyek, találok egy választ,
de melyik az igaz, s melyik ad csak vigaszt?
Melyik válasz az, amelyet mindig kerestem,
melyik az, minek hála ledobhatom a keresztem?

Mikor napfény süt rám, melegen cirógat,
mindig mélyen elgondolkodom:
miért lett fejlett az agyunk, miért gondolkodunk?

A gondolkodás nem jó, csak fáraszt,
hiszen úgy jössz ki belőle, hogy nincs válasz,
kereshetsz tovább, hiszen semmi sincs meg,
eddig csak hiábavaló volt az élet, s minden tett.

Mikor a hold ragyog ott fent, az égen
mindig mélyen elgondolkodom:
miért léteznek az érzelmek, miért nem szabadulok?

Hiszen csapdába estem, ördögi kör:
ha őt választom, az idő megöl,
ha meg tovább, egyedül megyek, magam
nem bírom tovább, szétrobbanok, meghaltam.

Mit tegyek hát, istenem válaszolj!
Kérdéseim vannak, hát válaszolj!
Mit kéne tennem az életben?
Melyik út való nekem?

Mikor a csillagok ragyognak az égen,
hullócsillag száll, elgondolkodom:
Az életem enyém, hogy a kérdések szétszedjék, nem hagyom...

Inkább akkor a boldog tudatlanság,
hanyagolva a gondolkodást.
Élvezzük az életet,
a gondolatoknak nincs könyörület!

Mikor a vadul diszkóznak a fények,
én már nem gondolkodom:
Éljena  buli, éljen az élet, igen, ezt akarom!

Ez egy kicsit filozofikus, szerintem az egyik legjobb. Tadeshi és Kishi leszavazta. xD

Félrelépés

Mikor reggel felébredtem,
nagyon szaggatott a fejem.
Másnapos voltam, éreztem,
aztán őt is észrevettem.

Lány volt, szép volt, sudár alkat,
s nem leltem rajtunk a ruhánkat,
ott sejteni kezdtem, hogy mit is tettem,
megcsaltam a lányt, akit szerettem...

De nem is emlékszek rá,
el is felejthetnénk hát,
de az érzés kínoz, nem értem,
zúg, fáj, robban az én fejem.

Falnak dőlve, rád várok,
azon agyalok, hogy adok számot,
a tegnapi éjszakáról,
kettőnk kapcsolatáról...

Szeretlek, de kérded, miért tettem?
Elvesztettem az alkoholtol a fejem...
De nem jelent semmit, nekem te kellesz!
ígérem hát, több ilyen nem lesz!
Várj, hova mész? Csak nem el?
Várj, kérlek, ezt most igazán nem kell!
Ne hagyj itt, édesem, egyetlenem!
Hiszen csak tiéd a szívem!

Ne menj el... Ne hagyj el... Ne tedd ezt... ne kínozz...

//elhallgat a zene, mintha vége lenne majd hirtelen ismét belevág - instrukció, kell xD//

Mi? Hol vagyok? Reszketek, félek, izzadok...
Már emlékszem, a tegnap, az őrült pillanatok...
De te vagy mellettem, édesem, egyetlenem,
hát most komolyan, mi történt velem?

Álom volt, álom hát, megnyugodtam.
A szívem meg majdnem felrobbant...
Nem, nem iszok többet,
vad buliban, nem, nem!
Több ilyet már nem akarok,
úgyhogy most csak szóljon a rock!

Szerintem ez a gyengébb, Kishinek meg Tade-channak ez tetszett jobban. Hát-hát, ti tudjátok. xD

Táráráráp

Táráp-táráp-táráráráp.
Táráp-táráp-táráráráp.
Csak sétálsz az úton,
táráp-táráp-táráráráp.
Vad érzelmek az arcodon,
táráp-táráp-táráráráp.
Egyre vívódsz menekülsz,
táráp-táráp-táráráráp.
De a szerelem, oh nem kerül,
táráp-táráp-táráráráp.
Ne menekülj, gyere hát!
Táráp-táráp-táráráráp.
Éljünk át együtt egy vad éjszakát!
Táráp-táráp-táráráráp.
Együtt csak, én és te,
táráp-táráp-táráráráp.
A Hold főlé repítve,
táráp-táráp-táráráráp.
Egymás karjaiban,
táráp-táráp-táráráráp.
Mint ahogy az álmaidban...
Táráp-táráp-táráráráp.
És akkor, ott...
táráp-táráp-táráráráp.
Füledbe súgom, hogy...
Táráp-táráp-táráráráp,
táráp-táráp-táráráráp,
táráp-táráp-táráráráp,
táráp-táráp-táráráráp.
Ezt búgom majd bizony!
Táráp-táráp-táráráráp!
Tárárárárá-táttátáráráp! Oh, yeah...

Ez beteeeeg, de épp ezért személyes kedvenc. xD
És akkor bónuszként, egy régebbi, Kate -az első női karakterem abban a szerepben- énekel, miután nagyon kibukott.

Miért fáj a szívem?
Miért fáj a lelkem?
Miért reszketek,
ha ők itt vannak nekem...?
Ahogy dobban a szívem,
úgy csordul a könnyem...
De miért félek még mindig,
ha már veszély nincs is?
A legjobban az fáj,
hogy a többiek látták,
látták, hogy bajom van,
s most miattam aggódnak...

Spontán énekelte a csaj, s a végén már nem bírta tovább, s ismét sírva fakadt... ^^"

Hm... most úgy ennyi, amit találtam. Szóval, mivel nem jut eszembe más, hát ennyi mára. Mata ne!