Újra itt, blogon, illetve újra a gonoszdi, mocskos sötétségbe ragadva...

Esik az eső. Vagy már nem, nem tudom, nincs annyi erőm, hogy elvonszoljam a hátsómat az ablakig és kinézzek. Ha kint nem is, a bensőmben tuti esik még. Talán nem kellett volna az a magányos, esőben álldogálós-sétálós hazaút... Mert igen, sétáltam - egy megállónyit, előbb leszálltam ugyanis a villamosról, nem bírván ki azt a kevés embert, aki fent leledzett. Nem a milyenségükről van szó, egyszerűen csak... fulladoztam a közelükben. Nem volt szag, semmi, de nem kaptam levegőt az emberek közelében... Ez ma többször előjött, amúgy.
A magány erős marka újra kezében tartja a szívemet, és szorítja, nyomorgatja, én meg némán felkiáltok, de senki sem felel. Na de sebaj.

Asszem mizantróp leszek, vagy komolyan láthatatlan. Reggel indultam suliba, kis híján fellöktek -bocsánatot sem kérve-, aztán még rám is csapták az ajtót. Aztán a fennhangon kiejtett "Jó reggeltre!" Aztán kaptam egy morgást válaszul. Hazafele sétálgatva a sövények között pedig szembe jött velem egy jókora pasas, aki elfoglalta az egész járdát, meg sem próbált lehúzódni, hogy minimális súrlódás mellett elmehessünk egymás mellett, nem, nekem kellett beolvadnom a sövényben. A mögöttem jövő fickó pedig, amíg előre nem engedtem, az esernyőjéről alászálló cseppeket a táskámra irányította. Hogy szánt szándékkal-e, nem szeretném találgatni.
Suliban kis híján fellöktek a lépcsőzés során, de ezekből kezdem azt leszűrni, hogy csak én vagyok vak, figyelmetlen, s én vagyok útban. Rendben, igyekszem nem útban lenni. Akkor meg tessék engem észrevenni, ne csak akkor, mikor belém kell rúgni. Köszönöm.

Jó, msot biztos csak túl sötéten látom a világot. Igen, ez igaz. Nem is kell lentre, kommentbe a szentbeszéd, jó? Rendbe jövök majd, mindjárt... Remélem. Vagy majd holnapra. Hoppá. Holnap szerda. Találka Levivel. *elfintorodik* Muszáj...?

Kezdem úgy érezni, hogy a talaj kicsusszan a lábam alól. Kapaszkodok abba, ami nekem fontos, de érzem, fogásom gyengül, hamarosan enged... De nem akarom, hogy ez megtörténjen. Tegnap, miután ezt felfogtam, pontosabban, talán ez kellett a felfogáshoz egy dalszövegrészlet, a maga dallamával a fülembe költözött:

...Terveink, amik voltak,

mind semmivél foszlottak...

És azóta a dal refrénje, és további darabkái is jelenését tették a fejemben. A nagyját leírtam, de közel sem teljes. Most közkinccsé teszem... És ha majd lesz esetleg gitárom, talán még a dallamát is hallandó leszek megmutatni. x'D A sorrend még nem tiszta, meg amúgy is, nem is kell annak lennie, egyelőre még úgy sincs min eljátszanom. Spontán énekelgetni meg nem poén, mert hangos sincs, meg... meg na. xD

Ennyi volt? Nem, nem, nem,

nem lehet ez a végzetem,

ott akarok lenni melletted,

hadd gyűljenek az emlékek,

ne csináld ezt, ó, ne hagyj el,

ezt nem fogadom el, nem, nem, nem,

nem mehetsz, nem hagyhatsz el,

ez így nem, ó, nem és nem...

Úgy ez a refrén... Ez pedig még négy sor random:

Mikor a fa alatt ültünk,

és már előre terveztünk,

már ott tudtam, hogy hazugság,

de nem lehet, ez nagyon fáj...

Eléggé depis egy szám, azt kell, hogy mondjam... ^^" Sebaj.

Amúgy vicces, tanulgattam ma, vagyis úgy tettem, Sárkánykönny-bújtatással, miközben pendrive-omról szóltak a zenéim, mind a 35 darab. Mikor felfigyeltem rá, abbahagyván az olvasást, tőrként fúródott belém a sírás a Go to the Light (régebbi bejegyzések, kapis?) dallamaira. Vicces, olyan rég hallgattam, talán kímélésből, de még mindig ki tuja hozni belőlem... És a legviccesebb: sosem láttam a dalszövegét, mégis van egy rész, amit pöpecül tudok, botlás nélkül, tiszta kiejtéssel. x'D

Megleptem magamat ma egy fa, dísztolltartóval... Annyira jól néz ki...! A suli vásárán találtam rá a könyvek között, amik... nem jöttek be. xD De az a kis fából készült csoda! Mindjárt lefotózom, pillanat. //*Tune berongyol kiló hússzal a szobába, magához veszi a fotógépet, a kincsét, feloltja a villanyt, s megpróbálja a legjobbat kihozni magából. Aztán visszavonul a gép elé, összedugja a gépet a géppel, majd összerakja a két képet GIMPpel... Már csak órák kérdése... De addig is itt rizsázik, amíg a dolgok töltenek, hogy legalább olvasni is tovább tartson, az olvasók átérezhessék a pillanat hosszúságát... Hajaj, nyílj már meg GIMP! Közben megnyitja inkább a Microsoft Picture Managere-ét, azzal belövi a méretet, s csak ezután nyit újra gimpet, hogy összerakja a két képet - s közben talált új képeket, amikkel játszadozhat, és esetleg feldobhat Facebookra... S most már tényleg képbeillesztés jön.*//

Íme. Bocsánat, nem lett túl éles kép, de hát ne várjunk csodát a vakutól, és a szobalámpa fényétől. A tetején csodaszép halacskák nézik egymást, szerelmetesen, a fa bordós színe pedig olyasfajta nyugalmat áraszt, amit leírni se tudok. Asszem ez tényleg egy kincsecske lesz. :D

Most olyan képezős kedvemben lettem hirtelen... Feldobom a régebben készített kék tollrózsámról készült képeket. Lehet csinálok egyet a két tollrózsával is, amíg még nem adom a másodikat oda Zserbó cicának...

Akkor most jöjjön a variációk egy témára, avagy Tune képet szerkesztegetett!

Az eredeti... Képecske... Akkor most a variáció:

Kicsit élesebb színekkel. Igen tudom-tudom, alig változott valami... na majd a második átalakítgatásánál!

Az eredeti. Szerintem tök korrekt kép, asszem avatárként fogom használni.

Kicsit kékebb, kicsit sötétebb... Borongósabb...

A szürke... Halálrózsa? VAgy ilyesmi... Amúgy, tök élőnek tűnik, nem? Pedig tollból van.

Na mostra úgy ennyit. Utálom, ahogy a képekkel kell itt szórakozni, hogy normális legyen az elrendezésük. Irritáááál...