Huh, elmaradt a hétvégéi bejegyzés, pedig... pedig ildomos lett volna, hátha már csak hiányosak az emlékeim! Miről? Tune ment Bécs szombatooooon! x3 És azt mindenféleképp össze kellett volna foglalnom. De elmaradt. Így most kaphattok mellé egy esti mesét, amit Krisi talált ki japó előtt, miközben Bercsi és Ádám egymás combját csapkodták. (Jó játék lett volna, ha Ádám orvul nem csap az én lábamra is pár hatalmasat... -.-")

Na szóval... Bécs... Egy élmény volt. Teljesen más, mint mondjuk itthon bóklászni Pesten. És nem csak azért mert külföld, más nyelven beszélnek az emberek, hanem mert... volt valamiféle varázsa. De inkább kezdjük az elején.

Pénteken miután rendeződtek a dolgaim Levivel -volt egy kis... hm... nem is tudom hogy fogalmazzak, mi lenne a helyes... összezörrenés? Vélemény különbség? Szóval, khm. Igen... Egy hónaposak lettünk, vagy mifranc, kellett a feszültség. xD-, pontosan 21 óra 23 perckor letettem fejecskémet a párnára, hogy "na, aludni kéne, holnap korán lesz a korán." Persze, nem sikerült az elalvás, miért is sikerült volna. x'D Sőt, hajnali kettőkor is felébredtem, miért ne alapon. Csekkoltam az órát, s valamit nagyon benéztem, azt hittem már negyed hét van. Ami azért szívás, mert fél hétkor indultak a buszok a terv szerint... ájáj. Szóval, kipattantam az ágyból, és már majdnem villámtempóban készülődtem, mikor felfogtam, hogy az a hatos egy kettes, s még van kettő és fél órám alukálni kelés előtt. Őőő... Csak kicsit voltam izgatott az út miatt. De tényleg...
Ami érthető, lévén először voltam külföldön. És mikor a határhoz érkeztünk, a szívem a torkomban dobogott... de ne szaladjunk ennyire előre. Szóval... Valahogy visszaaludtam, de aztán már csöngött is az óra... Hát összekaptam magam, a csodával határos módon, majd lépcsőztem vakon a lépcsőházban - félig még aludtam. Kint aztán pofán csapott a hideg, amitől egyből felébredtem, s kilőttem menet iránt.
És csak álltam a villamosmegállóban... És négy perc után belém mart a kétely. Hol van Edo? Öt perc telt el az eredeti találka óta, s a villamos menetrend szembesített a ténnyel, hogy negyedóránként méltóztatik járni a sárga kígyója. Természetesen az egyik elrobogott, míg a telefonom tárcsázott. Aztán végül még három perc elteltével megjelent Edo, majd a villamos, s csodák csodájára a metrót is épp elkaptuk - megnyugodhattam, nem voltunk késésben.
Amúgy barátnőmnek egy lefejezést ígértem, ha netalán tán elkéstünk volna. xD De nem történt meg, még körbe is vezetett nagyjából a sulijukban, ami... Belülről tök jól néz ki, bár kívülről nagyon egy randa kockaépület. Na igen, a Szent Laci túlszárnyalhatatlan ilyen téren (is)... :D
Megcsodálhattam néhány kísérőtanárt, köztük a kedvencem, a legnagyobb sokk a buzicska tanárocska volt, aki nem hogy úgy mozgott, de a hangja is, valóságosan olyan volt, nem hittem Edonak, amíg nem láttam... Fú, érdekes volt, az biztos.
Volt egy szép szervezés a buszra szállásnál, majd végül be is vágódtunk a legutolsó kékbe, jó pár perc múlva a busz is indult velünk... Az utat végigdumáltam Edokámmal, a határnál meg mindketten annyira felspanoltuk magunkat, hogy nem igaz.

Jah, amúgy rengeteg busz tartott Bécsbe, csak pislogtam - a benzinkútnál, ahol majdnem megálltunk pisiszünetre vagy tizenkét busz vesztegelt, és annak az összes utasa sorba állt az egy szem vécéhez. Érdekes volt - és a három busz közül az egyik ott vesztegelt. A második meg passzolom, hol volt... Na de mindegy. A miénk csak ment, töretlen. Annyira furcsa volt, Ausztriában, hogy a táblák tök mások, a kilométerkövek is máshogy festettek, és a fényvisszaverő oszlopocskák...! Egyesével megcsodáltam mindet. És mennyi szélkerék volt a határon túl...! Magyarországon gurulva csak néhánnyal találkozott tekintetünk, de a határon túl szinte erdőket alkottak...!
Ahogy egyre több táblát láttam - mert figyeltem, izgatott lévén - egyre jobban a szívembe szúrt az érzés, hogy bizony én itt idegen leszek - nem vágom a nyelvet, a kultúrájukat se igazán... Szinte semmit nem tudtam arról a különös "világról", ahova hirtelen csöppenni készültem. Mert készültem - a táblák számolták vissza a kilométereket...
Szívem a torkomban dobogtatott, főleg, mikor buszunk beállt a kocsisorba, az iparvidék után, a Duna egyik mittudoménmije, ágacskája mellé... Hogy mennyire gyönyörű volt a víz, ahogy folyott! És a hidak fölötte! És a nagy épületek mögötte...! És minden...! Wáááá... Nagy élmény volt, fényképgépemmel csattogtattam a képeket, Edo se panaszkodhatott.
Aztán begurult a busz, mi leözönlöttünk róla, aztán jött a... "Na most hol is vagyunk, emberek?" kérdés. Odabattyogtunk a mi buszunkon ülő tanárhoz, és az rábökött a térképre. Aha, na ezt memorizáltuk, és körbementünk az egyelőre zártbódés adventi vásáron. Hamar túlértünk így rajta, szóval fogtuk magunkat, és elindultunk találomra - pontosabban a közeli Opera felé. Oda is értünk egy rövidke séta után, akkor még meglepődtünk a sok magyar csoporttól.
Az Operánál kerítők álldogáltak, és lestek prédára. Nem egy meg is talált minket, s mivel mi még csak frissen szálltunk le a buszról, elég megszeppenve tűrtük az első támadásokat. Későbbre megedződtünk, szóval, nincs gond. x'D Megcsodáltuk az operát előről-hátulról, körbe, majd elindultunk egy utcán... és én lebonyolítottam életem első igazi, élesben történő angolul lefolytatott vásárlásomat az egyik szuvenírboltban. x3 Aztán mentünk, mendegéltünk, nagyon nem tudva merre, céltalanul, sétálgatva. Elértünk valami nagy épülethez, ahol ismét kerítők álltak, na ott ajánlgattak balettól kezdve koncerteken át mindent, estére... xD Ott már rutinosan küldtük el őket melegebb éghajlatra - persze, aranyosan, mosolyogva. Mivel nem nagyon akaródzott nagyon visszamenni arra, amerről jöttünk, legalább is nekem, leszólítottam találomra egy embert, és megérdeklődtem, merre is vagyunk, hogy aztán belőhessem, merre menjünk az Opernring felé, anélkül, hogy visszamennénk arra, amerről jöttünk. Sikeresen kiválasztottam egy kevés inglissel felszerelkezett férfit, szóval, Edo alkalmazta tudását, és megkérdezte, hogyan juthatnánk vissza az Opernringhez. Megkaptuk az utasítást -menjünk vissza arra, amerről jöttünk-, de engem nem hagyott nyugodni a dolog, hogy az egyik kisebb utcát követve eljuthatnánk a következő úticélunkhoz, ha már még nincs vásár...
Már kezdtem bezsongni, hogy nem találom a térképen a kellő helyet, hogy hol vagyunk, hiába az utcatáblák, megtámadott -vagy mi támadtuk meg?- az egyik kerítőt, aki készségesen segített, sőt, túlbuzgón, hogy hol vagyunk: tollával nem csak, hogy megmutatta a placcot, ahol álldogálunk, nem, még be is karikázta. TOLLAL. A kölcsöntérképet. xD Nem sokra voltam a megtépésétől, de csak szépen mosolyogva megköszöntük, és már nem is tudom hogy arra jutottunk, hogy menjünk arra, amerről jöttünk. x'D
Bolyongtunk picit, majd bejutottunk valamiféle sétálóutcára... Ahol szinte csak magyar beszédet lehetett hallani. Beslisszoltunk az ottani Burger Kingbe -csak mert az volt közelebb- egy kis pisilésre, s megkönnyebbülésünkben áttelepedtünk a Mc-ibe, enni egy kicsit. Edókám megvillogtatta tudását, veszett büszke voltam rá - németül rendelt nekünk egy-egy sajtburgert, egy nagy krumplit, illetve egy kis itókát. Ekkor még árgus szemmel lestük, ki beszél magyarul. xD
Aztán... bakker, összefolynak a dolgok. Nézelődtünk, vettem magamnak kis Für Elise-t játszó tekerős zenélőkét, drága volt, de nem bírtam otthagyni... Aztán szuveníreket vásárolgattam kiccsaládnak, meg... betévedtünk egy karácsonyi vásárra, ami nem az adventi vásár volt, de megfordult a fejünkben a dolog, hogy mégis -ha már amire jöttünk zárva leledzett-. xD Azután fotózgattunk random, egymást, az utcát, igyekezve poénosra fogni a beállításokat. Majd FB-re teszek fel képeket, ha megszerzem őket Edótól. Ugyanis az én gépem menetközben behalt... *szipp* Lemerült, és élesztgetésre sem töltött fel - elszaródott az aksi. Nem bírja már sokáig, csak pár képig a kattintgatáááááást. Mondjuk, még mindig jobb, mintha azt csinálná, hogy egy képet se hagyna, csak nagy bűvöléssel. Khm, eltértem...
Szóval, sétáztunk, ettünk... Aztán már nem nagyon volt mit csinálnunk, szóval, visszamentünk lassan az érkezésünk és majdani talihelyünk színtelére, ahol is... tartott már a vásár! Emberek nézegették a portékákat, zsongott a környék. Viszont mi meg elekezdtünk punnyadni... Harapóssá váltam, Edó se volt jobb, majdnem összevesztünk, de végül nem történt meg. xD Csak morgolódtunk egy icipicit. Végiglestük az összes bódét, tátottuk a szánkat, sajnáltam, hogy már nincs júróm, és lassan feltöltődtünk.
Aztán jött a buszra várás... Érdekes volt. Lestük a buszokat. Ez az? Áhh nem, az kék volt... De az egész? nem lehet, hogy csak az oldala? Közben dideregtünk, csoportos fázást tartottunk, lábujjaimat apró tüzes tűk szurkálták.
Végül csak begördült a busz, valahogy megoldódott a fölszállás, az ajtó nem akart rendesen becsukódni, de mi már gurultunk, gondtalan. xD Valahogy aztán megoldották a  zárat, és gurult az először evéssel foglalatoskodó, később durmuló, vagy a ratyi filmet néző társasággal... Én megpróbálkoztam az írással, és a sötétségbe kibambulással, jött pár történetfoszlány, Edo mellettem filozofált, antiszockodott, de mondjuk én se voltam jobb. Aztán valahogy újra elkezdtünk beszélgetni, a busz is begördült... Mi meg hazateleportáltunk, a végére eléggé beszívott hangulatban... xD

Úgy, ennyi volt Bécs. Az biztos, hogy nagy élmény volt - az első utam külföldre! Még mindig beleremegek, ahogy belegondolok abba, hogy jártam az országon kívül. Jó, lehet, hogy másnak ez nem nagy dolog, de nekem igen is az! Nna.

Hétfőn, japó előtt, mikor már kellőképp elfáradtam -meg beégtem Ofő előtt (Ádám jóra időzítette a cipőelvevést - épp arra járt az én édes drága Ofőm. xD)-, lefetrengtem, a pulcsimra, és spontán megkértem Kristófot, hogy mondjon egy mesét. Először meglepődött, majd belekezdett. Mivel nem emlékszek már annyira rá, engedjétek meg, hogy bemásoljam Kishinek még aznap firkantott összefoglalómat msnre. xD
"Az alapja az volt, hogy van egy sárkány, kinek hét feje van. abból három lány fej és négy fiú fej volt, a lányokat Katának, Chibinek és Zsének hívták, a fiúkat meg Ádám, Béla, János és... bakker, mi volt az utsónak a neve?XD és egyszer, hogy megszívassák a Zsé nevű fejet elraboltak egy négyfejű királylányt. a fejek neve: T, Ü, N, és Di. (kreatívXD) ezt meghallotta a király (aki persze Kristóf lenne), s nagyon örült, hogy megszabadult a csernobili lányátólXD de meghallotta a Sári nevű gróf is, aki nimfomán volt, így hát el is ment, hogy ellehessen a hét nemiszervvel megáldott sárkánnyalXD cserélt ajánlt fel: önmagát a csernobili királylányért. megalkudtak, és a királylány hazament boldogítani az apját.xd end.XD"

Bocsánat, az msnes helyesírásom nem a legjobb. xD Azért remélem érthető...

//és bocsánat a nagy késésért, amivel felkerült élesítve//