Hát, elég sok minden történt, most nagyjából összefoglalom, így találomra, ami eszembe jut. Meg egy kis karácsonyi kitárgyalás. Meg úgy random minden baromságom. Vigyázat, roppant hosszú lesz!

Nos, szóval! Ha tudnám, mi volt az utolsó mozzanat... Ja egen, Bécs, meg az azt követő hétfő! Ami mellékesen a karácsonyi szünet előtti utolsó hét első napja volt vala. És az utolsó hét...! Mindenből megtudtuk, hogy tézé a szünet után. Nem remek? Majd még tanulnom is kéne... Valamikor... Nem akarom... Nem fogok...? xD

Az órák amúgy - főleg az utolsók, mind lazulással teltek. Példáknak: utolsó bioszon Menyhárt mesét olvasott nekünk, hogy aludhassunk. xD Kémián kísérleteztünk - a gumimaci halála... xD-, angolon scruble volt (természetesen a szódoga után. -.-" Aminek egy része, ami nem ment kipuskáztam a lapról. Ami vicces, mert a táskából vettem elő és NEM vette észre! xD), matekon "hozott" anyagból dolgoztunk, mint logikai feladatok (telómról felfirkantottam egy sudokut a táblára. xD - a legviccesebb: óra után odajött hozzám Zoli, hogy írjak fel neki egy nehezebbet - legyen mivel szórakoznia föcin. xD), az utolsó dupla irodalmon pedig a totális lazulás és osztálydekor volt a feladatunk... Apropó irod! Na akkor msot históriázok picit, mert ez fontos momentum volt.
Még mikor anno beteg voltam, valamikor, Ofő berágcsált ránk, megint, hogy órán nem vagyunk hajlandóak dolgozni, ezért visszatért a tavaly is elsütött tékáfelolvasáshoz. Ami még mind szép és jó lenne, ha nem darálna le húsz oldalt egy órán és ha mindabból nem lett volna következő órán dolgozat. A legszőrszálhasogatóbb momentumokra kitérve. Tűrtünk-tűrtünk, mígnem Réka előállt az ötlettel, hogy írjunk 36 soros verset, amit majd szépen fölolvas az osztály, egyesével. Nos, hiába ő volt az értelmi szerző, ő közben kidőlt, betegségben. Maradtunk mi - Brigi írt is köbö húsz sort. Bécsezés előtti csütörtökön az volt, elsütjük, de aztán visszakoztunk, mondván, kevés a sor, s a többiek, kik jönnek a Lászlós fesztre, majd továbbírják, kitalálják a maradék sorokat. Természetesen ez elmaradt, így hétfőn, első órában is kivitelezhetetlennek tűnt a dolog. Csak halasztgatva lett, senki nem írt hozzá semmit, hiába lett elhintve... Másik szálról nézvést, Lara elkészítette a párnahuzat-hímzést, ami mint karácsonyi ajándék készült Ofőnek. Vivi mézeskalács házat sütögetett, az is elkészült, így hát, szerdáról csütörtökre úgy döntöttünk, készen állunk. Csütörtökön, tesi, az első óra előtt és magán tesin is még pár rímsoron törtük a fejünket -így történhetett, hogy általam írt négy sor is bekerült-, majd téptünk fel, kiló hússzal a terembe, kicsöngetés előtt jóval, s próbáltunk szervezkedni. Ami nem nagyon ment. Végül, csöngetés előtt valahogy kiosztottuk a sorokat, a mézeskalács házikó az asztalra keveredett, Lara bújtatta az aranyszín csomagolópapírba bújtatott párnát, mindenki fapofával ült, én már lerágtam a körmeimet, és... Ofő belépett.
Gy. Dani meg belekezdett. "Tanárnőnek jelentem, jelentéshez az osztály előtt megjelentem." Vagy valami ilyesmi. A lényeg a figyelemfelkeltés volt, Ofő rögvest fel is kapta minderre a fejét. Én itt már halál ideges lettem. xD Folytatódott a versike, ment minden rendesen, voltak kisebb kavarások, cserélések, de minden ment, néhány sor eltévedt, de ez nem gond, a lényeg, hogy végigmondtuk. Ofő meghatódott, de komolyan, szívecskémről meg mázsás kavics esett le.
Én komolyan féltem, hogy tervünk dugába dől, de nem így történt. Végigmondtuk. Kisebb bakikkal, de sikerült. Az osztály... Azt hiszem, most már tényleg sikerült többé-kevésbé egy osztályközösséggé materializálódnunk. Ideje volt. És csak azért paráztam tőle ennyire, mert aznapra nem tanultam meg a memoritert. xD Na jó, ez sem igaz, inkább mondjuk úgy, hogy valamiféle szervező voltam a dologban, mert láttam, hogy más nagyon nem akarja magára venni ezt a feladatot. xD Kicsit idegroncs voltam előtte, szerintem ezt Nitta vagy Bree is tanúsíthatja. De megvoooolt! x3 Szóval, ez sokat jelentett nekem. És, mint kiderült, Ofőnek is. A párnát nem nyitotta ki aznap, azt holnapra a karácsonyi bulinkra tartogatta, mert félt, hogy elbőgi magát, ha kinyitja. :) Azért mindent összevetve mégis csak remek Ofőnk van, nemde? :D

Hmm, mi van még... az osztálykarácsony... de előtte inkább említeném magát a sulikarácsonyt. Ami mintha csak Bartha, az ének tanár szórakoztatására készülne, hogy kiélhesse magát egy évre - ugye ő a szervező. És karmester, és gitározott, szintizett, énekelt... Szerintem ez határozottan az ő jólétéért van. xD De meg kell hagyni, fantasztikus munkát végzett, idén is. És megjegyzem, Áron kezébe még mindig veszett sexyn áll a brácsa... Ott énekelt Anna is, a mi Nínk. Meg Demikém is! :D Tényleg, fantasztikus volt... az összhatás, a zene, a versek alatta, amit az a csaj mondott... A hangulat... Én teljesen elvarázsolódtam. Nitta mellettem meg majdnem bealudt egyszer az andalító zenére. xD Fú, nekem tényleg veszettül tetszett. :D

És az osztálykarácsony... Na az még mennyire jó volt! Az más kérdés, hogy nehézkesen kezdődött. xD De azért kiosztatott minden szál mécses, és Ofőnek a gyertya, mindez meg is gyújtatott, s a lángot körbeadtunk, mint anno a tapsokat abban a furcsa játékban... Csodaszép volt az a sok illatozó mécses, meggyújtva. Mígnem a fiúk szórakázni kezdtek, Valaki meglökött valakit, s a forró viasz megégette a második valakit... xD És így tovább, és így tovább. Szóval, inkább elfújtuk és letettük a mécseseket, és következett az... ajándékozás! Ofő indított, és a kör... na az egész hamar bezárult, az osztály fele meg csak ült, és bambulászott... de vicces volt, lesni mindenkit, ahogy kinyitja az ajándékát, s ahogy örül neki... :D A második kört... már nem is tudom, ki indította. de ez volt az a kör, ami szinte aztán "kiütötte" az összes embert. Már egész sok ember ajándékára lelt, mikor én még mindig ott ültem, egyre izgatottabban. Aztán sorra került ő. Dove. Már azelőtt is néztem az ajándékszatyrából kikandikáló két csacsifejet, de mikor belekezdett a versébe... (jaj, nem is említettem, mindenkinek verset kellett írni a húzottjáról, amiből feltehetőleg rá lehet jönni az ajándékozott személyére. xD) Én azelőtt is figyeltem az akrosztikonokra -meg volt adva, opciónak, hogy esetleg a sorok első betűjéből összejöjjön a másik neve, s ahogy elhangzott a harmadik sor is, én az arcomat a tenyerembe temettem el. Nem hittem a dolgot, hogy komolyan Dove húzott. Pedig de. Örültem is neki, azt hiszem. Szerzeményem egy naaaagy csacsis párna, amin két csacsi ül. Apám leleményesen megjegyezte itthon: Egy kis csacsi, egy nagyobb csacsi, és a nagy szamár, aki fogja őket. (Köszi, apu, én is szeretlek. xD) Na akkor a kapott versem, csak mert annyira tetszik... :D

Iiiimádom. x3 És tényleg van benne hiba, én igazából csak az egyiket emelném ki: Igenis szeretek énekelni! csak hangom nincs hozzá. xD Szóval, aztán én jöttem és bakiztam is egyet... de mindegy, erről később. Odaadtam az ajándékot Dávidnak, majd visszacsüccsentem a helyemre és boldogságban lubickoltam. xD Aztán következett a nagy evészet-ivászat, anyu által csinált sportszelet szinte hip-hop semmivé foszlott, bespájzoltam egy adag sütit magamnak, majd a népek lassan leléptek... S maradtunk maroknyian, filmnézőbe. Mi volt a szerencsés? A Nightmare before Christmas! Valami elképesztő az a film, nekem nagyon tetszett -most láttam először, igen. xD- Bár az animációt végig szoknom kellett, s még akkor sem tetszett az összetákolt-csajszi kinézete. De Skeleton Jack...! The pumpkin king... Kyááá, már tudom miért ugrálta körül anno Chibi-chan. x3 És a hangja...! És a számok...! Kyáááááá...! Nagyon tetszett.
Előtte Ofő kibontotta a párnát, ami, mint kiderült csak három adag papírba volt becsomagolva - Lara, mint mondta, csak azért, mert elfogyott otthon a csomipapír. xD A film végén, mikor valaki feloltotta a villanyt, és túlestem a vámpír-effektuson ("féééény, féééény, segítség fééééény!"), láttam, hogy Ofő a párnát ölelve gubbaszt a kényelmetlen széken, s úgy próbál ő is túlesni a fényérzékenységen. xD Utána egy kis Quimby aláfestéssel ment a pakolgatás, amit maroknyian -főleg lányok végeztünk. xD Előtte Andris, Viktor és a Nándi táncolt egyet, amit Ofő megörökített. xD Beteg egy tánc volt, az is biztos, mi csak nevettünk a szélen őket figyelve... Aztán következett a hazaút, a sötétben, egyedül, de emiatt megérte. Az már más kérdés, hogy szenvedtem egy bizonyos ember karácsonyi ajándéka miatt, mert törött, s valahogy haza kellett szállítani, és csak egy dobozba tudtam rakni. Amiben rendszerint összekoccoltak az egyes elemek. >.<" Amúgy biztos viccesen festettem - óriási ajándékszatyor, amiből két csacsi figyel, egy folyton csilingelő dobozka, végül a jól teletömött tatyó. Mert a hátamon volt - a jól megpakolt kajásdobozzal, ami a sütiket rejtette, és a nem kevésbé kisebb tornazsákkal, amit sikerült betuszkolnom. xD

Akkor most egy tök nem ide illőt... xD Utolsó két tesiórán floorballoztunk. Amit imádok. x3 Ennek fejleményeképp lekaszáltunk pár lábat, és szétzúztuk a másikakat, barátsággal mit sem törődve. xD Alex például, ahogy lendítette az ütőét, szépen eltalálta a jobb kézfejemet, ami jól be is kékült. xD Anita meg Évi bokáját támadta meg, meg az én lábamat, mikor bement a radiátor alá a labda. xD Veszett durvák voltunk, de mindezek ellenére élvezetes volt a játék - olyan jót nem floorballoztam egy ideje. :D Meg, mikor Zsófival mi voltunk a nagy csapat, s sorban ütöttük a gólokat csütin...! :D Csak aztán a folyton cserélődő friss ember leütött minket. xD Az speciel nem volt fair...

Random megint: kedden-szerdán filmet néztünk angolon, az Love actually-t. Nekem nagyon tetszett. :D Vicces is volt, szerelmetes is, és ha nem mondta volna Brigi, hogy a szőke szemüveges fazon az Piton, fel se tűnik. Bár már a tudásom előtt is nézegettem, hogy ismerős a fazon, de honnan, HONNAN?! xD Persze az Én kis családom hülye fiúját rögvest felismertem, meg hát Mr Beant is. xD Hiába fikázták a többiek, szerintem jó volt. Meg is fogom majd szerezni... És maradéktalanul megértettem, hiába angol szinkron és felirat...! :O Ilyen se nagyon volt még! x3 (de, a Lovagregénynél, amit Will hozott. Az is tetszett. S mikor a végén ment a stáblista, hogy Heath Ledger, ott majdnem leestem a székről - ezért volt ismerős a pali! xD Amúgy csak utána jöttem rá, hogy ez a Lovagregény volt. xD Azt is meg kell majd szerezni...)

Kanyarodjunk vissza a napokra. xD Szombaton, múzeum nap volt, ha már munkanap. (mondtam már, hogy imádom a Szent Lacit?) Ofő választott, a Boticellitől Tizianoig lett a kiválasztott. Ami még mind szép és jó lett volna... ha az összes képen nem Mária, a kis Jézus, vagy valamilyen szent nem pózolt volna. Roppant mód nem tudott lekötni. Az elején a csajokkal együtt maradtunk -csak négyen, Réka beteg volt, ugye, s az utolsó napokban Bree sem tűnt száz százalékosnak, így otthon is maradt...-, aztán Zsófi le-le maradt, mert őt érdekelte is, Nittával mi meg ontottuk a hülyeséget, csakhogy szórakoztatóbbá tegyük... Ám valahol Nika besokallt, így visszament a lemaradt Zsófihoz. Mi is követtük, bár nem fért a fejembe, hogy miért. Anitával aztán folytattuk is hipersebességgel az utunkat, egész hamar a végére jutva - szegény Ní egész lehangolódott, én se voltam sokkal jobban, így nem nagyon nézegettük a képeket. Annál inkább néztük az utána lévő szuvenírbolt kínálatát. Amik egész jók lettek volna, he nem ilyen bazi drágák... -.-" Én asszem csak két füzetkébe, s ugyanennyi nyakláncba szerettem bele. Meg még pár dologba. xD
Amúgy egész végig nem szóltunk Évihez, aki olyan tíz-tizenöt perc után végre felfogta, ma nem fog tudni kommunikálni velünk. Ez nekem eléggé rosszul esett, de már tényleg nem lehetett őt kibírni... Megbeszéltük, hogy majd beszélünk vele a múzeumozás után. Persze nem lett belőle semmi... És a többiek nem hagyják, hogy msnen rá írjak. :x Hát jó, legyen. Sajnálom a csajt, de tényleg nem való a csapatunkba, és nem is tesz azért, hogy hozzánk tartozzon. Hányszor próbáltam felkarolni, hányszor?! Hány éjszaka töprengtem, mit tehetnék vele, hányszor mondogattam neki, mit kéne, mit nem kéne, de ő sose fogadta meg tanácsomat! Hát legyen. Belefáradtam. A többiek is, bár ők már jó ideje... De akkor miért nem mondjuk meg neki... Most szenvedjen ő? Szerintem úgysem fog foglalkozni a szünetben a dologgal... Nekem sem kéne, lehetséges... Na jó, más.

A sulihét keddjén mentünk fogászatra. Mondtam már, hogy rühellem azt a nőt? Akkor szóltam először hozzá a Dávid- Kiss Viktor pároshoz úgy igazán először, beleszállva egy párbeszédükbe. Az ajándékozás után Dávid meg is jegyezte, hogy sejtette, hogy én húztam, mert hozzászóltam. xD Na ezen picit meghökkentem, de sebaj. xD

Jaj, említettem a bakimat! Akkor kifejtem. Demikém, péntek reggel, ott várt rám, az ajtóban, emg is lepődtem, mikor megrohant. És aztán a fejemre csaptam, mert én hülye elfelejtettem elhozni az ajándékát. -.-" Mindegy, tőle megkatam a cédéjét -amit azóta is hallgatgatok, imádom a hangját, meg ahogy a gitáron játszik... még ha igen depis is a dalai nagy része...-, amihez csatolt egy kék tollat, és egy csodaszép origamis liliomot. :D A liliom egész nap a kezemben tanyázott, annyira tetszett, meg ezzel akartam kifejezni, mennyire is sokat jelent nekem Demi, hasonlóan, mint én jelentek neki. :D Igen ám, de mikor becuccoltunk a nagy traccspatri után a terembe csajokkal, hogy kezdődik a "buli", na ott beleraktam az ajándékszatyorba. Aztán el is feledkeztem róla. És odaadtam Dávidnak... :S Amit aztán visszakértem, mikor kiderült, mondván, hogy hajtok neki egyet, saját kezűleg, s mélységesen bocsánatot kértem. ^^" A bénázás, el sem kerülhet. xD

Aztán mi volt még... vasárnap Kishikémmel mentem teszkózni, s eléggé ramatyul éreztem magamat, hogy nem volt kivételesen annyim, hogy még akár egy háromszáz pízért vesztegett filmet is vegyek. És ahogy elnéztem, ahogy Kishi vásárol... A szívem szakadt majdnem belé. Utána kaptam támogatást nővéremtől, itthon. ^^" Ezúton is köszi.
A hétfő Levikémmel telt, Ázsiáztunk, majd itt, nálunk, a szobámban voltunk... :) Kedden döglöttem ezerrel, szerdán... na az érdekes volt.
Anyu ugye nagyban sütögetett én meg mentem, és folyamatosan ajánlgattam szolgálataiam, ami nem nagyon szokásom, de anyu nem is nagyon akaródzott elfogadni, nem értem amúgy, hogy miért. Végül aztán befogott panírozni... Minden szép és jó volt, mígnem nagyjából a pulyka-adag végére értünk. Már egy ideje fájt a fejem, de aztán rám tört a dolog, erősebben. Mondtam is, hogy majd a szünetben a halpanír előtt beveszek valamit ellene... Aztán a következő pillanatban valami nagyon nem volt jó. Anyu mondta, hogy nyugodtan menjek be, ezt már befejezi. Maradtam. De le kellett ülnöm. Aztán már komolyan azt mondtam, hogy abbahagyom, ha nem baj, valami nagyon nem kóser. Szédültem, ülve, s olyannyira melegem lett, hogy nem igaz. El is indultam a fürdőbe, hogy lemossam kezemről a trutyit, ám vicces mód, el-elvesztettem gondolataimat, látásomat, emg úgy az egész test-koordináció dolgot. xD De komolyan, annyira poén volt, ott is, tudatom felpislákolásainál is megjegyeztem magamban, vicces így lépkedni, az eszmélet és az eszméletlenség határán... Úgy kell elképzelni az egészet, hogy léptem egyet, aztán sötétség, mire feleszméltem már megint azzal a lábammal léptem, amit érzékeltem. És ezt így, a fürdőig. Ott aztán sok volt valami, és lerogytam a kád szélére. Anyu aggódva jött utánam, aztán nem is tudom miért kiment. Én addig lefeküdtem ott helyben, s csak pilsogtam a nagyvilágba, feltehetően bárgyún vigyorogva, mert olyan bárgyú gondolatok jártak a fejemben. xD Valahogy atán felálltam, na akkor már leizzadtam teljesen, csak úgy folyt rólam a verejték. Megmosogattam a kezemet, majd betámolyogtam anyu közreműködésével a szobámba. Ott lefeküdtem, anyu hozott borogatásnak vászonzsepit. Aztán kiment, meghagyva, maradjak nyugton. Nem amradtam, rövid időn belül felálltam, és kitámolyogtam a mellékhelyiségbe. xD Ott haldokoltam picit, levetkőztem, szinte teljesen, annyira melegem volt, bőrömet is legszívesebben levettem volna, annyira... Valahogy aztán kikecmeregtem, kezet mostam, és pólóban (vicces, előtte még két pulcsi volt rajtam xD) visszatámolyogtam a szobába. Anyu jött, aggódva, hogy ne mászkáljak. De ha egyszer vécéügy...! xD Megint magamra hagyott, a két pulcsimat használtam párnának. Aztán ahogy lassan tisztult a világ, eltapogatóztam a díszpárnámig, s azt tűrtem a fejem alá. Ekkor már fáztam, egyik pulcsim takart. Aztán visszavettem a pulcsijaimat, de még ekkor is vacogtam. Ekkor került rám a plédem. Majd újfent kimentem vécézni... Ott ismét haldokoltam egy sort, sehogy se volt jó. Visszamenet a szobámba felnyaláboltam még az elején elhagyott szemüvegemet. xD lefeküdtem, anyu megint jött, és mondván, hogy fázok, rám terítette a takarómat is. És úgy is hidegem volt. Rajtam volt a két pulcsi, a pléd, és a takaró és fáztam... Érdekes volt, az már biztos... xD
Csak az bántott, hogy ilyen nagy segítség voltam... Amúgy anyu nem szólt, sosem, ha kellett valami. Nem akarta, hogy segítsek, se előtte, se utána. hiába ajánlgattam fel. Mindig azt mondta, hogy ez olyan, amit egy embernek kell csinálnia. Aztán meg ott nyögdösött utána, hogy fáj mindene. Nem értem én őt... Na de kit is értek...? Senkit? x'D

Akkor most random: kedvelem ezt a szót, hogy random. xD De nem ezt akartam, hanem... Van megint egy haikum. Levinek rögtönöztem, hirtelen, csak úgy, spontán.

...és a világ majd
ahogyan azt kell, szépen
elmegy melletted...

Ez lenne az. :D Nekem veszettül tetszett... :D

A napokban a Dokik "musical"-es részének hatására és egy karácsonyi ajándékom miatt a zuhany alatt fürdőzve eszembe jutott egy pár soros dalocska a hozzá járuló dallammal. A refrén, főleg. Vagyis az maradt meg... A másik, a dal eleje, sajnos elszállt, mire kimásztam a fürdőkádból, az Ihletem, Múzsám csúnya tréfájaként. Na de az a kis refrén:

Oly messze, oly távol
Oly távol a mennyországtól...
Egy csillangak fénye
Rám ragyok egy más világból...

Azóta is van, hogy ezt dúdolgatom, s próbálok sort rakni hozzá. És ahogy ezen agyaltam, komplett történet futott le az agyamban... Amit könnyen el tudnék képzelni, musicalnek. xD A történet pedig a következő: Alapfelállás: lány veszett mód szerelmes. De kibe? Egy musicalénekesbe, színészbe, aki arról se tud, hogy létezik... A lány minden előadást megnéz szinte, érzi, hogy élete a férfi körül forog, a férfié körül, aki sosem lehet az övé... Legalább is először még tudja, hogy reménytelen a dolog. De aztán, egy véletlen baleset következtében olyan körökbe keveredik a lány, ahol láthatja imádottját - és ettől kicsit bekattan, s azt hiszi, viszonozzák az érzéseit. Természetesen a színésznek megvan a saját élete, kedvese, gyerekei, de ezt a lány nem tudja elfogadni, fölfögni - ő már csak az egyik darabból látja a férfi által játszott karaktert, azt hiszi a férfi ugyaolyan, mint az a szereplő a színpadon... A dalocska, amiből a foszlány, részlet van, az még az elején van, mikor a lány epekedik a csávó után. Még tiszta előtte, hogy a színész egy merőben más világhoz tartozik...

Ehhez lehet illene elmondanom a másik ihletettséget is, ami... Hm. Na jó. Akkor a karácsony, szenteste, ami inkább ebéd volt... reggel felkeltem, s mivel nem vették igénybe a szolgálataimat újfent, a tévét néztem (A kincses bolygót. Ami érdekes mód, tetszett, de nagyon. x3), majd befutott Tomi, meg Timi és Árpi. Aztán ment a beszélgetés, majd jött az ebéd, ahol tele ettük magunkat -nekem előtte is és utána is veszettül fájt a hasam, de ez nem lényeg. xD-. Hangulatom mint olyan nekem nem nagyon volt. ^^" Na de sebaj. Aztán elkezdődött az ajándékozás... Ment a vad fényképezés... Szerzemények: az átlalam kért melltartó (ennyit kértem itthon. xD), dedikált Leslie L. Lawrence kötet (iiiimádom! Eredetileg úgy volt, hogy Timinek lesz ilyen. Csak anyu, mikor elment dedikáltatni észrevette az újabb könyveket, így azt megvette nővéremnek, s ha már ott voltak régebbi kötetek, azt megkaptam én. x3), elefántos bögre x3, utalványt teszkóba 5000 Ft-ért (reszkess teszkó!), aztááán... csoki -előleg bátyámtól, majd ma kapom az igazit tőlük-, egy csudiszép felső nővéreméktől és... Szabó P. Szilveszter nem olyan rég kiadott versesköteteeeeee! Amint kibogarásztam mi az, nővérem nyakába vetettem magamat, aminek az lett a következménye, hogy szépen felhorzsoltam a térdemet. xD Ugyanis Timi a földön ült, fényképezve, várva a nyitást, és hát a térdem a vetődés közben végzetesen találkozott a padlóval. xD Na sebaj, megérte... Wíííííííííííííííííííííííííí... x3 Annyira jó... x3 Iiiiimádom. A könyvet is, Szabó P. Szilvesztert is, és a nővéreméket is, hogy ezért képesek voltak a "nagy havazás" fedőnevet viselő időjárási jelenség alatt elmenni érte. x3

Fú, tépjem még a pofámat? Igen! xD Tegnap ugye lementünk papához, mint mindig, karácsonykor... ööö... nem is tudom ezzel mit akartam. Mindegy, lent voltunk, na. Aztán este kapcsolgattam, Coolon találtam filmet, amit néztem is egy icipicit. Valami horror lehetett, bár először veszettül nem tetszett. Alapsztori: Csajnak látomása vagyon, hogy a hullámvasútra, amire felülnek a haláluk lesz: mindenki meghal, így vagy úgy, balesetként. Annyira bepánikol, hogy végül kiszáll, pár emberrel együtt. A hullámvasút tényleg olyan brutálisan balesetet szenved. Vagyis a rajtuk ülők, na. Meghal a pasasa is. De ez nem is lényeg... Egy másik srác utánajár, aki szintén megúszta, hogy volt már ilyen, akkor egy csávónak volt víziója, hogy felrobban a gépük, és hét társával le is szállt onnan. A repülőgép tényleg felrobban, és a túlélők sorban haltak meg - olyan sorrendben, mint ahogy a látomásban a gépek is meghaltak volna. Nna, és ez elkezdődik náluk is, először a két plázapicsa halála a szoliban. xD Tovább nem néztem, leléptem fürdeni, de annyira nem is volt rossz. Alkalomadtán újranézem. A film címe, mint kiderült: Végső állomás. Három, ráadásul. Német-amcsi horrorfilm... Hm...

Ezek után, olyan tíz óra fele én még bekapcsoltam a benti gépet. xD Írni akartam. És írtam is. TvaPnak ültem neki, és írogattam is, és rájöttem, hogy egyre kevesebb a cserélgetéses mozgásterem. xD Hiszem Nicket követi a Nigel-Kitty páros, így ők egy szempont. Ryan a "bábmester" még egy szempont. Terry egy harmadik. Mark és Gorge között megtörtént a csatlakozás. megint egy. Ez négy egész nézőpont. Több nincs, minden út összefutott. xD Gondolkodtam, lehetne Cydes mozzanat... De ő most meghúzza magát a háttérben. Lehetne a "Szöcske mentőakció is", a baj az, hogy az is már pipa, a Ryanes összefoglalóban sikeresen magam ellen cselekedtem, minden nézőpontba belekóstolva. :x Kivéve a Nickes trióba, de az meg pont, hogy előtte volt. Így hát a voksom egy kis múltra esett, többet nem spoilerezek. xD De nem tetszik a megfogalmazás, másodszorra futok bele ilyenbe a TvaPba, az előző is úgy járt, hogy csúnyán átírtam, ez is arra a sorsra jut. xD (Az is visszaemlékezés volt amúgy, a Nigelös...)
És rájöttem, hogy ezt most csak valószínűleg én értettem, és talán, ismétlem talán Kishi. xD Na sebaj... xD
Aztán írogattam még, feladva a TvaPot. Rátaláltam egy olyan elkezdett novellára, amire nem is emlékeztem. xD Klón a címe. Írtam hozzá két bekezdést, aztán az is lemerült... Ugyanígy járt a régen beharangozott Mikor éjfélt üt az óra... De abból is, legalább már két "rész" megvan, maradt... öt, hat? x'D Egyszer csak kész lesz az is, Severusszal, Kate-tel, Nattal... x3 Bár félek megírni, lévén vámpíros. A mai vámpírőrületben... Sajnos az Alkonyat kissé nagyon eldivatosította őket... :S

Na jó, ennyit mostra, így is ez már rengeteg volt. xD Gratulálok annak, aki végigolvasta...! És basszus... kimaradt a DN. Angelözés... xD Na majd legközelebb, lehet, hogy még ma. Pás! És Boldog karácsonyt mindenkinek utólag is...!