Igen, többesszámban, mert vannak! Hogy mik ezek? Katt a tovább gombra...!
Először... Asszem a képszerkesztgetést említeném. Most nagyon rákattantam, és ha van valami kompozíció ötletem, rögvest neki is ülök a gimpnek, s le nem lehet vakarni engem onnan, amíg kész nincs. xD És megcsináltam életem első gifjét, mozgó gifjét! Büszke is vagyok ám magamra... A tegnap termései:
Egy Hiwatari-kun, aki a hátteremen is rajta van, ugyanígy, nem nyúltam hozzá, csak lekincsinyítettem, s hozzáraktam a tekintetéhez szerintem találó "Get lost..." feliratot. x3
Aztán jött egy... A másik új őrületemhez kapcsolódóan... Egy kép. Tadeshi blogján találtam. Ő ki tudja hol... Na de szóval a kép:
A Hetalia című animéből egy fanart... De ez... valahogy elvarázsolt. Asszem itt szerettem bele Amerikába (a kékszemű, szemüveges). De hát... nem valami üüüübersexy? x3 Na erre megihletve csináltam magamnak egy kis avatárocskát...: 
Az én pici szemem fénye. <3 Annyira kyaaa lett! Ha nem leehtne elolvasni, az van ráírva, hogy "It's just a dream...". Ne kérdezzétek, hogy jött, csak... csak jött. xD
És végül... az én első gifem! Kicsit idegesítő, kicsit debil, de az enyém! x3
A kép a háttérben amúgy saját, fb-n is fent van, (elvileg.) Állatira büszke vagyok rá, s legalább rájöttem a gimppel való gif készítésének módszereire... :D
Na és aztán az új őrületem... a Hetalia. Ez lenni egy anime, amiről már régebben is hallottam, s elkönyveltem, hogy jópofa lehet, de nem álltam neki. Tegnap aztán Tadeshi blogján elolvastam a kedvcsinálót, s nyálat csorgattam a képekre. (Főleg a fentebb láthatóra. xD) aztán... leszedtem az első részt... ami, mint az összes csak öt perc. S majdhogynem röhögőgörccsel estem le a székről. xD Mert valami elképesztően jó! De aztán nem szedtem le több részt... Inkább a már leszedett D.N.Angelt folytattam... Fú, mi is volt benne, már nem is emlékszem... ^^" Vagyis... de, megvan!
Az a rész volt, mikor Saehara szerelmes lesz, meg amikor a kicsi Wiz is... <3 ez utóbbira emlékeztem is, előbbiből is halványan derengett valami. Yeah!
Ma elmentem Kishivel SakuraZakába, majd sétálgattunk vásárcsarnokban, végül ellátogattunk az Astroiára is, belesni a Könyvudvarba... és azt hiszem, én oda rendszeresen járni fogok, mert... mert valami hű, hogy milyen jó könyvek, milyen olcsóért vannak! x3 És vétkeztem... először még a Zakában, Kishi kiszúrt egy DN.Angel kettes kötet, ráadásul angolt... én megtudakoltam az árát, és csak 1800 píz volt... rögvest lestoppoltam, hogy jön haza. Annyiért, naná! Bár kicsit azóta bűntudatom van, hogy az utolsó fillérjeimet költöttem el... De vettem ajándékot Levinek, s még az azezres is megvan, amit Timi adott, s amit visszaadok holnap -náluk szilveszterezek, hogy utána Kuroshitsuji maratonozhassak...-, mert ugye tegnap végül nem mentem csajokkal "bulizni", s azt arra adta, hogy vegyek nasst.
A második bűnözésem amúgy egy százforintos könyv volt, Harakiri címmel, aminek a hátulját nézve megihletődtem. Ha összejön, megírom most ide azt a novellácskát...
Furcsa dolog ránézni egy fényképre, ami egy olyan embert ábrázol, aki már nem él. Hiába néz ki úgy a fotón, mintha örök fiatal lenne, hiába vidám, szomorú, vagy közömbös rajta, valahogy tudni az igazat, hogy már nem is él... Eléggé különös érzéseket vált ki az emberből. Legalább is belőlem biztosan. Fáj ránézni egy ilyen képre, főleg, ha a rajta lévő személyt ismerjük. De valamiért gombóc képződik a torkomban, ha akár egy idegen képére is ránézek, tudván, hogy azzal az emberrel sem futhatok többet össze még véletlenül sem az utcán...
A nevem Dave Wodford, tizenkilenc éves, egyetemista, bátyám cégénél fotósként dolgozom. Egy nap betévedtem egy könyvkereskedésbe, rápillantottam egy könyv hátulján egy, a halott írónőről készült képet, s azóta... furcsa dolgok kezdtek velem történni.Véletlen akadtam rá a könyvesboltra, hazafelé mentem, egy fotós megbízatásomról. Eltévedtem a kisutcák zegzugosságában,és egyszer csak megláttam a kiírást "Könyvek féláron". Szeretek olvasni, s bár a szülinapom csak nem rég volt, és kaptam egy rakás olvasnivalót, úgy döntöttem, benézek. A polcok között kutatva egyszer aztán csak rábukkantam a kötetre. Az utolsó darab volt, fillérekért árulták. Érdekes volt a címe, csábított. "Angyalok csókja" - hirdette a cím. Az elején egy gyönyörűséges angyal nyújtotta a külvilág felé a karjait, szemében könny csillant. Meg se néztem a leírását, láttam az írónő fotóját, de nem mutattam túl nagy érdeklődést iránta, csak jött velem, elsüllyesztetve a táskámba, a fizetés után, persze.
Otthon azután elővettem, és rácsodálkoztam a kötetre. Keményborítós volt, a háttér fekete, az angyal maga világoskéken ragyogott, s annyira valóságos volt, a fájdalma pedig, ami könnyet csalt az arcára, már-már érezhetővé vált számomra is. Lassan forgattam meg kezemben a könyvet, és találkozott a tekintetem egy csodaszép kék szempárral, ahogy vizsgálgatóan nézett rám, halvány mosollyal az arcán. Gazdájának törékeny és sápatag arca volt, és mézszőke lágy esésű hosszú haja...
Végigolvastam az ismertetőt, aminek a végén kiderült, hogy a képen az írónő látható - ahogy tippeltem. Az utolsó mondat lesújtott: "Élt tizennyolc évet, 2005-ben bekövetkezett súlyos autóbalesetben hunyt el." Ezen megrökönyödtem. Ijedten pislogtam szembe a fotóval, torkomban gombóc képződött. Egy pillanatra úgy tűnt, mintha a kék szempár villant volna egyet, de ráfogtama dolgot a fényeknek.
Leraktam a könyvet az asztalra, s pár napig el is feledkeztem róla, annyifele kellett mennem... De közben annyi furcsa dolog történt...
Na jó, ez to be continued, most valahogy elfogyott az ihletem. :x De eddig tetszik. xD Meg az is, ami eddig meg van belőle fejben...
Hajaj, nekem is amúgy, annyi olvasnivalóm van... xD Kezdve a kapott -s dedikált <3- LLL könyvekkel, a szintén kapott -mert ácsingóztam érte, egyetlen értelmes lévén- Edgar Wallace A vörös kör című kötete, aztán a kölcsökapott Ragadozó városok... A ma vett Harakiri, illetve ott van még a Lélekzet is, nem olvastam el Szabó P. Szilvesztertől minden verset még... Hajaj. xD Legalább nem lesz hiányom egy darabig, az biztos.
