Nna, ez most egy álmozós bejegyzés lesz, mert egyre érdekesebbeket álmodok. xD Illetve lesz szó másról is, de mondjuk azok is beleférnek az álom kategóriába - csak ezek nem alvós álmok, hanem álmodozós álmok. xD

Kezdjük is. Ugye megemlítettem múltkor (két bejegyzéssel ezelőtt?) a sárkányos üldözős álmomat. Na, azóta voltak már érdekesebbek is, amiken csak pislogtam ébredés után. Miért van az, hogy félálomban még tökéletesen emlékszik szinte minden mozzanatra az ember, aztán amikor már felébred annyira, hogy felkeljen és leírja a legtöbbje huss, elszáll? Szóval ismét csak darabosan pár álmocska...:

Hmm, asszem a következő a sorban a... z... az az álmom volt, amelyikben valami nagy rendezvényszerűség került megrendezésre egy egész nagy, emeletes épületben. (Emlékeim szerint, egyik álmomban, pont az volt az az épület, ahol egy hatalmas Con került megrendezésre, ahol ott voltak a kedvenc seiyuuim, s elbeszélgethettem (/hettünk - Kishi is ott volt) velük... Bár azon a conon csak az hatalmas földszint volt kihasználva...) Nem emlékszem, mi volt a témája - sajnos - de valami programot akartak reklámozni, ahol valamiféle speciális embereket tanítanának vagy képeznének ki valamire... (imádom, mikor az ilyesmi részletek elvesznek... Mint múltkor az a valami, amit elcsórt a sárkányos hapi...) Emlékszem, először egyedül tévedtem oda, és egy doktoros köpenybe mászkáló nő -vicces módon, az LLL könyvben lévő két gonoszdi összemixelt nevére hallgatott... xD- , ahogy nézegettem az egyik standot odalépett hozzám, megragadta akezemet, mélyen a szembe nézett csillogó szemekkel, s olyasmit rikkantott, hogy "Nem hiszem el, mennyi az esélye, hogy itt összefutunk eggyel?!" - felkiáltással elhurcibált. Nem nagyon akartam később sem elhinni, de én egy olyasféle különleges embörke voltam. Nem is tudtam nagyon ott sem, ez miből áll... A nagy banzáj második napjára magammal rángattam Kishit és Tadeshit is, mert miért ne alapon, voltak animés cuccok is. A nőnek is bemutattam őket (Amúgy Elena Kelly volt a neve... Várjunk, Elena nem is volt gonosz... vagyis ööö... jaj, nagy a káosz, az a végjáték a második kötetben nagyon összekavart, hogy ki kivel, hol, merre... xD), de ő fintorogva arrébb húzott, hogy nem nagyon kéne velük mászkálnom, ők veszélyeztetik a különlegességemet, leszívják, vagy hogy fogalmazott. Beszóltam neki, hogy ők a barátaim, meg minden... Majd itt egy kis homály.
A következő kép az volt, hogy eltelt pár hét, és én oda jártam, abba az épületbe, valamiféle kezelésre, vagy kísérletekre, vagy nem is tudom... Meg ott is laktam, tanultam, szóval... akkor ott voltam, nem oda jártam. xD Az a rendezvény tovább folytatódott, bár már zártabban, csak olyan doktorformák mászkáltak - na de, volt ott még egy sor, ahol mindenféle kézműves jópofaságokat meg mindenfélét árulgattak. Ott ámulgattam egy csomó cuccra, és szívtam a fogam, hogy olyan csóró vagyok. Álmomban vészesen közelgett Tadeshi születésnapja, ezért neki is nézegettem ajándékokat... Egy standnál, ahol vitrinekben, meg üveg polcokon voltak a kis szobrocskák (olyan, amilyet a keleti boltokba lehet venni, elefánt, meg ilyesmi, nagyon gyönyörűek...!), ott az egyik kis kulcstartós kosárban találtam egy állatian jól festő Edós kulcstartót az én törpikémnek. Nem tudtam megvenni, nem volt annyim... Kicsi folt ismét. Azt tudom, hogy nézegettem tovább, s egyszer visszamentem oda és... és... lenyúltam. Az eladócsajszi nem vette észre, épp a körmeit reszelgette... Tiszta bűntudatom volt miatta... És valahogy a fojtogató bűntudattal ért véget ez az álom, fel is ébredtem fél négy fele...
Ittam, fordultam, mjad aludtam tovább, hogy következzen egy újabb álom. Amiben olyan paintballszerű lézeres lövöldözős játékba keveredtem. (a napokban ez a második, de ezt majd később, mert kronológiailag megyek a sárkányostól, utána majd mehet az előtte lévő mix. Talán. Na jó, elég ennyi... xD) nem tudom mi a neve... Na mindegy. Nem tudom, kik voltak ott, egy ember maradt meg, és az Dove volt. Vele voltam egy csapatban is, és... jó volt vele, na. (egyre többször szerepel az álmaimban a szemétje. Miért...?) Nem rémlik különösebben abból az álomból semmi más. xD
A következő már tegnapi, asszem. Nos, a lényeg az volt, hogy... hmmmz... Bakker, nem emlékszem rá...! De azt tudom, hogy még volt egy... :S Ohh, hogy... Na mindegy, ezen az éjszakán is kétfélét álmodtam, a másodikra még emlékszem. Nos, arról szólt, hogy unottan hallgattam végig két személy vitáját, akikkel együtt éltem. Nem merek megesküdni rá, de mintha mindkettő fiú lett volna... De érdekes mód az egyik kicsit "Kishis" a másik "Tadeshis" tulajdonságokat viselt. Sőt, álmomban őket tényleg Kishinek és Tadeshinek szólítottam, mikor közöltem velük, hogy lelépek, és talán belevetem magam a folyóba, mert elviselhetetlen, amit leművelnek... Amúgy tudomást sem vettek rólam. xD Ez az álom valahol ott ért véget, hogy leültem a folyópartra egy lépcsőfokra -este volt, a víz feketének tűnt, és nagyon tajtékzott- és bámultam az esti fényeket, olyasmire gondolva, hogy "kellett nekem ezekkel összeköltöznöm, csak veszekedés van... Ha nem egymással teszik, akkor én veszekszek valamelyikőjükkel..."
Ma reggelre virradóan is két álmom volt, és persze, hogy nem emlékszek megint az elsőre. De hátha máskor eszembe jutnak... Na azt kell tudni ehhez, hogy tegnap Brigi mesélte, hogy azt álmodta, hogy Annának ikrei voltak. Meg mindenki folyton meséli, hogy milyen álma volt így a bandával... Én meg tökre magamba fordultam elalvás előtt, hogy nekem sosincs a csajokkal álmom. Most volt. xD Arról szólt, hogy Nittának nem egy darab öcsikéje volt, de nem ám, hanem hetes iker-kistesói voltak. Áthívott egyszer magukhoz -Annát, Brigit, engem- és egy ilyen... kollégiumszerű épületben laktak, hosszú folyosókkal, tanteremszerű szobákkal. xD Beinvitált minket egy négyágyas szobába, hogy itt fogunk aludni, majd hozzátette: hogy ha éjszaka felkelnének a kis drágák, akkor segítenénk-e, visszaaltatni őket. Mi persze bólogattunk, és hozzá is tettem vigyorogva: "hogy biztos olyanok, mint a dominó döntés - ha egy elkezd sírni, az összes rákezd", mire a többiek nevettek, és Nitta helyeselt. Na ebből meg csak ennyi maradt meg...
Úgy ezek voltak a napok álmai. Érrrdekesek, fogalmazzunk így. xD

Akkor most valami mást... Mondjuk, a napomat, mert miért ne. Ma tök jól elbeszéltettem Brigikémmel. Pontosabban inkább ő mesélt, az első szerelméről, néha bele is vágott a szavamba, de elnéztem, mert annyira aranyos volt, ahogy mesélte... :D (a rajzunk lyukas volt, a tanár nem tolta be a képét órára. xD)
Utána megkaptuk éneken a félévis biziket... Hát, lehetett volna jobb is, azt kell, hogy mondjam, valami nagyon nem klappolt ebben a félévben számomra. És egész 0,3 tizedet rontottam! Szóval 4,285 az átlagom... :S Rá kell gyúrnom, mert angolból nem maradhat a hármas (angol tagozatos vagyok, basszus! xD), föciből is ötöst szeretnék, meg esetleg bioszból... De a magyarokból mindenféleképp. A töri... szerintem halott ügy, de igyekezni fogok, eldöntöttem. Szóval ez most az álom, mondjuk így, azért említem. xD Vagy hívjuk célnak? Álomnak, hogy a bevezetőben felvázolt szituációt megtartsuk. xD
hazafele sétálgattam amúgy, pontosabban kezdek rászokni, hogy leszállok néha az őrháznál és a hídon átsétálva három megállót lábibusszal teszek meg. xD De annyira jóóó... x3 Asszem beleszerelmesedtem abba a rozoga villamoshídba, ami a vonatsínek meg az autóút fölött ível át. (Tadeshi, meg akarom neked is mutatni, igen! Gyere át valamikor, és átsétálunk rajta oda-vissza. xD) Amúgy ma a szembejövő villamosvezető nagyon csúnyán nézett rám. xD

Mitisakartammégistenem,hanemlennékennyirefeledékeny,dejólenne...! Jaj, megvan! Ma kapcsolgattam a Family Guy egyik szünetében (Comedy-n néztem, ilyenkor szoktam, a heti ismétlések...) és véletlenül az MCM-re is rátévedtem, ahol egy olyan szám ment, amire az Avatarból nyomtak be részleteket. 3D nélkül annyira nem jött be. xD Na sebaj. Utána meg egy olyan szám jött, amit egy hónapja köbö láttam már egyszer, és akkor is tökre beleszerettem, csak elfelejtettem rákeresni. A Mozart francia rockoperából van a szám és hűűűű...

Ez lenne az. <3 Annyira jóóóó! S az tetszik még nagyon, hogy egy francia zenecsatornára ilyen szám is kikerülhet. Mo-n ilyen miért nincs...? És képzeljétek! Akklimatizálódtam a franciához - kiejtettem magamnak a címet, amit pár pillanatra láttam, és sikeresen le tudtam írni, helyesen azt utána... x3 Amúgy, ha szabad egy megjegyzést a francia énekespasikról: nekem annyira nem jön be a hangjuk, túl magas fekvésű. xD De ez a szám maga a love...! Ide tartozó álom: Franciaországban egyszer fogok nézni minimum egy musicalt, vagy ilyen rockoperát, ha törik, ha szakad. És érteni fogom! xD

Kishi mutatott ma egy Versailles-os posztert, amit elvileg a mostani német popcornból lehet megszerezni, ezt. Nem vagyok nagy Versailles-fan, de vannak jó számaik, és Kamijo is kibiztosította a helyét a bishilistámon, na de... ez a poszter nekem kell... O.O Szóval ezzel kapcsolatos álom: hogy ez a szépség kint virít a falamon. Kamijo (aki elöl van, és nagyobb) valami nagyon dög rajta... O.O És Teru sem fest rosszul... (Amúgy Brigi farmerének márkája talán KMJ, amiről rögtön az énekes ugrott be. xD)

Na jó, ezeknek már semmi köze az álomhoz, de itt van néhány napokban készített művem: (csak mert meg akarom osztani a nagyérdeművel. xD)

Nem bírom tovább,
az óriás szakadék
elnyel teljesen.

 

Kizenélném én,
ha lenne egy gitárom,
minden bajomat.

 

Elhaló a hang,
ami felszáll torkomból,
amit érzek: Fáj.

 

Szótag számolás,
megnyugtató; haikuk
elvarázsolók.

Ez a négy még tizenkettedikei termés, mikor icipicit bedepiztem. ^^"

Ez nem az otthon,
olyan nincs, elveszett,
hiszen nincs béke.

Kicsit... depis ez is. Ez egy itthoni összezörrenés után... Amit később kifejtek.

Ím az iskola,
rend, tanulás, fegyelem:
ez pont nincs meg.

 

Angolt tagozat,
hiába az, nem megy nekem.
Sík hülye vagyok.

Infó előtt, tegnap. xD Angol után kicsit elborultam...

Szóval, említettem a hátulról a harmadik haikunál, hogy egy szülői összedörrenés eredménye. A szitu az volt, hogy Kishinek ugye új mobilja lett, és nem tudta mit kezdjen az előzővel. Felajánlottam neki, hogy mivel újabb az enyémnél, esetleg igényt tartanék rá... És ezt felhoztam itthon, kedden. Anyu nagyon nem díjazta az ötletet, rögtön morogva azzal jött, hogy nincs erre pénzünk. Mire kicsit éllel a hangomban megjegyeztem, hogy két ezer forint nem a világ... Mire apu kiszólt a hálóból, hogy ne feleseljek anyuval. A vicces az volt, hogy nem is hallotta a beszélgetést, csak hogy visszaszólok... Hjaj... Na erre született egy versecském, amiről elmondhatom, hogy asszem abban a versfajtában íródott, amit én használni fogok. Egyelőre 4-6-8 a neve a dolognak (múltkor is úgy címkéztem meg az előző versem, már az is ilyen volt), mert 4 versszakból áll, ami mind hat soros, és egy sor nyolc szótag. Plusz érdekessége még, hogy párosrímes végig, szóval AABBCC, DDEEFF, satöbbi a rímképlete. És hogy a harmadik versszak utolsó sora nagyjából megegyezik a negyedik versszak első sorával... Na de szóval a vers (amit lehet megmutatok majd anyuéknak, vagy elküldöm nekik mailben, mit szólnának hozzá... xD):

Szüleimnek...

 

Könny szánt végig arcomon,
s nem szólok, lakat a számon.
Miért mondanék bármit is,
ha meghallgatni senki sincs?
Bármit mondok: feleselés,
mert nem értek egyet. És?

 

Én is emberi lény vagyok,
véleményt is formálhatok.
Akkor tessék meghallgatni!
Nem fogsz abba belehalni...
Mi nehéz ebben? Válaszolj!
Ha nem tudod, mi van, ne szólj!

 

Morgós szóra sajna még,
hasonlóan felelek én,
de normálisan is lehet,
nézd, mások is beszélgetnek!
Nekünk ez így miért nem megy?
Nincs benne a génjeinkben?

 

Nincs benne a génjeimben,
hogyan kell beszélnem,
a tulajdon szüleimmel.
Mintha nektek se lenne meg...
Nem beszélhetnénk csak egyszer,
hogy nem veszekszek, nem veszekszel?

Mostanában sok verset írok... pedig azt pont, hogy nem tudok. >>.<< Na de sebaj. Gyakorlás, gyakorlás és menni fog... :D (Akarok írni két verses történetet... Az egyik mondjuk, mikor megfogant az agyamban, mesének indult. Na majd meglátjuk...)

Na és még...! Tegnap is kicsit kiborultam (új projecktem miatt, hogy toleráns leszek, s nem veszek semmit a szívemre), három nap minden aprósága szakadt a nyakamba, s ezt orvosolandó képet szerkesztgettem. Sajnos nem lett olyan, amilyenre akartam... De sebaj. Az eredeti, s ami lett:

Igen, avatár, megint. xD És megint Daisuke... valamiért nagyon beleszerelmesedtem most ebbe a srácba... Amúgy szerintem az előző jobb lett... Kékesre akartam, hát az nem jött össze, nem akart úgy kinézni, ahogy akartam. Másfél/két órán át szenvedtem vele... De csak ilyen sikerült. Na majd legközelebb.

Amúgy tegnap rám jött a manga olvashatnék, pontosabban egy bizonyos manga olvashatnékja... ami nem más, mint a Akuma na Eros - Virgin Crisis. Mangazinon fent van magyarul, huszonhat fejezet...! x3 Szóval, már csak le kell szedni... Amit mindjárt el is kezdek. :D