Szemrebbenés nélkül fognám most a tollat itt mellettem és döfném a szívembe. Igen, jól vagyok. Vagy mégsem? x'D
Na jó, mégsem vagyok jól. Ideges vagyok, elegem van! Elegem van mindenből. Miért készülök ki minden napra, így estére?! Mert mindig ez van. S kezd az agyamra menni. Hogy msot mitől? Na, ez egy jó kérdés. Mindentől, mondhatnám. De nem, van ennek is kezdete. Elsőként a hír, hogy négyes eltt végre idén, az első unit tesztem, hálleluja. Ez is vicces volt, egy pontot én harcoltam ki a fél csoportnak egy észrevételemmel, amivel lett négyes. De nem ez a fontos. Megint elkezdtük azt a rohadék infinitive kell az ige után, vagy gerund. Engem már ez tavaly is megőrjített. De ma... leckeírásnál... Azt hittem széttépem a lapot. //Szünet, hoz egy zsepit, mert gyűlnek a könnyei, de visszanyeli őket// De nem tettem meg. De a rohadt életbe, a rohadt feladat tele volt olyan szavakkal, amiket nem ismerek. A többiek bezzeg biztos tudják... És ez idegesít. Nem tudok egy rohadalom mondatot lefordítani se angolról magyarra, se fordítva. Nincs szókincsem, nem tudom használni a nyelvtant, kész szakadék. És ez a szaktantárgyam, bassza meg! A kurva angol. Hol a francban vagyok én upper-intermediate? Hol? Álmomban? Ott sem! Nem tudok beszélni, fordítani, a dogákba sorban törik bele a bicskám... Még ha azt is hiszem, jók lettek. Elegem van, ez nem az én szintem, elegem van, nem tudom, hogy vettek fel spec angolra! De, tudom. A hozott pontokkal - biztos, hogy nem az angol felvételim miatt. (80 pontból volt 36...?) Szóval, elegem van. Erre tett rá pár lapáttal, hogy rühellek itthon lenni, mert kötőtűnek hiszik magukat őseim... Atán ideültem, gondolván kinyújtóztatom tagjaim. De nem, áhh... Mindenki kedvgyilkosnak állt?!
Szóval, elegem lett, de most már talán lenyugodtam annyira, hogy csak itt nyeldekeljem könnyeim, s msnen ne görénykedjek amiatt, mert majdnem sírom kell, s ezt próbálom leplezni.
Már az írás sem megy. Tegnap, ha már itthon ültem szinte all day (szemészetre mentem, erről esetleg később) bekapcsoltam a benti gépemet, hogy én most írok. NyaThoz jött az ihlet, az én régi és nagyon szerett NyaTomhoz... Nekiültem, átolvastam, néhol átírtam. Oké, nincs baj. Megnyitottam az új doksit a következő fejezethez... Semmi. Csak villogott a kurzor. Sóhajtás kíséretében bezártam... TvaPot nyitottam... Éreztem, van ihletem. Odaérek, hogy írjak átolvasás után, a kurzor már megint csak villog... Olyanokat is néztem, ahol szinte bekezdés közepén hagytam abba - Mikor éjfélt üt az óra..., Elveszett idő, A klón, Farkasdémont háziállatnak!, stb. De semmi. Próbáltam valami újat írni, random SitD-ből. Nem ment. Kikapcsoltam a gépet, bevackoltam az űgyam sarkába, elővettem ksifüzetkém. Számoltam as zótagokat. Nem gördültek a szavak. Nem ment... Pedig tegnap még egész vidám voltam.
Na jó, hazafele pár haiku ment, meg asszem tegnapelőtt este. De haikut írni nem nagy kunszt. Csak számolni kell tudni hozzá.
Ööö... Na jó, mostra ennyit. Lenne még miről írnom, de elvette az eszemet egy játék. xD
