Csak mert nem az az igazi vörösszem, amit a fényképgép csinál. Nagyon nem...
Nem negatívoskodni akarok, ne ijedjetek meg, már túltettem magamat a dolgon, csak azért le kell vésnem. Mert eléggé... hmmm... hogy is fogalmazzak... Nem tudom, milyen szót keresek, de mondjuk azt, hogy ez érdekes "tapasztalat" volt. Hogy miről beszélek? Ugye, kedden itthon maradtam, már akkor mondtam is, hogy apu nagyon nem hitt nekem, azt hitte színlelek. (Mert annyira jó kihagyni a kampányt... -.-") Mindegy. Éppen, hogy csak emgírtam a bejegyzést, mikor apu valamiért bekattant, valamit beszóltam neki, mire úgy rám ordított, és elzavart, hogy nem igaz. Elköszönni sem tudtam, mert kinyomta a modemet... Ö... (Az volt a nagy eltűnés...) Na mindegy. Egy kicsit rohadtul sok volt nekem mindez, (ugye az előzőben leírt Levis dolog, a csajok viselkedése, hogy veszettül fáj a fejem, a kampány kihagyása..., meg hogy még nem is hisznek nekem, s megvonják tőlem a barátaimat -ha máshogy nem, legalább itt hadd lépjek már kapcsolatba velük...) szóval bevonultam a szobámba, és... sírni kezdtem. A sötét szobában, bekapcsolva a lávalámpát, nem csináltam mást, csak a hátamat az ágynak vetve sírtam. Olyan negyed óra múlva bejött apu, már nem tudom mit akart, de tiszta felhúzta magát, hogy sírok. Ismét hangos "szóváltás" következett (azaz ő kiabált velem), aminek a vége az lett, hogy mivel nem nagyon tudtam megszólalni, elzavart fürdeni. Nagy puffogva mentem is, még mindig sírva, fürdés közben sem tudtam lenyugodni. Sőt, talán még hergeltem is magam, és jöttek az érvek, amiket előbb a fejéhez vágtam volna. Közben azért anyura is ki voltam bukva, lévén nem segített, nem szólt bele, csak tévézett. Kattant az én agyam is, meg már veszettül fájt a fejem, így, amint kijöttem a fürdőből a konyhát céloztam meg, és megindultam az egész doboznyi algopyrinnel a szobámba. Anyu megsejthetett valamit, mert rám szólt, hogy csak egyet vigyek be a szobámba. Így hát visszacsattogtam, s mire visszamentem volna, apu állt ismét előttem. Itt ismét volt egy szóváltás, ami már tényleg az volt, mert rá zúdítottam a dolgokat, nem fogtam vissza magamat. Megkaptam a már várt dolgokat, hogy majd akkor sírjak, ha ő már nem lesz, és a többi, meg hogy ő az apám, így meg úgy... Egyik visszavonulása alkalmával bementem a szobámba, de ő aztán már jött is utánam, mert még volt hozzám pár szava. Bevettem a pyrint a fejemre -megjegyzem, nem használt-, közben persze folytatódott, a kissé egyoldalú beszélgetés, de azért tényleg, ha az ember aránylag higgadtan felel vissza a kiabálónak az csak olaj a tűzre. Meg az is, ha visszakiabálnak neki... (Mindkettővel próbálkoztam, mert már elegem volt.) Anyu végül aztán beleszólt, hogy hagyjon már engem békén, de ezzel csak azt érte el, hogy apu vele is elkezdett veszekedni, majd végül becsapta maga mögött a háló ajtaját. Én meg utána csuktam az ajtómat, s csak ültem, és nem tudtam abbahagyni a sírást.
Mikor elfogyott a zsebkendőm, kimentem, hogy megmossam az arcomat. Hát, amit láttam...>><< Az tényleg az igazi vörösszem effektus volt. A szemem fehérje tiszta vöröses-rózsaszínes volt (ment az elpattant érhez a szememben - mostanában egyre többször fordul elő, hogy bevérzik a szemem, s mindig csak a jobb... xD), szépen kiemelte a szemem kékjét. Anyunak meg is jegyeztem befele menet, hogy ez az igazi vörösszem... x'D Aztán hiába mentem vissza a szobába, nem nagyon ment a lenyugvás. a fejem fel akart robbanni, veszettül hasogatott, de én adtam még neki: tévéztem, kapcsolgattam. Néztem is egy FMP fumoffu részt... aztán kinyomtam és forgolódtam... olyan tizenegy felel sikerült aztán elaludnom. (Megjegyzés: olyan kielnc környékén volt vége a "bulinak")
Hát, ennyit se sírtam még, de nem is akarom megdönteni a rekordom. Érdekes tapasztalat volt, maradjunk ennyiben... A legérdekesebb viszont az volt, hogy másnap (tegnap), apu reggel felhívott, és bocsánatot kért. O.O Na ott kicsit ledermedtem. Nem vártam a dolgot... Persze én is bocsánatot kértem, hogy túlreagáltam... Ez volt a minimum, azt hiszem.
Tegnap amúgy veszettül agonizáltam. xD Ezt bizonyítandó majd két és fél órán át építgettem át a farmomat fv-n, de még nincs kész, pedig este is még szórakoztam vele. xD Aztán a délután nagy része azzal ment, hogy francia szavakat írtam ki, kategorizálva a füzetemből. Még nincs kész, de majd délután befejezem... (Külön a főnevek, melléknevek, igék, színekkel jelölve, hogy hím vagy nőnem, satöbö. Nekem nagyon tetszik. x3 Majd japánból is csinálok ilyet legkésőbb a nyáriszünetben...) Utána feljött Kishi, s mesélgetett a kampányról. Na meg megmutogatta a tök jó felsőjét, meg a haját, amit a suliban az Á-sok, a lÁzadÁs csinálgatott. És hozott nekem az angEl & dEvils-ös E-sektől fonalbabát, egy démont meg egy angyalt. x3 (és Ádám felajánlott később msnen, egy ilyen utóbbi démonocskát. Meg megígérte, hogy ha tényleg kap gólyalábat, megtanít gólyalábazni. x3 Csúnyán behajtom majd. Wuháháhá!)
Aztán úgy ennyi... Ma is iszonyatosan fáj a fejem... És írni, írniiiii akarok!
Ja, meg új időszámítás! Felraktam a google chrome-ot, mert már elegem volt a tűzróka folytonos lefagyásaihoz. Egyelőre bejön a dolog... :D
Na jó, most csak ennyi voltam. Pás!
