Sokkal jobban vagyok, mint a múltkor voltam vala. Nem tudom mitől, hiszen az idő kint siralmas, hideg van, hó is van, brrrr. >><< De most olyan... közel jó. Elgondolkodtatott a dolog: Nitta újságjában (valamelyikben xD) a horoszkóp azt írta, hogy 9-11.-e között igen érzékeny és termékeny időszakom lesz. Ööö. Az érzékeny része bejött. De akkor sem hiszek ezeknek, az is biztos... xD (csak vicces olvasni. xD Van egy feelingje, mikor lecsapunk az újságra, s rávetjük magunkat a horoszkópra, s felolvassuk egymásnak...)
Igazából, nem is nagyon tudom, milyen indíttatásból ragadtam most billentyűt. xD De sebaj. Akkor pár randomság, mostan...
A héten, azaz szerdán volt a második még nyíltnak számító kommunikációsizémicsoda, amire ismét sikerült -és ezentúl is sikerülni fog- eljutnom. Pozitív élményeim vannak a dologgal kapcsolatban, egészen feldobott, mint a múlthéten. Vagyis most jobban, egész elengedtem magamat, és jó volt ez a kicsi kis elmélkedés, meg minden. Este is volt legalább értelmes agyalnivalóm. xD Jó, meg volt más is, mert ez a szerda... nem volt a legfényesebb, mondhatni a csalódások szerdája volt.
Avagy csak az osztályom árult el. Meg úgy éreztem a világ, meg úgy minden. xD Kezdődött azzal, ugye, hogy Hoffgard a héten Finlandban, szóval hawaii dj, mindenféle. Anna és Réka, megérdeklődte az angol tanáriban, hogy lesz-e helyettesítés. Azt a hírt kapták, hogy nem, el is terjesztették. Ők kimentek az udvarra, én felmásztam a könyvtárba, a többiek egy része bandázott, kevesen meg ottmaradtak a teremnél... És volt helyettesítés. Bogi szólt is a bandázóknak telefonon. De nekünk hármunknak nem szólt senki. Ez oké, még ez lenne a legkevesebb. Réka veszett mód kiakadt erre, én egész higgadtnak látszottam, miközben kiéltem magamat a nyugilabdámon (gumigolyó Nittától, nyomogatnivaló smiley, jó stresszlevezető), Anna is a nyugodtság mintapéldánya volt. Nos, fél szemmel láttam, hogy vigyorogtak azon, hogy Réka mennyire kiborult. A Susyék mindenféleképpen. Na ez aztán... nagyon fájt. Kiröhögték az ideges Rékát, kiröhögtek minket. Kérdem én, ez az osztályközösség? Azt hittem Vivit is felképelem. Bejött matekóra legelején, megállt Réka előtt, és síri hangon azt kérdezte: Hallottátok...? Nem bazdmeg, süketek vagyunk! Vivit másnap is kedvem lett volna felképelni - angol előtt Anna feljött az ebédből, erre megkérdezi, gúnyos hangon: "na és lesz helyettesítés?". Hörk, @&đäÍ€ł$ĐÄĐ. És még szépen fejeztem ki magamat.
Mindezt képesek voltak megtenni azok után, hogy mi mindig segítünk, bármi van - dekor, ilyen kis feladat, olyan feladat, tavaly mi csináltuk meg a gólyabálos díszletet, most meg az eset előtt el is vállaltuk a Lara által kínált feladatot - megírunk egy jelenetet. Megírtuk, Zsófi is segített az elején, de aztán Annával fejeztük be, még szerdán, délután, ESTE, ahelyett, hogy lazítottunk volna. De az is biztos, hogy a jövőben, ha kérnek valamit, akkorát bemutatok, hogy na még. Na meg hogy ennek az osztálynak se fogok semmit tenni, ez is biztos.
Apropó, elegem van a rohadt UNESCOból. Mert olyan nincs már, hogy alig páran foglalkozunk csak vele, a többiek nagy ívben szinte leszarják. -.-" Már rohadtul nem érdekel, mennyire égünk be 25-én, csak legyen már vége a mizériának...!
Amúgy csütörtökön is megesett a cserbenhagyás, majdnem. Tesin tesiztünk, majd a dupla magyaron elvileg lent maradtunk, hogy UNESCO-zzunk, amit tudunk. Nos, az első órán ez more or less siekrült, a csajok bent táncoltak, mi a maradék lány jelenetet írtunk, pontosabban írtam, amit a felpörgött Vivi diktált... a fiúk meg elvileg fent gyakorolták a Peti által betanított táncot. Nos, a második óra punnyadással telt, mi az öltözőben haldokoltunk... Már ment egy olyan jó negyedórája az óra, mikor a Ní páros nyakába vette a lábát, hogy megnézze, mit csinálnak a többiek - nagy volt a csend. Épp abban a pillanatban, hogy kiléptek, megcsörrent Zsófi telefonja, Lara volt az, jelentette, hogy jelenés a teremben, hogy levetíthessék a márc. tizenötödikére csinált videót. Ja, bocs, hogy enkünk senki nem szólt...? Níék után kiáltottunk, már hiába - így csak szembetaláltuk a pufogó párossal, ahogy visszakutyagoltak a cuccaikért... Hjaj, elegem van az osztályombóóóóól! Ez nem is osztály, csürhe. Nem az a minimum, hogy ha van valami, szólunk a másiknak? Mi megtettük, nem is egyszer. Ha szarban van a másik nem kéne segítenünk, még ha nem is kedveljük igazán? Hányszor súgtam a mögöttem ülő fiúknak... Ó, fuck!
Sikeresen felbosszantottam magam megint, pedig azt hittem, túl vagyok rajta. Hát nem. xD Bár lehet a zene az oka. (Mozart l'opera Rock: L'assasymphony ment, miközben a fentebbi bejegyzést írtam...) Nna, máris jobb Kusao Tsuyoshi hangját hallgatva a baljós zenével. <3 (Rakuen ~Fanatic~ - DN.Angel Vocal Collection)
Amúgy olyan vicces, általában olyan kevés számot hallgatok ismétlőn, s ezek, még ha néha frissülnek is, már jó pár hónapja bizsergetik a fülemet. A mostani lista, csak mert olyanom van:
- Suneohair - Waltz
- Amika Hattan - Go to the Light
- Okiayu Ryoutarou - Godou ~Whenever~
- Kusao Tsuyoshi - Rakuen ~Fanatic~
- Mozart L'opera Rock - Le bien qui fait mal
- Mozart L'opera Rock - L'assasymphony
- Sick Puppies - All the Same
- Egyházi Géza - El nem múló vágy
- KAT-TUN - Don't U Ever Stop Me
- An Cafe - Kakusei Heroism
- The Presets - Are You The One?
- SP - Ne add fel!
- SP - Kérlek, hogy
- SP - Állj meg!
15 szám, ha tudok számolni, de... De mégis. Tökéletes, nem unom meg, és a mostani kedvenceim mondhatni. És mindegyiknek már története van... <3 Apropó, beteg vagyok? Négy magyar is van közte...! Meg két francia, meg kettő egész angol szám. Yeah. xD
Amúgy, az Ihletem mostanában egy csomószor homlokon csókol, csak nincs lelki energiám leülni írni. Ha meg mégis, két mondat után villog a kurzor, és csak bámulok a képernyőre értelmesnek vélt tekintettel. Egy csomó felvillanás a fejemben, gondolatok... De nem állnak össze szavakká, mondatokká, hogy levéshessem őket... És ezek általában elfelejtődnek. De aztán hallok ismét egy szót, látok valamit, és eszembe jutnak - kicsit megkopva, de újra látom a kis képecskét, de, mint a homok kifolynak az ötletek az ujjaim közül...
Csak álltam a tükör előtt, és mélyen a szemembe néztem. Kutattam valami után, valami után, ami bennem van, mélyen, valahol, és eleddig úgy éreztem, elveszett. De tudtam, sejtettem, hogy ott kell lennie, hiszen nem tűnhetett csak úgy el... Az idő mindent begyógyít, szokták mondani, így csak álltam, és néztem a kék, a szerintem piszkos és csúnya kék szemembe, és egyre csak azon járattam az agyam nem kereséssel foglalkozó részét, hogy ha nem találom meg, akkor mit fogok kezdeni magammal? Mert végtére is, írás nélkül mit ér az életem?
Nem akartam válaszolni magamnak, így inkább minden energiám abba fektettem, hogy megtaláljam azt a kis pillangót, amely bennem él, és szárnyait rezegtetve szokott erőt adni, segíteni, hogy a mondatok magukat írják, hogy ami a belső szemeim előtt megjelenik, az valóban meg is szülessen... Hogy én csak az eszköz legyek, valami felsőbb erő szócsöve, hogy gondoaltait erre a világra juttathassa... Pillangóm, merre vagy?
Khm, szóval... Hétvége vaaaan! És arra való tekintettel, hogy ma is könnyű a táskánk (mert ugye tegnap el lett felejtve...), Brigi drága hozta a következő bűnömet. És ahhoz képest, hogy bűn, és ahhoz képest, hogy nem tetszik a sok tőmondat, alig bírtam letenni, mikor anyu hívott, hogy telepedjek ide. xD
Hmm, amúgy ma gerendáztunk, és tök büszke voltam Zsófira meg Anitára, hogy segítségre ugyan, de mertek felmenni rá. Én egyedül voltam fent - és majdnem lepotyogtam a második körben, mert kicsit gyorsan akartam túlesni a feladaton. xD És annyira... érdekes, hogy én különösebben nem félek a magasban, csak a hirtelen magasban. De ahogy ott álltam, és a hintát csináltam, az egész lábam remegett.
Megjegyzés: azt hiszem, milka párti lettem. O.O Eddig nem volt különösebben gondom a Bocival, mindkettőt egyformán megettem, ha hozzájutottam, de most szopogatva a bombont, rájöttem, hogy a Milka finomabb. O.O
Anyut felvették...! Ennek folyományaként, keddtől kezdve a legtöbb délutánom egyedül és magányosan fog telni, amíg apu haza nem érkezik... Főleg akkor, ha apu estére megy dolgozni... Ez jó is, meg nem is, de azt hiszem, legalább az animebambulászásom újraindul! x3 (Be kéne már fejezni a DN.Angelt... meg megnézni egy csomó mindent... Kuroshitsuji, Pandora Hearts, Honey & Clover második évad, Hetalia, na meg aztán, amit még akarok, mint Excel Saga, Bokusatsu Tenshi Dokuro-chan...) Meg megtehetem, hogy max hangerőn szól a zene és kornyikálok mellé, ó, igen! (Reszkessen a szomszédság, ha Tune rákezd, hogy "Tybalt, Tybalt, mi lesz veled? / Tybalt, Tybalt, nem lesz szived!" - Apropó, tegnap ezt is énekeltük tesin, mikor döglödtünk Zsófival meg Anitával. xD)
Tegnap elkezdtünk Tadeshivel tervezni egy új szerepet, csak mert kiesett Cian karakteréből... Jó, nincs gond, lévén, mert most az én ötletem lett a nyerő, és bőségzavarom is van. Avagy egy suli, természetfeletti lényeknek, hogy emgtanuljanak beilleszkedni a világunkba. Este már jött is a tovább gondolás (mint legtöbb Tadeshis szerepenél... Khm, a Sárkányvadászomnak is van már története; Donék is piszkálgatják az agyacskámat, a futármotívummal; az előző fantasy... - azt is írni akarooom! Csak azt nem tudom, melyik korszakát, az előzményeket, hogy miért olyan a világ, amilyen, vagy a valós eseményt...), s az is biztos, hogy ez is felkerül a listámra... (régebben is piszkálta a csőrömet a téma, csak akkor elvetettem ötlet híján, de most van rendesen!) Mert Asus (vagyis Pegasus, vámpír...), Conor (vérfarkas, a nyuszibb fajtából), és Mélody (csajszi, ember, aki a természetfeletti képessége miatt kerül az osztályba - tűzidomító, egész kezdőn), illetve egy egyelőre névtelen hős, azaz tanár, egy fekete szárnyú angyal... *sóhaj* Na, majd csak lesz valami... (Egy démon is akar karakterem lenni, affene... xD Meg egy elf sem ártana... ÁÁááá, bőségzavar. xD)
Kishis szerepbe is van egy rakat ötletem, csak nehogy elszálljanak... xD Tényleg...! Fel is vezetem az egyiket az én lovagomnak mostan... És Melissában, az új karakteremben ezernyi lehetőség van...! És illik Kaitou-hoz. Szóval, a részemről újabb párocska, oh yeah... xD Na jó, először mindkettejüknek csak a szeretkezésről fog szólni a kapcsolat, de utána... minimum Melissa elkezd érezni valamit Kaitou iránt, és szerintem a jégcsap sem lesz annyira jégcsap az irányába... De ez még a jövő zenéje ugyebár. (hjaj, milyen messze van még, de én már annyira benne lennék az eseményekben, mikor Kaitou végjátékozik... de mondjuk most ez is jó. <3 A tanári továbbképzés... hehe. Főleg, ha Kishi elfogadja az ötletem... Hjaj, én már azt is várom, hogy Saku összevesszen Gorge-val -vagy fordítva? xD) Ötlet elfogadva! Jippíííí! x3
- Mami, mami! Az idő tud róla, hogy már tavasz van?
- Egész biztosan, kicsikém.
- Akkor miért esik a hó?
- Nos... mert nagyon megfázott.
- Az idő? Óóó...
- Igen, kisfiam.
- És akkor az ő anyukája is főz neki gyógyhúslevest?
- Biztos vagyok benne, kicsim.
- És le is fekteti, meg betakarja?
- Persze, hiszen, ha beteg...
- De mami, akkor miért esik a hó...? Az idő akkor még sincs ágyban!
- Mert... biztos kilógott a szobájából.
- Igen...? Pedig azt nem szabad! Te se örülsz, ha én...
- Na, jól van, fiam, most már menj és játssz inkább valamit!
Random jött. Vajon fog még jönni, amíg ezt a bekezdést pötyögöm? xD Nem nagyon hiszen, lévén már nem nagyon van mit írnom. xD
Jaj, múltkor jutott eszembe, címnek tökéletes lenne, a következő kifejezés: 夢の欠片- azaz az Álom darabkái... (Vagy álmok darabkái, amelyik szimpibb.) Szerintem annyira jó. x3 Tuti, hogy alkotok hozzá valamit, hogy mit, az egyelőre még rejtély számomra is, de a pillangóm majd csak megrezegteti a szárnyait. ;)
Hova rohansz...? Miért futsz előlem...? Előlem... Valami rosszat tettem? Ne, ne tűnj el, kérlek, várj, ne menj, nem akarom...! Ne!
...
Eltűntél. Itt hagytál. De miért? Mit vétettem? Miért tetted ezt velem?!
Egyedül... Kétségek között... elárultál. Fáj...
Hiába nyújtom feléd segítségkérőn a karomat, te ellököd. Vagyis már el is lökted, itt hagytál, engem, kinek szüksége van Rád. Mert hiába tagadom - szeretlek, mindennél jobban, nem tudok nélküled élni, látni akarlak, hallani a hangod... Legalább utoljára! Gyere vissza...!
Csak még egy esélyt adj... Megteszek mindent, mindent, hogy boldog légy, hogy lássam a mosolyodat, érezhessem tested melegét.
...
Hát tényleg csak ennyi volt? Ennyi járt csupán? Szórakoztál...? Nem voltam több neked, csak egy játék, aki most már átavanzsált egy megunt játékká? Nem kellett volna neked hinnem. Nem kellett volna veled lennem, akár csak egy percig is. Nem kellett volna akkor ott veled mennem...
De megtettem. És tudod mit? Ha esélyem lenne változtatni, akkor is megtenném újra. Ha vétek is volt veled lennem, én élveztem... szerettem... Bármennyi szenvedést is okoztál. De ne add meg a kegyelmdöfést! Nem teheted ezt velem ezek után...!
...
Ez most csak a próbád? Hogy meddig bírom ki ép ésszel... Vagy valami hasonló? Most is figyelsz... biztos itt vagy valahol a közelben... Élvezed, nevetsz örlődésemen, de tudod mit? Nem adom meg magamat, nem fogok megőrülni, nem fogom hagyni, hogy te nyerjél! Túl járok az eszeden, msot az egyszer, én! Most nem te leszel a győztes!
...
Na, jó, győzz, csak gyere vissza, hadd lássalak, hadd érinthesselek... Kérlek... Könyörgöm, gyere vissza hozzám! Nem bírom ki, nem! Legyen vége!
***
- Igen, ez ő, Lauren - megcsóválja a fejét.
A rendőr bólint.
- Mi is úgy gondoltuk. Van esetleg bármi ötlete, miért ölhette meg magát?
- Nincs, biztos úr. Lauren mostanában vidám volt, nem nagyon vettem észre nála kilengést.
- Na, és hol volt tegnap nyolc óra tájban? Vagy előbb?
- A bárban, a munkahelyemen dolgoztam.
- Értem... Hát, sajnálom. Értesítem, ha valamire jutunk, vagy ha valamire szükségünk van. Szép napot!
- Szépet... azt...
Úúúú, ez olyan borongósra sikeredett. >><< Pedig nincs is ilyen hangulatom, annyira.
Jaj, nem is említettem, oda az én kicsi penym, pendrive-om, a fekete két gigás Kingston. Sajnálom... bár mondjuk nem volt rajta annyira fontos dolog, de azért már mégis. Asszem a How to-k nincsenek meg itthon, szóval azután leeht, hogy kell még futnom pár kört, de semmi más nem volt rajta. Csak a belakott dolgaim, zenék, néhány iromány, na meg a Bécses képek. >><< De azok megvannak itthon is. Amúgy Makádi tehet róla (na jó, meg én is), mert látta, lecsatlakoztatta, és lerakt az asztalra. De be nem vitte a tanáriba, áhh... És az utána jövő nyelvi mittoménmisek után már nem volt meg...
Megcsóválom a fejemet, sóhajtok.
- Sajnállak. Hogy a múltban élsz, nem tudsz tovább lépni. Ilyen nehéz lenne nem szeretni?
- F-fogd be! - zokogja rekedt hangon.
- Ugyan, Mariah, ne gyötrődj tovább. Hiszen én nem szeretlek, ez ilyen egyszerű - nem téged szeretlek.
- Hogyan is szerethetnél, hacsak egy gép vagy?! - ez hideg zuhanyként ér, pont tőle, aki ezt sosem hozta fel nekem. Aki a barátom volt, aki segített, hogy igazi emberré válhassak... Válaszolni sem tudok, csak meredek rá hökkenten.
- Egy rohadt gép vagy, csupa fém, mesterséges szemét, amely még a feladatát sem tudja végrehajtani rendesen! Gyűlöllek! Gyűlöllek! - szavai ökölként ütnek, furcsa érzés kerít hatalmába, fáj...
- Remélem a roncstelepen látlak viszont! - vágja még hozzá, és elrohan, sírva.
- Mariah... - motyogom utána, kezemet is nyújtva, de nem hallja meg, csak fut, vissza sem nézve, kicsit botladozva, zokogva.
Valami szorít belülről, tompa nyomást érzek. Lassan visszahúzom a lány után nyúló kezemet, és megszemlélm tenyeremet. Mint egy ember tenyere, bőrrel, ott az életvonalam is... De mégis, olyan mű. Igen, robot vagyok. De érzésekkel... és szeretek. De nem őt. Akkor most mi ez a rossz érzés? Miért éget belülről...?
- Mariah... - ismétlem meg nevét halkan, miközben az égre emelem a tekintetem. - Mariah...
Miért ilyen bonyolult embernek lenni...?
Tegnap néztem Batmant. A bátort meg a vakmerőt. Abban volt Vörös Tornádós, meg Tornádó Bajnokos rész (utóbbinak Pálmai volt a hangja. <3 És sejtettem, hogy ilyesmi lesz a részből. xD), és... megihletett. Egy hosszabb történetre, ez csak abból egy foszlány. A történet, ha megélem, arról fog szólni, hogy egy gonosz ember személyi robotja lesz a főszereplő, érzések nélkül, de egy nap történik valami, és mintha csak beleszállt volna egy emberi lélek, elkezd érezni. Lassan megtanulja az emberség mibenlétét, és a gazdája ellen fordul... és találkozik Mariahval. Aki nem kívánt msát, csak egy barátot, de betegsége miatt eddig még egy se volt neki... Mariah belezúg a robotba, de a robot meg a szomszédba seret bele... zavaros. Meg se próbáltam még kibogarászni a gondolataim.
Amúgy, Batman a kedvenc szuperhős karakterem. És múltkor ráébredtem egy régebbi PC Gurut olvasgatva, hogy én el akarom olvasni az eredeti Batman képregényeket. Az összeset. Érdekel a denevér ember, az egész hozzá tartozó világgal. (idegesített, hogy a játékleírásban alig ismerek pár nevet, pedig vagy három, négy féle batman rajzfilmet is néztem anno. xD)
Idő van. Érzem, itt bizserget. Tavaszodik! Még ha az idő nem is gondolja így. De tudom, már itt van! A jobb idő, a jobb korszak! Igen! A nap kisütött végre!
