Rájöttem, hogy magamhoz képest is el vagyok maradva... Hogy miért? Néztem egy csomó Kuroshitsuji részt, voltam még múlt vasárnap színházban, két éjjel érdekeset álmodtam, és még ez, és még az. Nna akkor most kis pótlás, ha összejön!
Hol is kezdjem, hol is kezdjem... Na, jó, kezdjük a múlt vasárnappal, ha már eszembe jutott! Osztállyal voltunk, fakultatív jelleggel. Én cipeltem a nővéremet is. ;) Előtte volt a szokásosnak vélt itthoni összebalhézás anyuval - a mit vegyek fel témakörben. Mert az sosem jó, amit én választok... De ő nem mondaná meg, áááá... Na, mindegy. Így végül az én kék csíkos, imádnivaló felsőcskémben voltam, amit lényegében most avattam fel - nem nagyon volt még rajtam.
A mű címe: És Rómeó és Júlia (dráma egy részben)
Ötlet: Vámos Miklós
Az előadást létrehozta: Nagy-Kálozy Eszter, Rudolf Péter, Horgas Ádám
Színház: Central Színház, Vidám színpad
Időpont: 2010. március 28.
A helyem: A jegy szerint 8. sor, jobb 8. szék, de kicsit arrébb ültem/tünk, mert Dóri nem akart távol ülni a többiektől, és kicsit csúsztunk arrébb. A legviccesebb az volt az egészben (azon kívül, hogy nővérem elpakolta volna osztálytársaimat a helyünkről... xD), hogy ez volt a leghátsó sor, ami azért vicces, mert emelve vannak a hátsóbb sorok, hogy a hátul ülők is lássanak (khm... Úgy fejberúgtam volna azt a palit, aki nővérem előtt ült... Nem magam miatt - miatta. Meg sokat mocorgott, és benne volt a látóteremben. xD), és mögöttünk volt a nagy üresség, és mélység. x3 Én élveztem, nővérem már kevésbé, főleg, mikor hátravágódtam, megnézve, mennyire stabil a szerkezet, hátrazúguk-é vagy sem. x'D
Szereplők és a "Szereposztás": Ez a darab azért érdekes, mert össz-vissz két ember játsza, különböző gesztusok alapján megjelenítve az egyes karaktereket. Ha tudok emlékezni, akkor most levezetem, hogy melyikőjük kiket játszott.
Rómeó, Mercutio, Dajka, Capulet, Capuletné, Lőrinc barát, elején csávó - Rudolf Péter
Júlia, Benvolio, Tybalt, Dajka, Lőrinc barát, hírvivő, meghívót osztó fiú(?), elején csávó - Nagy-Kálozy Eszter
Top jelenetek: az erkélyes jelenet (valami halálosan megoldották), az elején a dajka meséje, és a kezdő jelent, egyértelműen (Piss-piss! xD). De az egész tetszett. x3
Summasumarum: Valami frenetikus volt látni a párost, hogy ennyire nem zavarodtak bele a váltásokba. És mindig rá lehetett jönni, ki a szereplő, ha már ismerted annak a vonásait. (Benvolio - szemüveg, Mercutio - a láthatatlan zsebóra (?), Lőrinc barát - kapucni, Dajka - bugyi(?) a fejre, Capuletné - pulcsi felhúzás...) Halálos volt, nekem nagyon tetszett az a megoldás, hogy a Mercutio vs. Tybalt párbajnál vissza-visszatekerték az időt, hogy az egyes szereplőket lássuk, mit tesznek. Voltak poénok, amiken nagyot derültem, nem is számíottam rájuk, és a vége, szívszorító volt... Kár, hogy a nagy tapsnál egyikőjük sem mosolygott egy kicsit sem. (Pedig szerintem ez a legjobb, látni a visszajelzést, hogy mennyire tetszett a népnek, az örömmámor, hogy végigcsináltad...) Az kicsit rontotta az összhatást, de nagyon nagyok votlak!
Szóval, mindent összevetve jó volt. ^_____^ Szeretem a színházaaaat!
Más. Mondjuk... tegnap. Tegnap jó volt - sétáltam délután Kishikémmel, meg fel is mentünk hozzá, meg jól eldumáltunk, meg minden. Szeretek vele lenni... Szeretek ülni a szobájában, és nézelődni. De még még mindig nem értem, hogy az ő kis világába én hogy férek bele. x'D.
Tegnap, hazajőve, ismét homlokon csókolt az Ihletem, aminek képszerkesztés lett a vége - már a hét eleje óta bennem van, hogy én Kuroshitsujis képet akarok szerkeszteni, valami jó ütőset, de eddig nem találtam meg hozzá A képet Ciel-ról. De viszont tegnap egy Sebastianös kép beindította a fantáziámat...
...és ebből...
...ez lett...
Imádom, Sebastian vörös szemeit, meg a rózsát is tökre jól sikerült beszíneznem, szerintem. x3
A felirat nem más, mint az ő kedvenc mondatának egyik verziója: Akuma de shitsuji desu kara. (Démon és komornyik vagyok.) Vaciláltam, hogy a másikat írjam rá (Aku made shitsuji desu kara - csak egy komornyik vagyok), de végül emelett döntöttem, a képhez ez illik. x3 Igyekeztem a szürkés részét elmaszatolni, de nem akart úgy sikerülni, mint ahogy én elterveztem, azt a hatást nem sikerült elérnem, szóval a végén még el is homályosítottam, hogy jobban nézzen ki, vagy valami. De iiiimádom! (Lehet elkéne kezdenem valami kis jelecskét rárakni, hogy tudják, hogy az én kezem ügye... Na majd meglátjuk...)
Tegnap amúgy aljasul megtámadott egy régebbi (pontosan 2002-es, decemberi) Bravo Girl magazin. Hogy nekem honnan van olyanom, rejtély, de van, és azt olvasgattam... Amíg egy óvatlan pillanatban,a telefonomért nyúlva - sms Kishitől- meg nem vágtam a jobb kezem mutatóját a papír élével. Megjegyzés - a mosogatószer csíp... (később kellett mosogatnom, és hát persze, hogy ment a kezemre is a sebbe... >><<)
Ma is megsebesültem... Nos, ehhez tudni kell azt, hogy borotvával még nem dolgoztam, és a mindenféle veet cuccok nem nagyon akarták normálisan leszedni a lábamról a szőrt. Kaptam a jómúltkorába borotvát, de csak ma jutottam oda, hogy felavassam... Jól indult - gondoltam majd apu borotvahabjával próbálom ki, mert azért mégis... Nyomok egy keveset a kezemre, kevesellem, nyomok még. A végére sikerült annyit nyomnom, hogy nemhogy z egész lábam olyan lett, de könyékig olyan voltam. xD Végül ezen okokból a másik lábamra inkább már szappant vittem fel. xD
Aztán elkezdtem a műveletet. És nem tudtam, hogyan szedjem le a cuccot a borotváról, s az volt az elsődleges ötletem, hogy akkor majd óvatosan végighúzom az ujjamat és leszedem róla... Nos sikerült leszednem a cuccot: az ujjamról. A bőröm úgy feljött, hogy öröm volt nézni. Megmostam az ujjam majd nyalogattam, aszittem elállt a vérzés. Csinálom tovább, és nézem... Miért véres a kád széle? Na vajon?! Elvéreztem majdnem az ujjamon át! Na, jó, erős túlzás, de na.
Miután befejeztem a szőrtelenítést (szép sima a lábam, öröm simogatni... x3 Nem mintha nagyon szoknám, de szóval na. xD) és láttam, hogy hiába telt el röpke húsz perc, az ujjam még mindig vérzik. Akkor jött az ötlet, hogy sebtapaszt rakok rá. Az egy dolog, hogy be van csomagolva, de hogy ennyire?! A végén foggal nyitottam ki, miután sikeresen csupa vér volt már az is. xD Arról már nem is beszélek, hogy először hülyén raktam fel az ujjamra...
Egy ember ugye néha megy kezet mosni... Mondjuk vécézés után... És az egy dolog, hogy a sebtapasz vízhatlan, de öcsém, oldalt a víz úgyis bemegy, szóval mi a francnak vagy te vízhatlan?! (és csíííííp az a rohadt víz. xD)
Szóval, ma minden összeesküdött ellenem... De ez reggel kezdődött igazán. mit reggel?! Hajnalban! Már az elalvás se ment könnyen - az még tegnap volt - sokáig forgolódtam, amíg el nem jutottam Álomföldére. De onnan hamar kizavartak, és nem kaptam álmot - helyette felébredtem negyed négykor. Nos, én igyekeztem visszaaludni, de nem ment. Bekapcsoltam hát egy fél óra után a tévét, és néztem Smallville-t a Viasaton. (Luthor for evöööö xD) Az más kéréds, hogy alig értettem, de néztem - sok részről lemaradtam, sajna...
Végül sikerült visszatalálnom Álomföldére, de nem kerültem sorra, nem kaptam álmot - nyolckor megszólalt a telefonom, hogy kelni köll - ha anyuval el akarok menni felsőt venni. Lenyomtam a virgonc mobilt, és olyasmi megfontolásból, hogy még egy öt percet szundizom fordultam... és visszatértem Álomföldére, és végre én jöttem! Így hát álmodtam. És most meg is osztom talán az álmomat. xD
A telepen valami nagy karnevál volt, és az épületünk mögött nem az akadémia volt, hanem egy kisebb színházszerűség, aminek a bejárata a lépcsőházunkon át vezetett. Ez eddig még mind szép és jó, de a művelődési ház (rájöttem, hogy az volt! xD) nagy programja az volt, hogy a négy csudajó táncosa közül megkoronázzák a legtáncosabb lábút... És a elgtöbben csak emiatt jöttek a karneválra, hogy ezt lássák. Ez eddig mind szép és jó, de a táncosok között ott voltam én is... Meg Kishi és két helyes pasi. (Fekete hajú, enyhe Nanás Ren kinézetű volt az egyik, a másik Kaji-kun benyoműsú szőkeség) Álmomban jó táncos voltam - de féltem, hiszen nagy közönség előtt még nem nagyon szerepeltem... És stresszes volt - összesen négy táncot kellett előadni: három párosat (minden másik ellenféllel egyet-egyet) és egy szólót (egyedül, ugye. Enyhe SYTYCD-feeling. xD)
Lassan gyűltek az emberek, a nézők között Rebe és a nővérem is ott volt... Nos, én kezdtem egyre idegesebb lenni, ezért kimentem sétálni a karneválba... Mászkáltam céltalan, míg bele nem botlottam Timibe, aki megkérdezte, hogy minden oké-e. Én meg leüvöltöttem a fejét, hogy hagyjon békén, ki vagyok nagyon. Majd otthagytam, sőt futásnak is eredtem - ő meg látva, mire készülök, utánam. Gyorsabban tudtam futni, végül szem elől tévesztett, én felszálltam az egyesre, és kivillamosoztam a Városligetbe. Alig volt ember az utcán - mindenki a karneválon. Egyre rosszabbul éreztem magamat, és nem akartam visszamenni... Hívott a rendező (aki egy Kyouya-feelinges srác volt, csak kicsit idegbetegebb és gyengébb idegzetű), tökre kikelt magából, hogy mit képzelek, mire lenyomtam, hogy "bocs, rossza vétel", és kikapcsoltam a mobilt. Sétáltam, minél messzebbre akartam jutni, végül a tó partján leültem a lépcsőre, és belelógattam a lábamat a tóba és elfeküdtem, élveztem a napsugarakat...
Hirtelen valami eltakarta a napot, és én felnéztem - a Ren-csávó állt fölöttem, enyhén zihált, és nagyon-de-nagyon csúnyán nézett rám. Nagyot nyeltem, lassan felállt, felé fordultam, felálltam vele egy szintre - így is fejjel magasabb volt nálam... Még mindig nagyon csúnyán nézett rám, és megragadta a kezemet, hogy "Most pedig jössz, nincs ellenkezés"-címszóval. Nem akartam hagyni magamat, de keze vasmarokként záródott a csuklómra... Tudtam, ha rángatom, csak még szorosabban fogja tartani, szóval megadást színleltem, majd egy óvatlan pillanatában, mikor körülnézett az úton, hogy jön-e autó kitéptem a kezem és rohanni kezdtem. Sajnos gyorsan reagált és rám vetette magát - kicsit bevertem a lábamat... Akkor még nem is éreztem, mert átható tekintete nagyon emgrémített, és nagyon csúnyán vészjóslóan nézett rám. Volt egy kis párbeszéd, majd talpra állított, és én rájátszottam a lábam fájására - a kezébe kapott, így vitt vissza. Visszaérvén a rendező nekem esett, hogy mégis hogy képzelem, mire Kishi lenyugtatta, majd odalépett hozzám és egy akkora pofont lekevert, hogy nem igaz. Az fájt... És nem szólt hozzám, és nem is nézett rám utána, elvonult átismételni a lépéseket... És itt ébredtem fel, hogy tekintetem találkozott a Ren-féle srácéval, aki még mindig csúnyán nézett rám, és a rendező kiment, hogy közölje a nézőkkel, hogy el kell halasztani a dolgot, a lábam miatt...
Keveset álmodom, vagy kevésre emlékszem mostanában... Álomföldén mostanság nagy a sor. :x De emlékszem még egy álomra, ez tegnapi, és szerintem ez is érdekes...
Nos, igazából olyan volt, mintha egy anime rész lett volna. Ráadásul Inuyasha rész. A legviccesebb, hogy az én szemszögem Kagoméé volt, de Kagome más volt picit, mint az animében... A lényeg az volt, amennyire emlékszem, előzmény, hogy Kouga valahogy a banda tagja lett, majd Inuyasha bekattant, ezért Inuyasha-Sango-Miroku-Shippo négyes és a Kagome (én)-Kouga páros kettévált... Mi az ékkőszilánkot mentünk megkeresni. (vagy valami ilyesmi. Bár lehet nem... De valamit kerestünk, ami mondvacsinált volt, vagyis Kouga átejtett...). Kougára bíztam magamat, de ő közben titokban összeszűrte a levet valakivel (Narakuval? Kétlem...), és egy olyan szakadékhoz akart vezetni, ahol a lélek semmivé foszlik... De időben észleltem a dolgot, s akkor ejnye-bejnye volt. Közben előkerült Kagome egyik osztálytársa is, aki ki tudja hogy keveredett oda, Kirara hátán, és őt keleltt menteni. Jaj, kihagytam! Kouga valami varázslat következtében Kagoméhoz (hozzám) lett kötve, így teljesítenie kellett a parancsaimat (talán ettől akart megszabadulni? Pedig sosem használtam...), és hát, hiába próbált az életemre törni, megparancsoltam enki, hogy védjen minket... volt menekülés, valami démonhorda elől, őt hátrahagytam hogy tartsa fel őket, amíg mi tovább mentünk... Valahol ott ért véget az álom, hogy leesek Kiraráról, és azt hiszem végem, de az utolsó pillanatban ott terem Kouga és megment...
De tudjátok mit? Tetszett! Megérne egy ficet. Már így egészében. Ki kellene hozzá dolgoznom hogy Inuyasha miért kattant be, meg hogy Kouga hogy lett Kagoméhoz kötve, de minden esetre érdekes lenne... - pár évvel az anime cselekménye után játszódott a dolog, Kouga tök smexy volt, míg Kagome is sokkal másabbul viselkedett, meg minden. Shippo is nőtt.
Nna, majd meglátjuk...
Amiről mesélhetnék még az a Kuroshitsuji, de már lassan mennem kéne hajat mosni, szóval, azt majd legközelebb. Lehet, akkorra már befejezem az egészet. O.O A 19. részt néztem ugyanis meg ma... Ja nee!
