Még, egyelőre, nem haltam meg, még ha el is tűntem az éterben. Jó rég nem írtam... és jó sok minden történt, már nem is emlékszem sokra abból, amit egyszer-egyszer le akartam írni. Szóval most aktualitások, aztán vagy eszembe jutnak, vagy akkor le vannak kakikálva. (juj, ezt komolyan leírtam...? >><<")

Anno, hiányoztam ugyan, de nyert az osztály a portyán (nem volt valami számolva, mint kiderült, és kiderült, újraszámolással nyertesnek elttünk hirdetve) és ennek okán kivettük a mai napot szabadnapnak, ami azt jelentette, hogy nem kellett a suliba bemennünk. De volt egy de: az osztálynak valami közös programon kell részt vennie. Végül a mozi mellett voksoltunk a rossz idő miatt, és jó pár napnyi fejtörés után Évi által felvetett a Prince of Persia játékból adaptált filmet lestük meg, amit amúgy tegnap mutattuk be. Nem kezdem el szidni Zsombit és a szervezést, most inkább a filmet vesézem ki, mert olyanom van.

Spoilert tartalmazhat! Sőt, tartalmaz is!

Előtte kis adatkák, csak mert most rám jött:
Film cím: Prince of Persia: The Sands of Time (Perzsia hercege - Az Idő Homokja)
Rendezte: Mike Newell
Főszereplők: Jake Gyllenhaal - Dastan, Gemaa Arterton - Tamina, Ben Kingsley - Nisan... 
Amerikai kalandfilm, 2010.

A történet dióhéjban annyi, hogy a Sharaman király (Ronald Pickup), a nagy Perzsia uralkodója, talált egy kölyköt az utcán, aki megmentette egy másik életét, és meglátta benne a jóságot, ezért magához vette, és felnevelte - nos ő Dastan herceg. Aztán tizenöt év ugrás - a három herceg megy hadba, velük van a király testvére, azaz az ő nagybátyjuk, mint tanácsos. Ez a nagybáty Nisan. Nos, Nisan jelenti, hogy az elébük kerülő, amúgy szent városban kémei jelentése szerint fegyverkovácsolás folyik. A testvérek döntenek, pontosabban Tus, a legidősebb (Richard Coyle), hogy támadnak. Szemtől szembe a másik herceg vezetésével, akit Garsivnak hívnak (Toby Kebbell) és amúgy valami kis "minendre-dühbe-guruló-agresszív-törpe" benyomását kelti, de Dastan nem szeretné, hogy nagy vérontás legyen, ezért kis "csürhéjével" oldalt, megszegve a parancsot beront, és emgnyitja a kaput. A várost beveszik, Dastan szerez egy különleges tőrt, amire a város hercegnője, Tamina furán néz, mikor meglátja nála... Sharaman király a hírre, hogy bevették a várost jön, dorgál, majd Dastan ad neki ajándékot, amit Tustól kapott, és ez bizony mérgezett kis köntös, a király jól bele is hal... Dastan elmenekül, Tamina segítségével, keten mászkálnaka  sivatagban, kiderül, hogy a tőr csodatőr, viszapörgeti az időt... A tőr ide is kerül, meg oda is, kiderül hogy a nagy gonosz az Nisan, közben sok a homok, sok az akció, sok halott (a legtöbb jó karaktert kinyírják. De tényleg. Sovány vigasz, hogy a legvégén sikerül megoldani a dolgokat...), természetesen az elmaradhatatlan szerelmi szál Dastan és Tamina között... És a végén minden jóra fordul, mint ahogy azt egy Hollywoodi kalandfilmtől elvárható.

A látványvilága egész jó volt, engem megfogott, de kitérnék arra, hogy miért húztam alá a 2010-et a meghatározásnál. Nos, az hagyján, hogy vannak benne számítógépes elemek, de elvárná az ember, hogy ha már kettő-null-egy-nullt írunk, akkor legalább ne legyenek annyira szembetűnők! Vagy az én szemem ilyen allergiás rá? Az hagyján, hogy az asszaszinok kígyója animáció. Az még jól is nézett ki. De mikor Dastan ugrabugrált... Vagy megállt az elején valami kiálló fa bigyón, és a kamera ment egy kört körülötte, látszott, hogy a háttér nem volt ott. Meg sokszor, mikor lovagolt...
Abba már nem is kötök bele, hogy nagy-nagy baki, hogy a homokvihar alatt ott vannak a ponyva alatt, a ló feje is ott van, nyugtatgatják szerencsétlent, majd kimennek, és a ló olyan egy méterre fekszik a homokban, s a feje még a ponyva közelében sincs.
A másik, amin majdnem röhögtem: a nagy csók jelenet. Tudtam, hogy Hollywood, tudtam, hogy lesz, kihagyhatatlan egy akció/kalandfilmből is, de ha nem csőröznek, Dastan meg tudja állítani Nisant, hogy belevágja a rohadt tőrt a homokórába, és akkor Tamina se esik le a szakadékba... vagy csak szerintem???

Mindent összevetve le tudott kötni, sőt, egész jó volt, csak idegesített, hogy a karakterek, akiket megkedveltem, sorra haltak meg -Tus, Seso (Steve Toussaint), Garsiv, meg ugye a király is...-, jó, tudom, a végére mindenki megúszta, na de azért...! Az akciók jól időzítettek voltak, és a történet csak egy iciripicurit volt kiszámítható. (Miért van az, hogy megláttam Nisant, és kijelentettem, hogy ő lesz a főgonosz?) Annyi meg nem árt. Ami meg még pluszpont az Jake Gyllahaal, mert valami elképesztő Prince Dastan volt. A felkarja, és az a mosoly, amely mindig ott bújkált a szája szegletében...! Amúgy a csávót láttam a Dastan-style nélkül, és nagyon lelombozott, -bár szép kék szeme van- szóval, azt hiszem, nem kerül fel a bishi-listre, csak mint Dastan. :)
Az asszaszinok voltak nagyok még - ahogy harcoltak, az a percizitás... meg is ihlettek! Talán... (Apropó múltkor töriórán volt egy bevillanásom, azt hiszem. Mi is volt az...?)

Úgy... erről ennyi. Spoiler OFF!

A film után gyaktam haza ezerrel, majd gyorsan magamhoz vettem némi kaját, és indultam tovább a suliba - ahol is előadás volt, egy japán nő -néni?- által, akit a mi senseiünk tolmácsolt. A japán filmiparról beszélt, a hétfőn japó óra keretein belül levetített filmmel kapcsolatban (is). Nem volt rossz, de a keddi szamurájos előadás jobban lekötött. (sensei volt osztálytársa... Egész jó volt. Rengeteget mesélt, és még tudott is volna. És engem érdekelt is volna...! Többek között megtudtam, hogy a Takedák, a Takeda klán fejlett tűzjelzőrendszerrel rendelkeztek. xD)
Majd Kishivel haza, és séta... Jó volt, szeretek vele sétálni. Bár, a végén kicsit lelombozott, de belefér. xD

Hétfőn megnéztük ugye a filmet, a Sakura no Sonot, és azt kell, hogy mondjam, érdekes volt. Lányiskola, előadás, japán mindennapok... szerelmes lányok, akár egymásba... Bár kicsit fura volt, hogy először mindegyik egyformának tűnt. xD (És a darabban a főszereplőt alakító csajszi, ha pasas lenne, akkor kyaaa lett volna...)

Tegnap körvonalazódott előttem, hogy mire is vállalkoztam. Irodalom fakt, rengeteg tanulás, olvasás, satöbö... De nem bánom. Meg fogom csinálni, ez az én utam, én léptem rá, menni fog. Istenúgyse. ez a csütörtök amúgy roppant hosszú volt, de jó is. Reggel nulladikra msáztam be, beszélgettem Gyulával és Bencével, majd emgírtuk a kicsi efesek óráján a nyelvtan tézét, amit már mikor meg kellett volna írnom. És közben tudtam figyelni az órára - félelmetes, hogy mennyire műkszik ott Ofő tanítási módszere. Valamit elindíthatott bennem a dolog, mert a jó kis élvezetes tesis méta után, a dupla irodon, mintha megtáltosodtam volna. Ha kérdezett valamit, szinte mindig jelentkeztem... xD A végén, páros munkánál, mikor Áronnal csinálgattuk a feladatot odajött, és mondta, hogy ad egy ötöst órai munkára. Nem hittem neki, ez látszhatott rajtam, emrt pár szünettel később, mikor kint pepecseltem a szekrénynél, odajött hozzám, és megerősített benne. xD
De tetszett, is, amit vettünk: Zrínyi Szigeti veszedelme. Nem hittem volna, ahogy leültem mellé, de a szöveggyűjteménybeli részletek olyan gyorsan elfogytak, hogy csak na. El is határoztam, hogy majd elolvasom az egészet...

Mi volt még a héten...? Hmmmz, nem rémlik semmi különösebb esemény. Ja, kommunikációs csoporton tulajdonságvásárlós játék volt, és én megvettem Dorina optimizmusát. Azóta a papír kint van a falamon... Emlékeztetőül. Mert... ráébredtem, hogy régen ritka optimista volta, próbáltam mindennek meglátni a jó oldalát, msot meg... Szinte szöges ellentét. Mi történt velem? Mitől keseredtem meg ennyire? Ez idegesít, nem hagy nyugodni...

Amúgy az elmúlt pár hétben belecsúsztam egy fura depibe. Nem nagyon látszik rajtam, csak így estefelé jön ki, és... és nem tudom. Össze vagyok zavarodva. Múlthéten emlékszem, annyira összeomlottam, hogy kihasználva, hogy apu estére ment dolgozni, leléptem kilenckor, és sétáltam kint egyet, és rohangáltam, mint az őrült, gondolván, meglelem a választ... De nincs válasz, csak érzéseim kínoznak, mit tesz egyetlen szó, vagy gesztus, úristen...

Dove-val gyrosoztam szerdán. Sikeresen lejárattam magam előtte, mert persze, hogy msot nem sikerült rendesen ennem. xD És adtam neki külcsön 500 pízt, mert nála nem volt annyi, de nem akarta először elfogadni. Megálltam kivenni a lépcsőfordulóban a táskámból a pénztárcám, ő közben koccant egy ismerősével, és megpróbálta lenyúlni, de nem volt a srácnál csak négyszáz forint. Mikor kiakadtam csak annyit mondott, hogy nehogy már egy lány fizesse a kajáját helyette. Az nem a lány dolga. Ja, bocs, feleltem. xD Bár kicsit furán esett... Ritka az ilyen srác már, azt hiszem. :)

Múlthéten volt aztán még, Demivel szórakáztunk francia előtt, emelgetett, cserébe én meséltem a vérvételemről (tényleg, vérvételre mentem múlhéten, három fiola vért lecsapoltak!), majd indult a totális háború, Dove zsebre tett kézzel nézegette a jelenetet. Majd Demi megkérte, hogy emeljen fel engem. Én mondtam, hogy inkább Demit emelgesse... Dove kompromisszuma: mindkettőnket megemel. Demit rögvest sikerült, én futottam előle, menekültem figyeltem rá. xD Egyszer majdnem rám vetette magát hátulról... Aztán végül elkapott - jött a franciatanár, és én hozzá intéztem a szavaim, háttal neki, és egyszer csak bumm! Azt vettem észre, hogy keze a derekamon, lábam meg nem a talajon. xD Aztán pár másodpercnyi vad csápolás után letett. Érdekes volt, még ha én nem is szeretem, ha emelgetnek...

Valamikor a héten ihletődtem meg, és alkotgattam gimppel:

Az első olyan képem, amit saját fotóból csináltam (és nem a felhős villódzó első-gif.) Conos kép, két BJD az alanyom, és kyaaa, imádom. :) (Mindkettő alany fiú, csak szólok. xD) Sokkal életlenebb volt, úgyhogy már annak örülök, hogy ennyit sikerült kihozni belőle... (pedig makrózott a fotógép...! Jó tudom, szar a gépem. xD)
A feliratot furán oldottam meg, de nem akartam belemenni az arcukba... És a szöveg, nem tudom honnan jött, de azóta is... nem is tudom, kicsit megfacsarja a szívemet... xD

Tegnap amúgy szedegettem le különböző ecseteket gimpbe, szóval, egész új palettáim vannak. Ami kicsit csalás-szagú, de sebaj. xD

Um... Asszem most ennyi. És nem megy az írás, help me, küldjetek energyt! Vagy basszátok fejbe az ihlet-angyalom egy sütőlapáttal...!