"...egy dallam vagyok, / amit mondok az annyit is ér...!" - Tetszik? A címmel együtt négy sor refrén abból a dalocskából, amit ma vásárlásból hazajövet dúdolgattam magamban, és a többi, szokásához híven elszálldosott, mert nem vettem elő semminő diktafont, füzetkét, vagy bármit, ahova lejegyezhettem volna. De nem is baj - ez így a jó, így a szép, majd megpróbálom reprodukálni... (Beszállok ablakodon, mert egy dallam vagyok, semmi több, egy dallam, mit sodor a szél - ha meghallgatsz, megdobban a szív, de elfelejtesz, csak egy futó pillanat, dúdolsz, én ott vagyok, egy kósza dallam... Csak a rímek nincsenek meg...)
De akkor, mert idevág, s mert én imádom, a legutóbbi versecském, ki tudja mióta az első iromány, amit letehetek az asztalra, hogy "nna, igen, ez kész van." Előrevetítem: beteg, beteg hangulatban írtam, még mikor az előző bejegyzés fogant, azaz vasárnap.
Ihletemhez címezve
(Jelzés értékkel)
Felhődön ücsörögvén,
nevettedben majd leesvén,
nézel engem, te gaz Múzsa,
te hitszegő, szadista!
Néha homlokon csókolsz,
aztán csak nevetsz és gúnyolsz,
amint elszáll a lendület,
pár mondat után, Ihlet!
Miért vagy ily' piszok és gaz?
Tán béna vagyok, ez aggaszt?
Miért álltál akkor mellém,
a szerződést megkötvén?
Ó, te gyarló égi lény!
Csak lássam meg végre a fényt,
hogy találkozzunk szemtől szembe,
ígérem:
csak a fejed töröm be!
Igen, szentimentális állapotomban nem átállottam neki címezvén ilyesmit írni, mert édes Ihletem van olyan szadista, hogy mostanában nem hagyott nyugodni. Van, hogy éjjelente arra ébredek, hogy beugrik valamihez egy kósza ötlet, vagy csak azon kapom magamat, hogy valamelyik sztorimon töprengek - mindhiába, ha leülök valamelyik elé, beáll az agyhalál, rendszerint két mondat után. Jó, oké, a gaz Múzsa múltkor két egész bekezdést hagyott a Feketeszakáll Reload-hoz, amit át kéne már nevezni valami értelmesebbre, és az a vicces, hogy szinte minden, amit ahhoz összegyűjtöttem, már kiröppent a fejemből, mert nem írtam le, gondolván ez olyan lesz, amit egyből le tudok írni. Hát Ihlet-drága nem így gondolta, szóval, szívem szerint befeküdnék a mitököm-dobozba (Fable!), amíg nem hajlandó letolni nagy seggecskéjét a felhőcskéjéről, és nem átállana homlokon csókolgatni, nem csak futólag érintgetni ajkaival hajvonaltájt. (És már a remény is csalfa volt - olyan infókat nem véstem le ide, amik kellenének nekem, a sztori még meg van, csak az ilyen finomságok nem! Majd akkor újraszörcsing a google-kopóival...)
De akkor most légyen mesedélután!
Hétfőn, be kellett mennünk kemény három órára. Az elsőt, miután Ofő ledarálta, amit akart, Andris tartotta, kvíz, csapatoknak, olyatén kérdésekkel, hogy némelyiknél azt hittem, leesek a székről röhögtemben. Avagy... a Befed az a kék ég című Zrínyi vers hány magánhangzóból áll, vagy a középkorban vett négy évszámban öszesen hány e betű van? Kár, hogy nem jutottunk a végére. (Mondj három olyan betegséget, amiben Mikes Kelemen nem halt meg. xD) Utána dupla francián én igazából csak ültem a padon, és bámultam kifele a megkezdődő zuhéba - a franciaterem épp rálátott a nagy és sötét felhőre, amikből a villámok karcsú ágai cikáztak, egyszerűen gyönyörű volt.
És, mint hatalmas nagy esőzéshez, felöltöztem én: spagettipántos fölső, hozzá az új fekete szoknyácskám. Bukta... xD Ismét tetszelegni próbálván a kósza madárnak, de neki a szeme sem rebbent, bár, mintha egy múló percben stírölgetett volna a nyakam alatt, hasam fölött, de biztos csak beképzeltem.
Utána megvártam Kishit, és bődületesen összevesztünk, olyannyira, hogy teljesen kibukva gyalogoltam nem villamosozva - a szakadó esőben, természetesen. Nem részeltezem, énekeltem a nyílt utcán magam alatt lévén, metrózni akartam egyszer és utoljára, makacs, és én is, hülyék vagyunk, éljen! Későbblen (meg már picit akkor) csalódtam az emberiségben, én azért ilyen dolgok után... nna mindegy. Sokáig 2-1 volt ellenemben az állás, de másnap Edókám kisegített, és 2-2 lett, egyszer és mindenkorra, a többire boruljon radír. (Meseanyó, én komolyan szobrot állítok neked!)
Keddem két "órával" telt, francián mádám elvárta, hogy aktívak legyünk mi, először csak négyen, majd öten Bogival, végül Kokó is befutott egy jó huszonötperces késéssel, de kit érdekel már? Majd felmásztam a negyedikre, de csak Vivi és húga volt ott, hát jól elbeszélgettem vele(/lük, bár hugica hallgatott, mint a sír, s majszolgatta a kajáját). Meglepődtem, milyen jól eltrécseltünk egymással. Végül befutottak a "többiek" az angolcsoport csonka semmije, és meg sem várva Makit, léptünk át - immáron betömörülve a csajok mellé. Pár perces ácsorgás után, mág meg is szólalt a csengő, és a diákfolyam egy emberként hömpölygött a Pataky lépcsőjén fel... Sikerült befarolnom a hatodik sorba, egész középre, többiek meg mellém, örvendve a fogásnak. (Évi szegény lemorzsolódott, csak a kielncedik sor táján láttam szegényt, szélütt... Bezzeg Kishiék a harmadik sorban tök középen, király mód. xD)
Kaptunk egy ferrrrrgeteges show-t, gyereknap címszóval, volt zenélgetés, Bartha által, Balanyi is énekelt, de olyat (fenomenális hangja van annak a rajztanárnak!), volt Bikicsunáj by Tandory, Stand up by F-es ofők, volt Tícsörz Rap (Boro, Tévé, Lissák), de igazából Boro és Tévé minden hülyeségben benne volt. xD Papp G. és a füzetkéjén már sírva röhögtem mindkétszer, és a "tornárok" kifejezés azóta a szókincsembe vándorolt. A barokkos össznépi tánc meg valami akkora volt, Simonffy-t fel sem ismertem, Ofőt bezzeg egyből, Tandorynak, Tévének, Lissáknak meg nagyon jól állt a cucc. xD Bár fájó pont még mindig -a tanárok női felének úgy a 75-88%-át NEM ismerem... x'D
Utána irány volt haza, majd Edóval fagyiztunk, vásároltunk, könyvudvaroztunk. Edo vásárolgatott gatyát-fürdőruhát, én csak kinéztem egy az övéhez hasonló, csak piros árnyalatú gatyót, meg egy olyan, de olyan szoknyát, ami szerelem volt első látásra. (Beteg vagyok. xD) Pénzem nincs, így csak álmok szegények - túl sokat akarnék én, ha valakit lehúznék értük. De a helyet az agyamba véstem, a Kálvinról pici séta, szóval, azért adok esélyt az álmaim beteljesüléséhez.
Nagyon rossz vagyok, itthon tornyosul az olvasnivaló, de csak hazajött velem Mo Hayder Tokiója. Még olvasásra vár a múltkori szürettel hazajött eredeti -és még mily szexi boritós!- Drakula, valami második kötet, de helyes pasis A kárhozott, illetve még a Harakirit sem fejeztem be, ami az enyém, nem is beszélve a kölcsönkönyvekről... Sajnos -vagy kevésbé- a Fable Nászjelentés második kötet elsőbbséget élvez, Évi tegnap adta kölcsön a Vándorló palotát, ami már érdekelget, na meg ugye Tadeshi könyvecskéi, az Alkimista, amihez még hozzá se szagoltam, meg az Elf Csillag, ami csak nem vetődik a kezembe a polcról... Lehet ez utóbbi kettőt visszajuttatom törpikémhez, hogy majd ínségesebb időkben újra megpróbálkozzak velük. Mert érdekelnek - csak van ami jobban. ^^" És kihagytam a felsorolásból a tegnap hazajött mangaköteteket - az Annyira király vagy! 1-4., illetve a régebb óta itthon csücsülő Fushigi Yuugi 1-3. egybekötet, és a Haruka Naru Toki no Naka de első kötete... Ájájáj... Nincs hiányom olvasnivalóból. Meg se merem számolni, mennyi ez összesen.
A tegnapi nap az Évinél telt - Kishivel, Gabival, Dorinával - és én személy szerint remekül éreztem magam. Beleszerettem az ördögbotba, amit volt alkalmam kipróbálni, körülujjongtam szobáját, és gyűjteményét, lovaglógépeztünk, zenéltünk, és csomóztunk - amiért eredetileg mentünk. Az idő nagy részét NEM ezzel töltöttük el. xD
Volt egy kis háború itthon aztán, kezdem utálni az itthonlétet, mert kedves szó nem ér, ma is kaptam már, csak mert nem voltam hajlandó lemenni sorbanállni digitévéseknél. Remek. Ma meg ami említhető, nővéremmel átnéztünk Szilvihez, az Aranykezűhöz, hajat vágatni, és lám, csoda történt! :D Van csudijó hajam. x3
Visszatérve a csomózásra, Kishi terjesztette el, mondhatni, legalább is az "én körömben" biztosan. :) Meg is tanított rá, azóta egész egy karkötőm van saját -a másik a kezemen őáltala csinált, névnapi ajándék, amin ott díszeleg fekete alapon a Tune felirat, ami nem más, mint a büszkeségem, kezem éke!-, az a saját elég nyomi, de ez van. A második karkötőm "elromlott", elrontottam, a harmadik meg épp készül - barna-sárga-zöld. Ez majd a jobb kezemen lesz. Mert a kék-lila-türkiz-fekete oldalhoz nem illik... (akarok egy színátmenetes nyakláncot, de ez cssssh!)
A kisujjamon pediglen van egy kis lila fonál, jelképként. Azt jelképezi, hogy biza én még sosem csókolóztam. Ha majd megesik, szépen levagdolom, és happy lesz minden. Azért lila, mert az ha minden igaz a kielégítetlenség színe. Későbblen, majd ha single leszek, akkor egy kék vagy egy vörös fonáldarab fog virítani az ujjamon, azt jelképezvén, hogy szabad vagyok. Midnez szép és jó, de senki nem tudja, csak akinek elmodnom. xD
Amúgy a kicsike szökős, kétszer ébredtem úgy, hogy nem volt az ujjamon. Azóta többé-kevésbé az ujjamra szorítottam, és ha valamikor felébredek az éjjel, ellenőrzöm.
Ehhez kapcsolódik az utolsó "fontos" álmom, ami miatt nőtt a madár utálatom. (az első ugye Ő, akiért a szívem eped... akibe a szívem bele akar esni, de nem hagyjuk neki!) Hívjuk az illetőt barnarigónak, mert illik rá. Suli volt -ilyet álmodtam a suli végén, bakker, hogy ott ülünk az iskolapadban, komoly tanulási célzattal!-, és a termek kicsit másmilyenek voltak, kettes padokkal, nem hármasok, és nem voltak összetolva. Mi egész hátul ültünk csajokkal, mögöttünk csak fiúk ültek már, és én többször magamon éreztem barnarigó tekintetét, össze- és összenéztünk, nem értettem a dolgot. Olyan furcsán nézett rám azokkal a csodaszép barna szemeivel...
Egyszer aztán szünetben kimasíroztam mosdózási céllal, visszafele aztán (a kissé szűkösebbnek tűnő folyosón) szembejött velem, kihalt volt minden, hát villant a szeme, és a következő pillanatban már a falhaz szorítva találtam magamat, miközben ő csókol, keze meg végigsimít oldalamon, hogy végül belemarkoljon a hátsó felelmbe. Hirtelen ért a dolog, olyannyira, hogy hagytam magam, de mikor ajkaink elváltak, olyat csattant kezem az arcán, hogy kis híján lefejelte rigó barátunk a falat. Utána pöffeszkedve vonultam be, nem értve a dolgokat, órákon se tudtam figyelni, sőt, Susyék még szekáltak is órán... Bennem kezdett eluralkodni, hogy csak fogadási alany voltam, most a fiúbagázs rajtam röhög, és pufogva vágtam le ujjamról az Annától csórt ollóval a lila fonalat... Hogy mi volt az igazság, azt nem tudom, mert sajnos felébredtem.
Azóta, ha barnarigót látom, és összenézek, szaltózik a gyomrom. De most két és fél hónapnyi szabadsáááág! Van hát rigóm, gerlém, és galambom utálnivaló. Remek. Középső azért necces, mert gerlepár költözött az ablakom alá. Dögölnivalók. (Szarka-utáltat kell még szerezni, meg cinkét - azok honosak még itt. xD)
Ma a dúdolászásom közben nagyon is gondolkodóba estem, a majdani tetkóimat illetően. Megrendült bennem a sárkány-kép - sárkány lesz, ballapockán, nem azt mondom, hogy nem, de... de. A nonfiguratív daraboltságát már megkérődjeleztem. Azt szeretném, ha valami hangjegyet fogdosna, dúdolna, vagy olyan alakja legyen, csak sárkány és a fekete darabolósdi? :x Elbizonytalanítottam magamat, nna milyen ügyes vagyok?
Közben rájöttem, hogy a karkötő-tetkómon négy motívum mi lesz - egy hangjegy, egy lepke, egy rózsa és egy félbetörött szivecske. Még szeretnék legalább egyet...
A harmadik ilyen a gondolatdömping alatt az a majdani írói álnevem volt. Mert álnevem lesz - nem akarom, hogy bárki ismerjen. Valami Mélody-ra gondoltam, mert ugye a melody-szócska is dallamot jelent, mint a Tune. Csak még a családnév hibádzik...
Aztán, amit még akartam... az BJD téma, Sirius már egyre jobban haza akar jönni, én érzem. xD Tegnap este fürdőzés közben egy ruhakölteményt álmodtam meg neki, ami mondjuk nagyon gizdává tenné őkelmét, de hát kell neki ilyen is, ő benne ez a lehetőség is felsejlik. Ennek fő része az a fekete felső, ami valószínűleg ingféle lesz, de nagyon simulós, csuklóján fekete bőrszalaggal, amihez lánc erősítve vagyon, a kisujjához. Mindez baloldalt... Jobboldalt rövidujjas, telecipzáros csoda, mindehez fekete bőrnaci, bakancs, összefogott hosszú fekete haj, és az őrjítő kék tekintete... És ilyen szettje lesz, mert ez egyértelműen Sirius J. Lawrence egyik énje! (Szerintem skizofrén a drágám... Beleőrül a hiányomba, vagy hogy nincs itthon még. xD)
Bizielemzés majd csak ha kézhez kaptam, úgy döntöttem. Mostra... ennyit. Na jó, nem! Zenék. Amik mostanába kerültek ismétlőn a listámra.
Shinedown - Her Name is Alice
3OH!3 - Follow Me Down (feat. Neon Hitch)
Muse - Supermassive Blackhole
Emilie Autumn - Shalott
Viva Comet Allstars - Ha Zene Szól
Huh, kicsit sok lett, de hát... Emelett még a két Sick Puppies szám megyeget, (All the Same, illetve My World), és a Foo Fighters All My Life-ja...
Amúgy, nem tudom, most egész magam alatt vagyok hangulatügyileg. Msn-en, Fable után szabadon a nevem mellett ott virít a Bús Dallam Szól nevecske. (Ezúton is megkérném a kedves Bús Dal Szól csibeszőke bérgyilkost, hogy ezért ne tessen kinyírbálni. xD)