Kezdem néha "feladni" a blogolást. Olyan nehéz leülni ide, és írni, bár lehet, csak a lustaságom miatt. xD De minél többet késlekedek, annál több mesélnivalóm lesz, ami ördögi kör, mert minél többet kéne írni, annál jobban nincs kedvem, mert "túúúl sok, úgysincs idő rá." Éljenek a kifogások, a jó kifogások, amik sosem rosszak! xD

Na de, itt vagyok, kivételesen, írásvágytól buzogva... Avagy mikor írásvágyam van, inkább nem jövök ide, hanem az üres wordlappal szemezek, de mindig én vesztek, és a billentyűzet nem kezd el magától pötyörészni. (pedig igazán megtehetné, a magamban már régesrég megfogalmazott dolgokat képernyőre vetve... xD)

Ha minden igaz, csütörtökön volt az "utolsó" épkézláb bejegyzés, akkor most ahhoz mérten... Nem is, mert szerdán! Jézusom, mi volt velem csütörtökön? Totál... semmi... nem... rémlik! O.O Akkor több, mint egy hete nem írtam, ejnye-bejnye nekem! Na de akkor most, ha már Kamijo duruzsol a hangfalból, talán, ismétlem, talán a végére érek. xD

Mivel nem emlékszek a csütörtökre, a péntek jöjjön... Nos, úgy indult, mint egy "átlagos" nap - aludtam közel fél tízig, majd tévéztem, The Amazing Race Asia 1. évadát bambulászva az AXN-en... Aztán valószínűleg ide is telepedtem kicsit, azután pedig kész voltam, hogy nyakamba vegyem a lábamat, és megkeressem a Rózsakert Bevásárlóközpontot, minek az első emeletén található az a Líra könyvesbolt, ahova a könyvemet hozták. :) Az indulás nem ment úgy, ahogy akartam - szoknyában akartam menni, és először is azon szoknyadarab megtalálása elég nehézkesnek bizonyult, lévén, lassan már egy éve volt rajtam utoljára (10 nap és egy éve... A Szép nyári nap című musical megnézésekor volt rajtam utoljára...), és a szekrényem szereti elnyelni a ruháimat. Végül aztán előkerült, de akkor felső probléma volt, mert csak egy felsőm volt, azt meg mindenféleképp szombatra akartam. Hogy miért? Mert az tökéletesen passzol a fekete szoknyához. Végül anyu elővarázsolt a szekrényből egy fekete-szürke spagettipántos felsőcskét, és immár idegroncsként indulhattam. (Személyes kudarcként érzem meg az ilyen "nemtalálásokat". Már ott voltam, hogy leszarok mindent, a könyvet, a másnapi teázást és maradok a seggemen, a szobában gubbasztva, bedepizve, hogy elszarom a világot. xD)
De aztán anyu megdicsért (kis kérésre) és az picit feldobta a kedvemet, így próbálván idomulni a szép szoknya-jó felső-boldog lány álcához, szóval jobbára mosolyogva lépdeltem. (Miért nem futok össze ilyenkor sosem azzal, akivel szeretnék, hogy az orra alá dörgölhessem, hogy nesze, bmeg, kit neveztek ti csúnyának?!) A Batthy-n aztán szinte rögvest megtaláltam a nekem kellő buszt, sőt, jobbat is - ami későbblen továbbmenve a Kolosyra szállít, aka. 111-es busz. Szóval nem kellett visszakerülnöm, ami csak dobott a kedvemen.
Kényelembe helyeztem magamat a buszon, ami pár perc múlva indult is, és ki tudja miért, a szívem vadul dörömbölt a helyén, hogy "igen, életem első átvétele, igen, mindent egyedül csinálok, s igen, nem vagyok hülye, nem fogok eltévedni, és szép vagyok!" Bár, főleg az utolsót, mantrázni kellett, mert csak nem és nem akaródzott elhinnem. xD
Emelkedők-lejtők szegélyezték buszutam, én meg csak nézelődtem, magamban számolva a megállókat. (Csak nem nézett ki hülyén, hogy az ujjaimon számoltam, igaz? xD) Menet közben láttam egy Kacsa utcát, ez volt a neve, és rájöttem: csak Nitta és Brigi miatt elmegyek oda és lefotózom nekik az utcatáblát. x'D
Végül a busz lerakott -az utolsó négy megállóban ignoráltam a pasast, aki mellettem állt meg, belemászva az aurámba. >.<" Mikor a busz szinte üres volt. Szerintetek?!-, és én ismét szembesültem azzal, hogy ha én térképet rajzolok, akkor a távolságok sosem akkorák, mint amekkorára képzelem őket. Miért hiszem azt mindig, hogy A és B pont között nagyobb a távolság? A legviccesebb még az ezzel kapcsolatban, mikor a kezemben van a rajzolt térkép, én valamiért mindig úgy képzelem el a helyszínt, hogy alig van épület, enyhén kihalt hely, satöbö. Ami valljuk be, a városban nem igazán így van, mégha burzsulynegyedbe is téved az ember. (Olyan házakat csodáltam a hegy/domb oldalakon...!) De tényleg, kézpeletemben mindig a lehalt terep, ahol egyetlen egy kis épület van: a nekem kellő, majdhogynem világító nyillal fölötte, hogy ide kell jönnöm. xD
Az üzletet is egész hamar megtaláltam, megcsodáltam Pizsit és Szenillát az akváriumban (-Ússzatok, és evezzetek! - mondtam nekik...), majd rögvest kézhez kaptam a könyvet, majd utána kicsi portyára indultam az üzletben: megérte, jött velem haza egy verseskötet, Nick Cave verseivel (dalszövegeivel?), amik között van is már pár kedvencem. De a legjobb az határozottan a Millhaven rémének eredetijében (The Curse of Millhaven) vagyon a "Singing La la la la La la la lie, / All God's children they all gotta die."-kétsor. És mindezt 200 Ft-ért bőven megérte, 600 Ft-ért jött velem két olyan könyv, ami hát, nem semmi. :) Szeressem az ilyen dolgokat, megnyugtatják csóró szívemet, hogy én is szerezhetek jó dolgokat. xD

A Nick Cave kötetet bújva vártam a 111-es busz jöttét (először rossz buszmegállóba mentem, rossz utcára kanyarodtam a körforgalomban. xD), közben mobilom jelezte, hogy ennit kér, én meg szitkozódtam - nem volt nálam töltő. És hát azért nem ártott volna egy telefon... Mindegy, ez később megoldódott, hála nővéremnek, aki odaadta régi mobilját addig is. (Köszi! :))
A könyvből fel-fel nézegettem, de olyan valószerűtlennek tűnt a világ, mintha nem is tudom... Egy másik, hasonló dimenzióba csöppentem volna. Sikeresen leszálltam a buszról, hogy alig kelljen sétálnom felfele, de végig, olyan érzésem volt, hogy ez a világ nem az enyém, hiába van minden a helyén, én mégis máshol vagyok, ami nem baj, mert ez a világ jobb, szebb... ez az állapot egészen fennállt, amíg Árpi le nem jött elém, és ott szembesültem, hogy ez a világ a szép és jó, csak én látom mindig darkosan, pedig egyáltalán nem kéne.
Valahogy ez az üzenet teljesen elveszett a későbbiekben, kijött rajtam az elmúlt napok fáradsága, vagy nem tudom, de a boldogságom futóhomokos süllyedésbe váltott át, míg én vadul kapálóztam, lejebb és lejebb süllyedve... Annak eredménye a ténylegesen előző "bejegyzés" (=töredék) versecskéje, amit -magam is meglepődtem- 14 röpke perc alatt sikerült megírnom.

Utána eltettem volna magamat aludni, de Zsebi volt oly kedves és aranyos és minimum egy húsz percig még nem hagyott - vadászott valami láthatatlan ellenfélre, az ágyon ugrálva és hiába löktem és löktem le, visszajött. -A bumeráng macska...?- de ez még hagyján -meg arról sem beszélek, hogy milyen "miért nem alszol még?"-szemekkel világított rám éjfél előtt az ágy mellől-, hajnali öt fele találtak egy valós ellenfelet, és azt vadászták le, Mazskával közösen - én meg csak azért nem vágtam hozzájuk a párnát, mert fel kellett volna kelni érte, hogy visszavonszoljam az ágyba és alhassak... Végül Zsebi gyomrába végezte a közellenség bogárka, de én viszont megsértődtem rá (mármint nem szerencsétlen közelennségre), ezért hiába pillogott szépen rám, reggelinél tőlem egy falatot nem kapott -érd be a bogárral!-. (Engem sajnos meg tudnak hatni a szép szemmel néző -tányérba/szájba-mászó- állatkák, és rendszerint a kajám húsz százalékát ők fogyasztják el. xD)

Aztán ment egy kis döglés, Hell's Kitchen, majd Versailles pv nézegetés (hangolódtam most vasárnapra... x3 Már úgy várom...!), végül nekiálltam készülődni. Asszem nem készültem még ennyire egy találkára... Lefele sétáltamban összefutottam a buszmegállóban ácsorgó nővéremékkel, majd irány tova, Batthy...!
Ádámmal aztán összefutva mentünk tova, a Moonlight Meidóba, amit eddig csak kívülről volt szerencsém megcsodálni, egyetlen egyszer (mai napig fájó pont, hogy Kishi velem nem jött be, míg másnap Tadeshivel bementek.), de most... bementünk. És a szám tátva maradt majdnem! Nagyon-de-nagyon-de-nagyon jó hely! Vissza kell menni oda, mielőbb. Erre fogok gyűjteni, vagy nem tudom. xD Kellemes hangulat, animések mindenütt, csudifinom teák... én a Nana csókja nevezetűt próbáltam ki, ami meggyes-fahéjas, vagy milyen volt. Egyszóval: finom! És Ádám nagyon lovaigas volt - vett wasabis mogyit is, meg trickyt is, meg ugye a teák... Cserébe -vagy inkább csak kicseszésből?- feliratott a készülő táncversenyre, ami egy wii-s játékkal ment, a Just Dance-szel. Valami ferrrgetegesen nagy! Kipróbáltuk, és rájöttem, hogy nekem kell egy wii is itthonra. xD (a DDR, a DS, és a PS 3 mellé. -álmodsz, királylány. xD) A versenyen aztán rendre kikaptunk (mentségemre legyen szólva, egy profi ellen mentem, a Cotton Eye Joe-ra, amiben a kacsatáncszerű mozdulatomat nem akarta érzékelni a wii, és ez volt vagy hatszor. - Igen, béna vagyok, csak jó kifogás... xD), de halálos volt! Ádám előtt lévő srác rendre rázta, ha már az ellenfele egy totálisan lányos számot választott. (Womenizer-re. Egy srác. Szegény. xD) Ja, ha már kifogás: azért -is- vesztettem, mert a conok és AFM-ek fotósa, -akit elvertünk múltkor egy rendezővel egyetemben Kishivel az előző AFM-en- pont beült mögém, mikor én jöttem. Most mondjátok meg! xD
Utána sétáztunk kicsit, beszélgettünk, meg minden. Szép-szép nap volt. :)

Vasárnap jöttek nővéremék, hozták a náluk hagyott cuccom -aranyosak voltak, és felajánlották, hogy áthozzák a hátizsákom. Ami jó is volt - ezt a merényletet terveztem ellenük, volt is nálam kistáska, de végül ők ajánlották fel, szóval... x3-, majd úgy döntöttem, megyek velük Auchanözni... Megérte. Bár, kicsit rosszul éreztem magamat utána, hogy lenyúltam őket... >.< Amúgy ez fenállt szombatra is, Ádámra...
Szerzemények: Kill Bill 1-2, immárosan saját példány; egy olyan gyönyörű spirál kockásfüzet, ami szerelem volt első látásra; kaptam almacsipszet; tök jópofa melltartót... ja, meg vettem bátyámnak szülinapi ajándékot. -nem mintha...-
Jaj, vicces volt, nagy Twilightos cuccli a dvd-knél, nagy ívben kikerülöm, hallom a szembejövő nőt, a pasijának: "kérlek, kerüljük ki a vámpír izét!". Aszittem hangosan felröhintek, de tényleg. xD
Utána picit felmentem hozzájuk, majd indultam haza, és olvasnivalóm nem lévén, agyaltam. Ami most kivételesen nem ott kötött ki, hogy magamba fordultam, neeeem, túl jól éreztem magamat ahhoz. xD Élveztem a bőrömben lenni, és ez már a harmadik ilyen nap volt, ha nem számítjuk bele a péntek esti kilengést...

Szóval, gondolataim elővettek egy régi-régi történetötletet, és a buszút során megterveztem szinte az egészet. Nem tudom lelőjem-e... Bár, mindegy, szerintem úgyse fog sosem elkészülni. A történet manga formtátumban készülne, főszereplője Viol, aki balszerencséjével nem a férfinévvel rendelkező nőket erősíti, hanem az ellentettjét: a női névvel rendelkező fiút. (Violet lenni teljes neve) Ha ez nem lenne elég, szegénykém kicsit feminin alkat is, baráti társasága főleg nőneműekből áll és... Hát ez van. Egyedül lakik pár hónapja, 17 éves múlt, apja üzleti úton, anyja kiskorában elhagyta őket (7 éve), mikor terhes volt Viol húgával. Ebből kifolyólag a srác nem is látta a húgát, és az anyját se azóta a bizonyos nap óta...
Mindegy, szóval az én törékeny gerlicém egy nap arra ébred, hogy fenemód viszket a háta. Fogmosás közben aztán vet is egy pillantást a tükörre, megszemlélve a hátát - és el is hűl: valami kettős elváltozás képződik a hátán, lapockatájt, és nem és nem tudja hova tenni a dolgot magában. Lévén késésben van, nem tulajdonít túl nagy jelentőséget a dolognak, teljesen el is felejti délutánra/estére, mire hazaér, mert már nem viszket az a valamicsoda.
Másnap hason fekve ébred - amit már eleve furcsál, lévén sosem alszik hason, mindig háton alszik, vagy a baloldalán - és eszébe jut a hátán lévő akármicsoda. Hát azzal indít, hogy megnézi hátát a tükörben, de a látványtól szinte elhül: egy kis szárnykezdemény figyel a hátából, és valódi - sikeresen kihúz egy tollat belőle, ami olyasmi fájdalommal tölti el, mintha egy hajticsét cibálta volna ki. Ettől eléggé megrémül, és megpróbálja valahogy leszedni magáról a szárnyacskákat, mondanom sem kell, kevés sikerrel. Beletörődik a dologba, és hétvége lévén, inkább arra fordítja az idejét, hogy olyasmi ruhát találjon magának, amiben mehet az utcára és nem látszik a hátán lévő általa csak leizézott szárnypár.
Aztán történik vele egy-két dolog, rájön, hogy a tollaival rendbe tud hozni dolgokat, repülget a város felett, választás elé állítja egy másik angyal, rájön, hogy mit nem vett észre eddig az életben, de akkor már látszólag késő... Kis oneshotkát szeretnék, de rajzolási képességeim egyenlőek a nullával -ezt bizonyítja a tegnap kudarca Asusszal...-, de ezt a történetet nem adnám más kezébe, ezt nekem kell megcsinálnom. Az én vörösesbarna kis Viol-om... *sóhaj*

Ha már említettem, tegnap élet-halálharcot vívtam Asusszal, aki nem más, mint Pegasus Millius Kaio Marcus, röviden Asus, Tadeshis szerepünk vámpírja, az én kedvenc dögöcském, aki természetesen az én karakterem, különben nem szenvedtünk volna egymással. xD Megegyeztünk tadeshivel még anno, hogy ő egy Nereust (tőle a kedvenc karakterem. x3) én meg egy Asust rajzolok neki névnapjára - ami június elsején volt, az enyémmel egyszerre. (de fura... xD) Azóta se sikerült a drágám, helyette Conor tolakodott be, majd nem és nem találtam a haj illetve fejformáját... Tegnap megvolt. A feje, a haja, a teste, az a sexy nyaka... De a szeme sehogy sem akart a szájával együtt... Az orrával megküzdöttem, de nem és nem adta magát a dögje. Ezért Tadeshit szidtam, mert hát neki készül, vagy mi. xD
Szóval, bebizonyította, hogy az én fiúm, és makacs, és már csak dafke nem hagyja magát... és én is bebizonyítottam neki, hogy az anyukájával csak ne szívózzon - elegem lévén először összefirkáltam, a ceruzahegy majd' beletört, azután meg széttéptem, apró... pici... cafatokra, és ÉLVEZTEM! WUHÁHÁHÁHÁHÁ!
Khm, amúgy jól vagyok. És rájöttem, hogy Conort még nem is mutattam itt meg...! :O Na de akkor most...

Ő lenne az! Imádom a nyakát, a kulccsontját meg a vállát, meg az orrát, azt a féloldalas mosolyát, a tekintetét...! A haját... A homloka viszont kicsi lett, és az arcvonala... Hát, vagy jót, vagy semmit. a Mellizmaira is büszke vagyok, mindent összevetve elég bishi lett, ami a lényeg. x3
Amúgy nincs a képen az "eredeti tartozék" agyara, mert ő kérem szépen egy vérfarkas, és még eredeti alakjában is látszik a nagyobb, "agyarasabb" szemfoga.
A feliratokkal ne foglalkozzatok, csak elbeszélgettem vele, de ő nem válaszolt - az én fiam, hát mit tagadjam. xD

Ha már rajzok, akkor... Kishis szerepbeli rajzaimat is közkinccsé teszem. Vagyis csak a fiúkat - Gorge-t, Kaitou-t, és Takedát, bár utóbbi kettő nem fiú, de sebaj. xD Vagyis hímnemű csak idősebb és... Na mindegy. Szóval, show time!

Igen, kicsit halvány, de... De kyaaa, és kyaaa. xD Nagyon régi már ez a rajz, inkább csak vázlat, de a mai napig a kedvencem, ha Gorge-ról van szó. (az a bigyó, aki odáig-meg-vissza van érte, az az én rajzbeli megfelelőm. xD) Ha minden igaz, 2008-as a kép, azon is belül augusztusi... Lassan már két éves...! O.O

Na igen, a szerepünk tényleg régi, szó, mi szó (ré, fá, dó), szóóóval... Jaj, az első rajzok róla. >><< Ott egyedül csak a chibik a jók. Meg Sean...! Ő is mekkora szenvedés volt, és a "kész" mű is vérfrissítést kíván. De bezzeg Gorge... ő már tökéletes.
Imádom a haját, meg a fülbevalóját. x3 Olyan jól áll neki... És ez a beállás...! *szerelmetes sóhaj* Kis hiú egoista, karatés állatom. x3 Van oka egoistának lenni, azt hiszem. xD

Igen, belezúgtam egy saját karakterbe. Sőt, nem is egybe...! Mert Asust is imádom, meg Conort, meg Damient... Ebből a bagázsból meg még Takedát, Kaitou-t, Seant... hajajaj... De akkor jöjjön... Takeda!

Jó, oké, kicsit satnya, már megkapta szegény, szóval amiatt nem szekálni. xD És igen, bal kezéből nem radíroztam ki a vezetővonalat... És a jobb csuklója szörnyen fest, és nincs dereka, de... De az a tekintet, ami így nem látszik, mert kicsi...! Az valami kyaaa.

Meg a "nagy gondolkodó" tetszik még. :)

Az én kis borostás fenegyerekem. Mert igen, az borosta, nem elmaszatolódás. xD

Na jól van, még Kaitou, s ígérem, befejezem a bejegyzést, így is jó hosszú már, majd folytatom vagy nem tudom. x'D

A mintát ne kérdezzétek, a hátulról rajzolt kép pocsék lett, csak meg akartam mutatni, hogy a drágám hosszúhajú. A tekintete olyan fura lett, de az arckifejezés illik, "Jégcsapkirály".

Mit szenvedtem a zsebre tett kezével, hogy fölötte úgy legyen a zakó, ahogy én akarom. xD
De a fufruját imádom. x3 Meg a szemüvegét... Meg az öltönyét. xD Vagy a cipójét... Meg úgy, ahogy van, bár szerintem ez a rajz nem nagyon adja vissza az ő vonzerejét. Mert csak van neki, ha azt vesszük, hogy Matt... Melissa... Na meg Léonard is oda van érte.

Nna, ennyit róluk, ennyit rólam. Majd ma még szeretnék írni, lehet, nem jön össze. Tegnap kicsit magamba fordultam, és azt ki kell írni magambóóól... Legalább is nem ártana. Meg vannak dolgok, amiket kihagytam.

Huh, vajon hányan olvassák el ezt a hosszú bejegyzést, és vajon hányan kommentelnek közülük? xD Én így a nulla-egy fele saccolom... xD