Mert idén is volt, idén a második, és mily meglepő, nekünk is a második volt, Kishivel. És most erről fogok bejegyezni, hosszú lesz, van mesélnivalóm -amit asszem cenzúráztam-. (Bár szívesebben mesélnék aktulaitásosabb dolgokról, de tartsuk meg a sorrendet... Az majd kap egy kis bekezdést az átlalános-dolgos bejegyzésben, aminek egy-két darabja még a Versaille-konci előttre nyúlik vissza. xD Na sebaj, a rest kétszer fárad, vagy mi.)
Hétfő reggel, az előző este miatt még mámoros hangualtban ébredve nekiláttam a készülődésnek, és hát az volt csak a baj, hogy asszem nem sikerült csak öt perc késéssel leérkeznem. xD Nem baj, szóval élményeinktől túlfűtötten vártuk a napot, fejemben Kamijo hangja visszhangzott, és akárhányszor lecsuktam a szememet, láttam, ahogy ott vannak a színpadon, mondhatni beleégtek a retinámba. xD
Kicsit, lehet ettől túlságosan felraktuk az első nap lécét, mert a nap végére határozottan az lett a véleményem, hogy lehet nem volt ez olyan a tábor jó ötlet, messze leverte a lécet szerencsétlen nap, a hétfő és a magasugrás nem említhető egy lapon.
Most volt bejelentkezősdi, ahogy kifigyeltem előttünk pont egy olyan lány volt, aki ugyanúgy, mint mi C csoportos volt. (Aki nem más volt, mint Eszter. xD) Ez még nem is nagy hír: Tachi volt a bejelentkeztető. (Emlékeztek Tachira? A srác, aki a Tai-chit tartotta előzőleg, és aki a Supichi-kontesuto egyik szervezője volt... és Lilla-sensei fölött járt a károlin, és kiderült, hogy ott a főiskolán tanít japán nyelvet, meg egy másik suliban is...) Látszólag nem tűnt fel neki, hogy kik vagyunk - ami nem baj, szerintem. Kaptunk egy sárga szalagocskára felfűzött neves dögcédulát (sárga, érzitek, mint az osztályunk színe. :3), majd beálltunk a sorba, ahol már várakoztak páran... (ott szúrtam ki az A csoportos, szőke, enyhén citromba harapott képet vágó, amúgy Zsombor nevű srácot, olyan felsőbbrendűségű tekintettel, mint amilyet a Mocsok szokott vágni. xD)
Aztán szaunás megnyitó következett, kiderült, hogy nem csak amgyarok vagyunk, hanem tavallyal ellentétben ez ilyen internacionális tábor lesz - voltak horvátok és olaszok. (Ebből az előbbiből jutott négy a mi csoportunkba: Verna, Daria, Tomiszláv, Igor, és félelmetes, hogy közülük Tomiszuravu-san és Daria-san nagyon-de-nagyon sokat tudott, rengeteget...) Csoportunkban viszontláthattuk Mihályt, Klárát és Ágit is, akiknek örültem - legalább ismerős arc. (Dávid volt még az, a nagy "szekrényalkatú" tavaly A-csoportból, aki most B-s volt, s akivel csütörtökön melegpornót szinkronizáltunk, pusztán csak poénból, japánul. xD - Mindehhez nekem miért ugrott be Kamijo "Mo... Mo... Mo..."-ja? xD) Úgy összesen olyan 14-en lehettünk, vegyesen, és megint nem én voltam a legfiatalabb - hanem Peti. x3 (:P) A tanárunk nekünk volt egyedül anyanyelvi, méghozzá Matsuura Yoriko-sensei, aki pár szót tudott magyarul, és picivel többet angolul, szóval rá voltunk szorítkozva a japán értésére. Ami, meglepő móódon ment! Már első nap is! (Sőt, ha valamit megkérdeztünk, hogy mi, értettük a magyarázatot!)
Anyanyelvi vendég jóval kevesebb volt, mint tavaly, de örökös segítője volt a senseinek Makino-san, aki ha jól rémlik tavaly is volt, bár tavaly a "citromba haraptam"-bácsi volt, idén meg a mosolygós, rendkívül aranyos japán bácsi. :) Csak kicsit gyorsan beszélt néha. >>.<<
A tanulásról... A sensei sokkal komolyabban vette a tanítás, mint tavaly Kazumi-sensei, ami végül is nem baj, csak minden nap kaptunk elckét csütörtök kivételével, és dolgozatot írtunk pénteken - ami nem is lett olyan rossz. A kapott füzetkét, teljesen átvettük szinte, vettük az öt formát, amit a beszélt nyelvben használ a japán, így elmondhatjuk, hogy elméletileg tudunk már beszélgetni. Gyakorlatilag is, mint kiderült, mikor interjúztunk, csütörtökön, Maki-san, és Reika-san nagyon aranyos volt! (Reika félig magyar volt, szóval megkockáztatom a "Réka"-nevet.)
Voltak játékok is, bár kevesebb, mint tavaly. Például megtanultunk japánul kő-papír-ollózni, volt Ou-sama game (király, és az mondta, mit csináljon két szám), meg volt japán Simon say's... Szóval, jó volt. :D
Meg imádtam, hogy a sensei olyan feladatokat is hozott, amihez hangok tartoztak, vagy a zene... (Jero-san azóta is bejön. xD) Illetve különböző csapatfeladatok voltak, amiket mindig változó team-ben oldottunk meg. A végére viszont összekerült az "animés team", akikkel délutánonként jól éreztük magunkat keddtől - Peti, Eszter, Kishi, és a beugró member, Mihály. :)
A kultúrprogikról...
Csak kettő volt idén, a shodo (kalligráfia) és a sushikészítés, kettő-kettő - szerdán internacionális ebéd "vette el" az időt. Ami nem tetszett bennük, az az volt, hogy egy japán óra után voltak, majd ebédszünet, s újabb óra - a dögmelegben, kaja után, mikor a koncentrációkészség a nullát verdesi. Ja, meg a második sushit feleslegesnek találtam picit, bár gyönyörű volt a hanamakim... x3 Hétfőn shodo alapok voltak, egy magyar srác tartotta, meg Tachi osztogatta a lapokat/tintát. xD (És itt már furán nézett ránk, a felismerés szikrái? xD), kedden a fotós japán nő tartotta, és mindenki saját válaszott kanjit kalligrafálhatott, sárgás keménykartonra, origamival és kaptunk rá hivatalos pecsétet is Gotou-senseitől. x3 Az enyém a cho, pillangó lett. És egész jól néz ki...! Nem tökéltes, de szép. :)
A sushi egyen, csütörtökön, mi csináltuk a többieknek az ebédet. Ja mert igen, ebédet kaptunk idén - első nap sushit, amit valszeg a másik fél csinált, kedden finom-finom curry-s rizst, szerdán internacionális ebéden válogathattunk (japó-onigiri, magyar-gulyás, horvát-töltöttpaprika, olasz-pizza), én onigirit ettem, kettő majonézes-tonhalas-szmötyiset, meg egy japán barackosat. (abból az egyik hazajött papírzsepiben, ami aztán ráolvadt... De megettem. xD) Csütörtökön aztán a saját sushink volt terítéken, akárcsak pénteken, a hanamaki, ami tényleg olyan volt, mintha négyszirmú virágocska lett volna benne. (Céklalével megfestettük a rizst és OMG, gyönyörű. xD) Az ebédek után aztán mindig kiültünk a hintánkhoz, ami a bázisunk lett - Kishi mindig itt táplálkozott, és jól eldumáltunk - később már a kis csapattal.
Mindig volt aztán nihonya, ahol fúúú, nagyon jó dolgok voltak. Velem többek között hazajött egy kalligráfiás ecset, egy frankó kis toll, egy pecsvörkmasni-hajgumi, 4 Ribbon japán antológia (plusz egy másik, ami nem ribbon xD), pár könyv, ami borító alapján, egy videókazetta, amin négy helyes bishi van (erre melegpornóztunk Dáviddal xD "Sugoi desu ne..." "Mo... Mo... Mo..."), aztán Kishi vett nekem egy teakitöltőt, ami csodaszép fekete és láv, ezúton is köszi!
Plusz még utolsó nap kaptunk egy csomófélét - órán kaptunk képeslapot Makino-santól, meg kis fogpiszkálótartót, tejkaramellát... Ja, ezt utóbbit asszem csütörtökön kaptuk lehet. xD Mindegy, aztán a sushiról kaptunk gyönyörű evőpálcát, hazavihettük a kagylót, amiben a wasabi volt tálalva, meg a szójás-halat. :D Sőt, én wasabit is szereztem, bizony!
Kedd délután volt a nagy áttörés, akkor ültünk össze először a kis bandával. :D Ez olyaddig fajult, hogy aztán Peti aztán szerdán bejött velünk a Szent László térre, Tune vett fonalat és hármasban fagyiztunk (ugye, a papírnyulak... :P xD)... Kedden meg még csak Kishivel voltunk el a hintáknál,d e jó sokáig. xD Csütörtök reggel Peti volt oly kedves és aranyos és a metrómegállóban várt, olyan megható volt. :D Csütörtökön túrtuk fel a japán újságokat/könyveket, mert szabad volt a vásár... Utána dinnyéztünk - sajna sima felvágással, nem a dinnyegyilkolós játékkal. xD
Péntek reggel meggyűlt a bajunk a bkv-val, és még altrnatív útvonalat se választhattunk, mert Peti szavaiból - amúgy tévesen- azt szűrtük/tem le, hogy megint várni fog minket... De az egyes nem járt, csak pótló, de az meg a mi oldalunkon baszott jönni. Végül aztán sétáltunk - egy egész helyes felső nélküli csákót követve, akit szinte végig stíröltünk. xD Az eligazításra futottunk csak be... Háromszor annyi ideig tartott a bemenetel, mint amúgy. xD
Jaj, volt Tai-chi is! Kedd-péntek, ebből kedd-csütörtök voltunk, vagyis Kishi szerdától csak nézte... Csütörtökön Peti is beszállt, de akárhányszor ránéztem, ő vigyorgott. xD Én inkább Tachit néztem, khm...
Tachinak van egy vonzereje. Nem tudom mijében rejlik, talán lényéből adódóan... A hangja a tekintete, a tartása, a mozdulatai... Valami borzongató...
Mit hagytam még ki?
Mindent összevetve nem volt rossz, bár az első másfél nap arra gondoltam, hogy a tavalyi mérföldkövekkel jobb volt. Péntekre felnőtt a tábor a mércéhez. :D Kár hogy vége, a végén már nem akartam, hogy ennyi legyen...
Jövőre, ugyanott! ;)
