Mostanában előjött belőlem az érzés. Az a "hagyjatok békén, én elvagyok egyedül is"-érzet. Ami nem látszik rajtam, ha jól látom a dolgokat, ami nem is baj. :) Eldünnyögök magamban, kifele mosolygok. De nem értem. Miért jött elő? Hiszen vannak barátaim, akikkel lehet hülyülni, s mászkerálni, van egy pasim is, akit szeretek, hol van akkor a gikszer? Miért érzem ezt...? Mások "ölni" tudnának a helyzetemért, én mégis... mégis inkább szíves örömest kamikázét játszanék, kiugorva az ablakon. (Hátha jön a varázsfelhő...)

Történetünk fonalát ott hagytam abba, hogy pénteken Edót vártam. Át is jött, nem is volt rossz, csak kicsit érdekes volt a hozzáállása a macskákhoz. Lekísértem, az ég visszafele gyönyörűszépséges felhőkkel örvendeztetett meg.
Szombaton úgy ébredtem, hogy én semmit, én hulla vagyok, az is megfordult a fejemben, hogy lemondom a délutánt. Ami nem történt meg, hála az egeknek. Timi elvitte Mazsit a doktorhoz szúrira, mi addig Zsebkével kettecskén maradtunk. Próbáltam játszani a nagylánnyal, de nem mutaott kifejezetten érdeklődést, így hagytam, hadd pihengessen - míg le nem kellett szednem az erkélykorlátról... -.-" Aztán miután elintéztem a lábamat (levágtam, tőből!), visszaengedtem a nagylányt a levegőre, és nem volt több problema. A délutánt meg Ádámmal töltöttem, és jó volt, utána minden rózsaszín volt, az ég gyönyörű, Tune meg hülye marha felrohant az emelkedőn és jól le is járatta magát, mert beelőzte egy kocsi, ami persze, hogy a ház előtt állt meg. A nő meg persze, hogy beszólt, de nem gond. Az ég aznap is gyönyörű volt... x3 (A Moonlight Meidó meg még mindig hangulatos, a Yugiohsok jófejeknek tűntek a KFC-ben, a Margitszigeten meg sok az ember...)
A vasárnap shopping-day volt, a hazaérkező Árpit hagytuk aludni, így hát elnéztünk Stop Shopba... Először Media Marktból hazajött nekem egy bizge-mizge (szépséges fehér), majd DM-ben vásároltunk be, nekem pattanásellenszereket, meg kaptam fekete hajgumit, aztán az Invázió következett, három felsővel és egy bugyival gazdagodtam... Aztán benéztünk az állatos/cicaboltba, én meg nézegettem újdonsült tervemként a macskanyakörveket - akarok olyan nagy csengőt, amiből majd nyakláncot csinálhatok, olyan TMM-s Ichigo-feelingűt... Meg meg kell találnom, van egy kisebbem már valahol, abból esetleg karkötőt gyárthatnék...
Hazafele beugrottam Kishihez, mutogattam neki a szerzeményeket (+1-et, amit nővérem adott, egyenest a szekrényből...), és sikeresen kölcsönkunyiztam egy a "házikönyvtárban" talált Fable-kötetet, jó régi Kriplikommandót, és kölcsön jött még egy Interjú a vámmpírral is, a nagy Anne Rice-tól, az igazi vámpírírótól. (SM elbújhat nagysága előtt a sarokban, a porszemek mögött!) Még egyiket sem kezdtem el, nincs sok ingerenciám, meg ha nekiálnék, megszólalna hangosabban az amúgy is hangosan vészvillogó-csengő, hogy csinálni kéne a L&V projectet, különben az életben nem leszek kész vele. Bár, van kifogásom: amíg nincs anyagom a V-hez, addig szarügy... (az istenért, az L-t attól még megcsinálhatom, meg az arcnélküli V-t is!) De majd ma újra bedobom magamat az ügy érdekében, ha tegnap nem jött be...

Hétfőn a mi japó táboros Petink újra Pesten járt, hát találkoztunk vele. Westendben meghívott minket a nem is olyan smucigja fagyizni, aztán a Népligetben sétáztunk... végül felraktuk a srácot a villamosra, mi meg még leültünk a telepen dumcsizni Kishivel.
Kedden ugyancsak Kishivel Pólusoztam, majd Ázsiáztunk, végül Astorián koccantunk nővéremmel, és elnéztünk az ottani Ázsiába, mert vasárnap nem sikerült, amit akartunk: a melegítőruha... Hát most sikerült, egy fekete-piros melegítőszett jött velem haza. Nem szabadott volna, de megint költekeztem amúgy is - egy animés kaleidoszkóp, és egy lila-fehér lány szőrös-egérszerű-cuki-izé jött haza Kazuki és Larry mellé. Természetesen ő, Lilla a legnagyobb hármuk közül, de segond. Majd ha megihletődöm talán lesz team fotó. xD Na meg meghívtam Kishit fagyira, az Astorián, és az bizony finom fagyi volt... (És egy könyv akart hazajönni még, amit csak azért úsztam meg, mert a második üzletben nem volt szépborítós, csak a sima...) Illetve szagolgattunk parfümöt is, volt is, ami tetszett... De sajnos, nem az "én" illatom. Miért ragaszkodok ahhoz egyáltalán ennyire...? Mindegy, kettőt asszem felírtam magamnak, mert miért ne. Majd talán egyszer...
Jaj, ha már parfüm - képzeljétek, nővéremnek van egy olyanja, aminek az illata a Meidóban először elfogyasztott tea illatára emlékeztet, vagyis nem csak emlékeztet, egy az egyben olyan. Vicces felfedezés volt... xD

Ma, szerda... igyekszem elkezdeni a projectet. Előtte majd el kell mennem a Pennybe, aztán... szabad az út.

Jaj, amúgy elkezdtem egy hirtelen ihletett sztorit, ami veszni fog - mert mikor megihletődtem rá, anyám rövid időn belül elpenderített innen. Kérdem én, mire fel volt ez jó, ha... itt ülhetett volna, amíg nem vagyok itthon, de neeeem, ő akkor akar itt ülni, mikor itt vagyok, na persze. Csak mert megihletődtem, csak mert Kishivel épp abban a minutumban kezdtünk el szerepezni. (Gondoltam, eddig nem szólt, ezután már nem fog anyám... De szólt, remek. Utálom, hogy egy gépen osztozkodunk.)

A L&V(...&W?) projectet tökéletesre akarom. De valahogy már most sejtem, hogy nem fog úgy összejönni, ahogy szeretném... Na igen, hiányos rajzolás készségekkel nehéz. Mert az emberben vagy megvan a tehetség, vagy baszhatja, bármennyit is rajzol, nem lehet tökéletes. És valamiért nekem az az érzésem, én az utóbbi kategóriát képviselem.

Tegnap Ádám megadott egy oldalt, ahol fent van az össze Family Guy rész. Rá is vetődtem, három részt néztem meg zsinórban. Az első évadból még négy rész van... A többi évad meg már huszonrészes. Vicces lesz, de msn mellett simán.
Msn... Ccc... Na mindegy. Mostanában kicsit bunkesz vagyok, és ignorálok embereket. Nem letiltom őket, csak... ignorálom őket. Sokszor úgy, hogy valami mondvacsinált állapotban vagyok. De oka van. Mikor egyszerre 9 ember akar velem beszélni, az idegesítő. Én mellette játszani/olvasni/írni akarok, az istenért! Nem minden figyelmemet az msnbe ölni. És ha nem válaszolok öt percen belül jön a kérdezgetés, hogy hol a f-ben vagyok.

Lett egy új mobilom - erre jöttem haza, hogy miután megkajáltam apu a kezembe nyomta. Egy T-mobile Vairy Touch a drágaság, fekete. Kicsit már megszenvedtem vele... A jtékokat, amiket leszedtem hozzá ugyanis nem akarja elindítani. A zenelejátszó működésére rájöttem, a háttérképpel még karatézok, de lehet, hogy új témával kéne megoldani... (de azt se találtam meg, hogy hol lehetne lecserélni...) Fura az érintőfelület, még szokni kell, smst írni mindenesetre vicces, meg játszani a beépített játékkal. Nagy gondom még, hogy zenehallgatás közben nem lehet játszani, vagyis lehet, de akkor nem hallod a zenét. Blutooth-om is van, végre először az életben - örülök neki, alkalmam mondjuk még nem volt használni.

Nna, most felrakom az anyagokat a mobilra, a délutáni projecthez. Bocsánat, ezért a semilyen bejegyzésért.