Azaz Japán Tábor, azaz, öööö... Elkezdődött, tegnap!!! xD Csak hát tegnap kaptunk leckét, amit 11-ig szépítgettem, szóóóval... ^^" Na de most jövök egy big-big összefoglalóval, meg hát, a vasárnap is elég említésre méltó volt is, ha nem is írok le vele kapcsolatban mindent, azért egy kisebb bekezdést az is megér... ;)

Szófosásom van, szóval sokat fogok írni, reszkessetek! xD (Meg lehet, hogy megcsinálgatom azokat a bejegyzéseket is, amit Szepezden tartózkodásom alatt kerülnek fel... Hmmm... Igen, határozottan meg kéne, ha nem ma, holnap, csak mert csütin pakolás az osztálytáborhoz...) Ez arra vezethető vissza (tegnap is volt. xD), hogy egész nap japánul beszélnek körülöttem, s hiába kommunikálok én magyarul is, azért még is csak kevesebb ez, és szerintem az agyam így akarja levezetni. xD Tegnap anyut fárasztottam (és minimálisan Kyo-chant xD), ma Kishit elválásunkkor és szintén anyut. xD Szóval, lehet, kicsit összevissza leszek, s több lesz a zárójeles megjegyzés, mint szokott lenni. ^^" Gomen-gomen!

Szóóóóóval a vasárnap! Nem említettem, de szombaton, hazafelé (és még előtte a musical szünetében) smsezgettem Zellel (erről mindig valamiért a zeller ugrik be... Zellel-zeller xD), minek következménye az lett, hogy szinte lenullázódott a kártyám, de nem is az a fontos, hanem az, hogy talizást beszéltünk meg másnapra. Na össze is jött, kibuszoztunk, meg minden, jól elbeszéltünk, és kaptam dvd-t, amit meg kéne majd néznem. xD Star Ocean-t, ami hát egy anime, ugye. xD Már kíváncsi vagyok rá. (apropó dvd! el ne felejtsem a megígért Code Geasst Deminek...!) Tök jól elbeszélgettünk ott a nemtudommáranevét patak partján, ami fölött ott vezet át az a cső. Amin átmásztam legyőzve a félelmemet! x3 Meg rajzoltam rá, és az aláírást jobban kicicomáztam, mint a rajzot. xD Ettünk, beszélgettünk, néztük a felhőket, meg megfagytam a hideg széltől, mikor a nap a felhők mögé bujdosott, megijedve, vagy megbotránkozva az animés témáinktól. xD
Amúgy történt velem ott egy enyhe tudathasadás, mintha kívülről is figyeltem volna magamat ott egy kicsit eléggé, hm, érdekesnek, furának találtam magamat. Valami olyasmi vélemény fogalmazódott meg magamról, hogy "ez egy lökött tyúk", vagy "nem is hiszem el, hogy egyáltalán kibírják ezt az zsibbasztást mások", meg "ennyire ömlesztve mesélni valami borzalmas, már rég elvesztettem a fonalat..." (ami azért ciki, mert ugye én meséltem, és én nem értette... xD)
Megismerkedtem a nagyijával is, aki tök kedves, csak sajna mennünk kellett, mert már time volt, így se értem haza pontosan időre, hívtam is miatta anyut.
Vicces amúgy, hogy annyira parázni tudok... De csak akkor, ha már olyan lebukás környéki helyre tévedünk, ahol egy véletlen gikszer folyamán lebukok. És még viccesebb, hogy bárki szemébe bele tudok hazudni, ami azért már duuurva. Szerintem legalább is. És egyfelől ez annyira... hm, rossz, és nem is esik jól, de ennek ellenére művelem, pedig... Lehet változtatni kéne. Csak energiám nincs hozzá, most legalább is. xD
Meg rájöttem arra is, hogy ha valaki akar valamit, amit én nem akarok (mert tehernek gondolom magam, meg nem akarom a másikat kihasználni... jó tudom, ezen vitatkozhatunk, most NEM! xD), akkor velem erőszakosan kell eljárni, vagy különben úgy sem teszem azt. (max ha nagyon fáj a fejem, és azt akarom, hogy ne kéregesse vagy akarja rámtukmálni tovább... xD)
Na szóval, that's it, nichiyoubi. (ugye az a vasárnap?)

Tegnap reggel, úgy ébredtem reggel hét órakor, hogy én ezt nem akarom, azaz beleestem a szokásos "ugyan már, minek ez az egész, miért nem dögölhetek inkább a szobámban?" állapot, ami con előtt is mindig megkörnyékez (mondjuk, a conra virradó reggel hiperaktív vagyok, s elmúlik a fentebb említett állapot, de... mindegy, hasonló, na. xD), de mondjuk, szerintem érthető is volt, hétfő reggel lévén. xD
Elkészültem, minden csúcsszuper, aztán Kishivel indultunk... aztán... jaj, annyi minden történt! Kicsit előbb értünk oda, nem is volt baj, beültünk a kijelölt terembe (Gotou-senseinek hála, mert csak nézegettük, merre kell menni...xD Jah meg a másik épület felé sétálva (-"Vajon hova kell menni?" -"Nem tudom, sétáljunk!"), útbaigazítást kaptunk, hogy az első épület az, ahonnan befizetéskor átirányítottak... xD), ott le is cuccoltunk, hátra. Kevéske emberke volt arra, azért látszott páron, hogy animés, de kicsit annyira kellemetlen volt, hogy kisebbségi érzetem volt, mi voltunk az egyik legfiatalabbak. (Csak mert Tamás fiatalabb nálunk, nem mi vagyunk a legfiatalabbak! Vagyis én. xD Mert hát Kishi idősebb nálam azért... Tényleg, atya ég, ősszel szülinapja van... Mit fogok én adni neki? O_o Meg a névnapja is lesz... arra volt ötletem, csak már... már nem tudom...^^")
Ekkor tűnt fel Ilcsi, aki Mohácsról jött (és akit korunkbelinek néztem, de nem, 19 környéke elvileg...O.o), s vele beszélgettünk. Sajna ő csak kis kezdő, A csoportos, de hát, ilyen az élet... Aztán megnyitó volt, s megkaptuk a tanárunkat olyan 12-en kábé (jah, B csopi nem indult... mi C-sek, "kezdő beszélgetősek" vagy milyenek vagyunk. Ezt most én ragasztottam rá, valami hivatalosabb neve van, ami nem jut eszembe... ^^"), Izumi-senseit. Annyira kis aranyos... x3 És tud elég jól magyarul, szóval nem vagyunk annyira elveszettek.
Mint mindig, megint kiderült, hogy én (mi) vagyunk a leghülyébbek az egész csoportban -így szokott az lenni-, nagyon széthúz a csoport, egy csomóan annyira tudnak már kérdezgetni, meg ilyesmi, hogy nem igaz. O.o (Tomi holnap át is megy a felsőbb csopiba...) Alig értettünk meg valamit, azért mondjuk jó, volt, amit felfogtam ez tény. De a bemutatkozások... O_O
Vannak japán vendégek is mindig, bár mindig változik a létszám és jó pár tag is. Sekot említeném meg, az egyszem fiú japánt, aki tökre hasonlít Ti-kunra, aki vietnámi és Kishi volt osztálytársa... xD (S akivel mellesleg egy lépcsőházban lakok, de ritkábban látom, mint a fehér hollót. xD) Tök jó fej! x3 És a maga módján egész helyes is. :) Bár nem konkrétan az esetem. Amúgy a maga módján minden srác a csoportban egész helyes. x3 Meg a segítő, aki eligazított minket még a befizetéskor, meg a Tai-chit tartó srác... x3 Na de róluk később... xD
Lerendeztük a háromnegyed órásnak szánt eligazítást kemény öt perc alatt, szóval, hosszabb órát tartottunk, rögtön első nap. Ami tök jó volt!!! Ahhoz képest, hogy alig értettem valamit. xD A japán vendégek tanítottak nekünk két dalt, amiket elénekeltünk kétszer, szóval a dallama nem maradt meg, de sebaj. xD Aztán játszottunk is, többfélét, az első ilyen összetett volt (ami nem nekem való, lásd majd lejjebb, Tai-chinál... tényleg, majd azt is gyakorolni kell, nehogy már holnap is annyira szarul menjen... xD), hogy körben álltunk, mindenki bal kezén mutatóujj kinyújtva, ezt dugtuk bele a mellettünk álló kört formázó (hüvelyk és mutatóujj) jobb kezébe. Az volt a lényeg, hogy egyszerre, mikor a sensei szólt, ki kellett húznunk az ujjunkat az egyikből, a másikat meg rázárni a másik ujjára... Elég bonyolultan hangzik, amúgy halál jópofa. xD Az maradt bent a kövi fordulóba, aki mindkettőt meg tudta csinálni.
A másik játék egy labdával volt, s az volt a lényege, hogy mondani kellett annak a nevét, akinek dobod. Szóval itt a névmemória volt a lényeg... xD Ami mint olyan, nincs. Mondjuk, a dolog könnyű volt addig a pontig, amíg magyar dobhatta magyarnak, de amint jött a magyar japánnak, japán magyarnak felállás már ööö... Baj volt. De hát, tudtam pár nevet: Sekot, ugye, volt egy Katou nevű nő, Waketa-san, Arisa és még páran, de hát nekem ezek maradtak meg (meg persze a sensei, csak hát... most neki dobáljam? xD). Mondjuk kevésszer került hozzám a labda, sensei, Seko, és Tomi bezzeg sok-sok labdát kapott. xD Aztán... kellett beszélgetnünk a japánokkal. Kettesével, egy japánnal, aztán csere. Hát ööö... xD Sekoval a kezdeti hallgatás után elbeszélgettünk, Waketa-sannal angolul kommunikáltunk... Aztán kivel is beszéltem még? Áááá, feketelyuuuuk!!! xD Mindegy, izgi volt, bár Mártával összerakva (mert a beszélgetőpáros is változott, mert mi is egyet arrébb ültünk a japániak átülésével ellentétes irányba üldögélve és Kishi elcsúszott valahogy mellőlem...) eléggé... hm... érdekes volt, mert szinte leblokkolt és süketet játszott. xD És rám nézett, hogy segítsek. Éééén?! xD Mondjuk Kittyvel jó volt, mert ő angolul is megértette magát, és ha nem értettem valamit, segített. xD
Szünet jött, másfél órás, köbö, mi visszabatyogtunk az Ecserire, és én a McDonald'sban étkeztem, egészségesen. xD Mondjuk, jól laktam 800 Ft-ból, ami ott csoda... Mert "köll" még íze van. xD Ilcsi is velünk tartott, vele beszélgettünk...
Hétfői délutáni programunk a kimonó volt. Ami elvileg az eredeti, régebben, változás előtt küldött programban az volt írva, hogy kedden lesz nekünk. Szóval, nem hoztam se kisgatyát, átvenni, se ujjatlant. De! Ilcsi volt a megmentőm, ugyanis nagy pakkal jött, hogy megy az ismerőséhez, s ideje arra nem volt, hogy feldobja a cuccát, szóval, tudott adni. Megmentett! Csak mert... próbáltunk kimonót! x3 Pontosabban yukatát, ami ilyen nyári változat, fesztiválokon általában ezt hordják (pölö H&C-be). Annnnnyira jó volt! (Kép is lesz majd, a csoportról, mert jó páran fotóztak/fotóztattak) És egész jól állt... x3 Bár hát bénáztam (mert ezt a mai nap állapítottam meg, ha mutatnak valamit, én nem tudom leutánozni egyből, meg kell párszor mutatni, és a legkönnyebb dolgokat se tudom felfogni néha... na majd erről is kicsit később bővebben), de nem küldtek el a fenébe, és segítettek normálisan felöltözni. xD Előtte előadást is kaptunk a kimonóról magáról, végigmentünk a korszakokon, meg hogy hogyan alakultak ki, na meg a részek is meg a fajták is meg lettek mutogatva. A papucs meg...! Halál! x.x Az európai ember lába kétszer szélesebb, mint a japánoké, legalább is, a papucsból ítélve. És ez még hagyján! A sarkad is lelóg a szélén, és viccesen billeghetsz a fa talpakon... xD Na meg külön élvezet volt a lábujjaim közé beerőszakolni az odavaló részt (mint a mostani strandpapucsoknál. Csak ez sokkal szűkebb hely van a pánt alatt... xD). Jaj, de annyira kyaaa, és gyönyörű volt! x3
Utána a folyosón volt sushibar, tenyeremnyi sushikkal, kettőszáz píz volt négy darab... Vettem, mert hát mért ne, és az egyiket Ilcsinek adtam, hálám jeléül (egy másodikat is adtam volna, de azt már nem akarta elfogadni), bazároztunk, meg ilyenek, hazajött velem egy 50 Ft-ért árult Magazin (az örök második shounen-manga, méghozzá 2003-as kiadás, talán? xD), s egy terv, hogy én ma veszek Japán daloskönyvet, és Olvasás munkafüzetet (ami kisgyerekeknek van, ki is lehet színezni, meg ilyenek... xD), na meg egy párna is haza akart jönni velem... (De lehet, várok csütiig, ugyanis mára lejjebb ment egy százassal az ára - nem mintha eddig olyan anyagi érvágás lett volna a 400 píz... xD)
Elég hamar úgy döntöttünk, hogy ez már lapos, így hát leléptünk, Ilcsivel, és sétáltunk az Ecseriig. Így is hazaértünk ötre... xD És, nem is említettem, kaptunk házi feladatot!!! O.o Bemutatkozót kellett írni, magunkról, (hiába tettük ezt az órán is, de hát mi kis hülyék voltunk, utána beszéltük meg a dolgokat. xD Jaj, amúgy büszke voltam magamra, végre tudtam valamit mondani tegnap ennél: a családot! A húgot, és az öcsit, meg a többit! x3 Annyira büszke voltam magamra! x3 Hogy végre valami, amit én is tudok. xD) amit hát... én tizenegyig készítettem köbö itthon. xD De megérte, egész szép lett, szerintem... x3 Mondjuk, tuti tele van hibával, de... a kompozíció (vissza akarom szerezni, vagy legalább lefotózni...) a következő: bal felső sarokban napocska, benne a nevem, becenévvel. Középen felhő mindenféle infóval, kisebben a sulival és a japószakkörrel kapcsolatban. Aztán a lap alján fut egy szivárvány, abba került be a "kedvenc..." témakör. Aztán bónuszként a lap jobb oldalán egy háromlevelű lóhere (H&C fertőződés xD) benne a következőkkel: miket szeretek, hobbi, illetve háziállat (Béla, a muslica. xD). Szerintem jóóó lett... x3 Bár elmaszatoltam az áthúzásnál pár helyen *szipp-szipp*.
Ez volt a tegnap.

Jesszumpepi, mennyit meséltem, pedig a mai nap még csak most jön! xD (meglestem Wordbe, még csak három oldal, jól van, kaptok még. xD) Amúgy az megérdemli a csodálatomat, aki kihámozza a dolgokat ebben az egyvelegben. xD Annyira összevissza értelmetlenül mesélek, szerintem... xD Na de szóval, ma, azaz kedd! (Mukoyoubi? xD)
Reggel korán keltem, pontosabban keltettem magam háromnegyed hétkor, hogy héte kitapogatózzak a szobámból. Remek, megtörtént, reggelit is kaptam, virsli formájában. Betápoltam, aztán tökre rosszul lettem. xD Az a négy virsli nem volt jó ötlet. xD Bár finom volt... mostanság a bélésem egyre rosszabbul tűri az ilyesmi kaját. ^^" Pedig szeressük. Mindegy, elkészültem előbb (miért van az, hogy vagy úgy tudok elkészülni, hogy "jajelkésekjajelkések", vagy hogy "afrancbavanmégegycsomóidőm,miafrancokatcsináljakaddig?" Ez utóbbi azért szörnyűséges, mert olvasni ilyenkor nem lehet, mert ha belemerülök a könyvbe, akkor fenáll a lehetőség, hogy átcsap a dolog az elsőféle elkészülésbe... xD), aztán lementem, találkoztam az "enyhén" morcos Kishivel, és lőttünk ki a Tan Kapuja suli felé. A népligetnél megállított egy egész helyes ellenőr, s beíratta a számot a bérletbe. Kishi, mivel bal lábbal kelt fel, eléggé beszólt neki, de vissza is kapta, szerintem halmozottan. xD Aztán hazafelé még mindig ott volt a csávó, s enyhén flörtölgettek (én a háttérben vigyorogtam s próbáltam nem röhögni xD) Kishivel, meg hát kicsit szócsatáztak. xD És kiderült, hogy az az ellenőr egy egómanó. xD
Mindegy, szóóóval, mentünk, megérkeztünk találkoztunk a hármas megállójában Annával (eszembe juttot! Anna volt a neve! Vele beszélgettünk még a megnyitón! xD és Eragont olvas...), vele mentünk be... És hát veszett korán volt. xD
Nem baj, kint hintáztunk a Tai-chi kezdetéig, mejd góztunk kifele (csak mert felszólaltam, hogy terembe milyen már), így mezitláb, hátul Tai-chiztünk, ami annyira jó volt, és felfrissített és... és. Volt egy feladat, ami kifogott rajtam. (többeken is. xD) Egyik lábbal az óramutató járással kifele kellett körözni, kézzel, pontosabban ujjal, a másik kézfej egy pontján pedig a másik irányba... Hát nagyon nem ment... xD De annyira jól elmozgatott, és élveztem, és ki tarotta a foglalkozást egész helyes volt... Sőt, nagyon helyes... x3
Aztán jöttek az órák, ahol jelentem, már többet értettem! x3 És megtanultuk a hónapokat, meg a napokat (legalább is én), így már el tudom mondani, hogy mikor születtem... Születés szerint aztán be kellett állnunk egy oszlopba, s úgy kaptuk meg a párokat (én álltam legelől... O.O), én Ágit kaptam, aki reggel takarítgatott ott a "főhadiszálláson" (így fogom nevezni az épületet, mostantól. xD), és aki átkéredzkedett hozzánk, mert a kezdő túl kezdő volt neki... Megbotránkoztunk kölcsönösen (a házifeladat lapokat egyeztettük, pontosabban arról kellett a másiknak infót megtudni, s azt elmondani majd a nagy közönségnek... mi voltunk az utolsó páros, mert az elején kimaradtunk - hála az egeknek. xD), ő azon, hogy és 15 éves vagyok, én azon, hogy ő 38. O_o Frankón 24 körülre saccoltam... Egész jól elvoltunk, s emgoldottuk a feladatokat... Lényegében az előzővel ment el az egész első óra, és a második fele is, utána valami egészség-tesztet oldottunk meg, amihez mi ketten, Ágival síkhülyék voltunk. xD Na debaj... xD
Ebédszünet következett, ennek elején Mihállyal és Tamással, (a kis 14 éves Tamással, aki nem tudom hogy lett egyik napról a másikra 14, de...)

//kuso... mennem kell. Na ez van, 'laifu izu harudo'. Holnap majd megpróbálom befejezni... vagy innen folyt köv, ebédszünettől! Pás!//