Minden áldott nap ideülök, de sosem jutok el odáig, hogy írjak is... Szánalom. Utoljára több, mint egy hete írtam, pedig lett volna miről írnom, lett volna mit kivesézni, lett volna csak úgy kiötneni a lelkemet... Jött volna ihlet is, de ehelyett mit csináltam? Facebookon nyomogattam…

Hát ööö... ez most egy kisebb pofon volt az élettől, azt hiszem. Úgy ez az egész nap. De üsse kő! Most azért sem erről beszélek. Talán majd a végén, hiába érzem úgy, hogy megfulladok fojtogató könnyeimtől, amiket egyelőre még nyolc lakat alatt tartok. Csak a baj az, hogy…

Havzik, again. (Egy igazi magyar mondat, desu ne? xD C'est la vie - csak hogy teljes legyen. xD) Hmmz, mit is akartam még elöljáróban? Nem tudom már. Na bejegyzés, bejegyzés! Délelőtt is emgpróbálkoztam a blogírással, akkor nem jött össze, remélem most menni fog. xD Azon oknál…

Nna, ez most egy álmozós bejegyzés lesz, mert egyre érdekesebbeket álmodok. xD Illetve lesz szó másról is, de mondjuk azok is beleférnek az álom kategóriába - csak ezek nem alvós álmok, hanem álmodozós álmok. xD Kezdjük is. Ugye megemlítettem múltkor (két bejegyzéssel…

Igen, többesszámban, mert vannak! Hogy mik ezek? Katt a tovább gombra...! Először... Asszem a képszerkesztgetést említeném. Most nagyon rákattantam, és ha van valami kompozíció ötletem, rögvest neki is ülök a gimpnek, s le nem lehet vakarni engem onnan, amíg kész nincs. xD És…

Kicsit fellőtték az agyamat idegesség terén a világűrbe, szóval, itten vagyok, hogy kiírjam magamból. Vagyis nem is ezt, inkább minden mást. Vagy majd valami. Miért idegesít engem most minden...? Minden... egyes... rohadt... szó, ami nekem van címezve. Kezd elegem…