Fú, állati egy hétvégém volt, én élveztem legalább is. :D Szóval ezt most összefoglalom, s kicsit írok, s áradozok mindenről. xD
Szeretem az ilyen hétvégéket, mikor a nővéreméknél lehetek. Na de itt volt most más is, szóval...
Kezdődött a szombat azzal, hogy fél nyolckor felvertem magamat, csak mert elfelejtettem péntek este megmosni a hajamat, ó, yeah. Szóval, felkeltem, olyan egy óra elteltével már a fürdőben ücsörögtem és játszottam az agyhalottat. Nehezen indult a reggel, pedig nem is suliba mentem. (azt majd holnap. xD) Aztán bementem a szobába, tanulás címszó alatt... Közben néztem Topmodell leszeket... amit asszem csípek. xD Nem értem miért, de jól esik nézni. Már az előző évadot is nézegettem... Na mindegy. Aztán kapcsolgattam egy sort, majd ettem, majd Kishivel nyakunkba vettük a várost, pontosabban elugrottunk bátyámékhoz, malacot etetni. Ha már elmentek ők megint valahová... Ilyenkor jó vagyok. Na mindegy. Amúgy a szívem fájdult bele - látván a sarokban a tokjában porosodó basszgitárját Tamásnak, s még az erősítőre is volt jó pár cucc pakolva. -.-" Bezzeg, ha nekem lenne gitárom...
Utána egy teszkózás következett, vagyis előtte az aluljáróban betévedtünk egy Relay újságoshoz, és Kishi vett AS-t, s én sem tudtam megállni (többek között azért, mert Sen - katt oldalt a Saigamis buttonra az oldalához- legújabb oneshotja van benne - ami valami nagyon nagy volt! Annyit nevettem. x3), szóval bűnöztem. xD Utolsó forintjaim mentek rá... (amik azóta visszatermelődtek. Köszi, Timi ;)) De megérte. Kellett. Meg mióta nem vettem animés újságot...! Vagy kettő AS és vagy öt Mondo ki lett hagyva. xD
Teszkó... Na most magam miatt mentünk, én voltam a vásárló - avagy az ötezres utalványt karácsonyról levásároltam. Szegény Kishi nem értem hogy bírt ki, mikor ott dilemmáztam, vagy ötször visszamenve pár helyre, hogy akkor mi is legyen. Szerzemények:
- Leslie L. Lawrence: A fekete özvegy I-II.
- Leslie L. Lawrence: A vérfarkas éjszakája
- Sántha Attila: Kemál és Amál (erről később, mert megérdemel pár szót. xD)
- Hideo Gosha filmje: A halál árnyai
- Bújj, bújj, szellem! 2-3. DVD.
- (Na meg két tányér nővéreméknek, mert volt egy völös 180 Ft még. xD Meg Kishinek egy ajándékszatyor.)
Aztán Kishi még jött tovább velem - nővéremékhez. Ott volt egy kis macskázás, dumcsizás (nagyon örültem, hogy Kishi jól érezte magát. :D), majd lekísértem az én lovagomat. :D Már... késő fele járt, nagyon. xD Sebaj. Hideg volt, sötét volt, kopogott a szemem az éhségtől (nem akartam enni, amíg más nem esik. xD), de valamiért felpörögtem, s pattogósan járva, néha fel-felugorva indultam meg felfele hegynek - elment az utolsó busz is...
De aztán ment tovább a macskázás egy jó kiadós kaja után. :D Hiszen nővéremék új cicót fogadtak örökbe, a kis Mazsolát, aki tényleg, olyan picike...! De halál aranyos. A "bumeráng" macska - kaja közben mindig visszajött kunyizni (ha az még a kunyizás kategória, hogy térdelek, kezemben a tányér, a macska meg felmászik a térdemen keresztül, hogy a tányérról vadásszon magának kaját. xD). Halál aranyos, mindennel játszik, pedig a kis szemecskéje elvileg nem az igazi a macskanáthától, amit még a mamacicaméhben kapott el... Khm, szóval, halál édes macsek. :D "Döbrögi uraság", ahogy a nagy, kerek pocakjával sétál. S hiába eszik rengeteget, akkor is olyan kis pici, olyan kis könnyű, jááááj, eszméletlen, odáig vagyok érte, meg vissza. x3 És recsegőzött is! Többször is. :D A dorombolása a helikopter hangjára, és nagyapámék közelében a szomszéd fűnyíróra, vagy valami gépre (nem bizti, hogy fűnyíró), emlékeztet. xD Legédesebb az volt, mikor már fenn állt a karantén állapot, mert Zserbivel nagyon kergetőztek, Timiék meg már alukáltak volna... szóval fenn állt a karantén, és a kis édes, amíg notiztam az ölembe telepedett, és közel tíz percen át dörmizett. Fél kézzel mondanom sem kell a macskát simogattam... x3 Mikor már szegényke a vége fele be-bealudt így a recsegések el-elakadt egy pár pillanatra. x3
Zserbi picit amúgy be volt fordulva, le is tépte a karomat majdnem, mert nem hagytam békén - nem akartam, hogy egyedül legyen. Rejtély, hogy egy pillanatnyi karomkivillantással hogy tudott egy T betűt a kezemre karmolni, de sikerült neki. (szeret - tudja a nevem. x3 Bár ezt lehet fél h-nak is nézni... Vagy L betű...?) Nem baj, később se hagytam békén - eredménye, hogy játszott velem. Timi elmondása alapján egész héten, vagyis a pici jövetele óta most volt először olyan igazi régi "kölyök", a felszabadult Puja. :D Szóval jó hatással vagyok rá. :3
Amúgy nagyon érdekes volt nézni, ahogy Zserbi kisajátítja a benti ágyat, s nem engedi fel rá szegény Mazsit - ez volt a nagy "harc", kergetőzés... jól széttúrták a takarómat. xD Mazsika drága végül bent aludt ugye velem, miután kinyomtam a notit őmacskasága úgy elnyúlt a takarómon, hogy én már be nem fértem alá (kismacska is nagyra tud nőni, ha nyújtózik!). De megkíséreltem - szó nélkül tűrte, hogy a takaró alá csusszanok, s csak kicsit mocorgott, majd a lábamnak támaszkodva elaludt. Többször ébredtem rá az éjjel, egyszer a takaró alól közelítette meg az arcomat, amit aztán a nedves nózijával jól tele puszilt, amire felébredtem. xD Aztán lefeküdt ott helyben, dörmizett kicsit, majd leugrott enni, mint aki jól végezte dolgát. Utána meg visszatelepedett a takaróra aludni, én meg tegyek, ahogy akarok... Jó macska, tényleg. xD A legutolsó ébresztés pedig abból állt, hogy valahogy ismét a takaró alatt volt, és nekiesett a lábamnak, mondván az jó játék... Ööö... Nem jók, ha azok a kis karmocskák belevájnak a bokába, de tényleg. xD Mindezt hét óra előtt, szóval ma se aludtam túl sokat. xD De sebaj.
Mazsiék elmentek aztán (pontosabban Timi-Árpi, s a kismacs) dokihoz, mi meg kettesben maradtunk a nagylánnyal. Játszogattunk picit, dorombolt nekem (!), mikor adtam neki a macisajtot, szóval, jól elvoltunk. De vicces mód, már várta vissza a triót - nem egyszer azon kaptam Puját, hogy ül és az ajtó felé pillog. Lassan-lassan csak kijönnek akkor a picikével. :D Képekért, Mazsis-Zserbós bejegyzésekért katt oldalt a buttonra (át kéne csinálni...), vagy most, ide.
Aktív Zserbózás közben elkezdtem zenét hallgatni, méghozzá az előző bejegyzésben is feltett francia számot, és találtam mást is abból a darabból, ami nagyon megtetszett. Mégpedig:
Nna, ez lenne az. Beleszerettem... <3 De nagyon. :D
Majdnem el is felejtettem... Ismét álmodtam az éjjel, óóó, igen. De most nem volt semmi vásárszerű, se metró (még jó... xD). Álmomban hétköznap volt. Jöttem haza a suliból, anyu az érkezésem pillanatába közli velem, hogy csomagom jött. Ráncoltam a homlokom. Csomagom? Nekem? Be is röppentem a szobámba, és ott várt is egy nagyobb csomagocska. Nézem... Olyan furcsa. Volt rajta egy különös pecsét, nem Magyar Postás... plusz egy lap hozzácsatolva. Nem nagyon néztem meg, nekiestem a bontásnak, miután megbizonyosodtam arról, hogy Tünde Kocsis én lennék, from Hungary. (már ez gyanús volt...) Jó pár réteg kitöltő anyag volt a dobozban, és mikor az utolsó réteget is levettem a dobozban búvó dologról... Felsikkantottam. Egy BJD volt az. Mondhatni A BJD: Sirius volt. A LUTS Senior Delf Cirrus-a. Sötétkék, már-már fekete szemekkel, a neki kinézett fekete parcsiban nézett rám. Meztelen volt, de találtam hozzá szürke inget, egy sötétkék farmert, és egy fehér cipzáros-kapucnis felsőt. Csak pislogtam, és nem hittem a szememnek. Ilyen nincs. Anyu a vállam fölött nézte, mit kaptam. "Nem hiszem el..." - motyogtam. Anyu nem értette mi van, elmagyaráztam hát neki, meg hogy félreértés lesz, hiszen sosem rendeltem meg, csak tudtam, hogy majd ő hazajön egyszer... És lőn. Hazajött. Bejelentés nélkül, mondhatni teljes felszereltségben. Mintha elszökött volna valahogy, vagy elintézte volna, hogy hozzám kerüljön.
Kiszabadítottam utolsó védelmi rétegeitől, felöltöztettem, gondosan, megfésültem, kérdezgettem, mi szél hozta, és hogy-hogy így, bejelentés nélkül. Mondanom sem kell, nem válaszolt, csak azzal a dög nézésével nézett rám. Miután rendesen elrendezgettem, hellyel kínáltam az ágyamon a 70 és fél centis uraságot, majd hívtam Kishit, hogy át kell jönnie. Most. Átjött, és neki is csak tátva maradt a szája a fiútól. Nem csodáltam. Összefont karokkal ült, egyik lába kinyújtva, másik kicsit feljebb húzva... (Megjegyzem nem én ültettem úgy le, anyu elmondása alapján a szobában sem járt - mindegy álom volt,nem akadok fent ilyenen) Az én állam is a padlón maradt. Itt még történt valami... De azt tudom, hogy annyira... annyira igazi volt az álom... éreztem a műgyanta tapintását, ahogy hozzáértem, a parcsijának szálait...
Nagyon több nem rémlik, de ahogy felébredtem Mazsika drága ébresztésére tőrként fúródott belém, hogy bármennyire is annak hittem, nem az volt a valóság, Sirius nem jött haza. De... lehet, hogy eldőlt, hogy melyik fenegyerek érdemli meg a Sirius címet... LUTS-ék Cirrus-a. Egyértelmű. Ezek után... (Bocsi Little Monica Dyuke! Vagy hadd álmodjak veled is. xD)
Szóval az az álom kicsit szíven ütött. Szombatra virradóan amúgy megint egy vásárral álmodtam, most egy suliépületben (ami már előjött szintén, régebbi álmokban, az a hatalmaaaaas suliépület), aminek a folyosóin volt ilyen kézműves vásár, japánok voltak főleg az ott levők. Tök jó sok embert ismertem, és tudtam japánul - volt olyan japán, aki nem tudott (WTF?!) Aztán valami történt, pontosabban egy ismerős, nálam másfél fejjel magasabb csávó félrehívott egy kisebb irodafélébe, én mit sem sejtve vele mentem... (leírás: magas, mandulavágású csokibarna szemek, rövidebb fekete haj, baljósan villanós szemüveg, - enyhe Kyouya beütése volt xD) Erre szépen hátulról hozzámsimulva a torkomhoz illesztett egy kést az ablaknál, és a fülembe búgta: "Hogy ne tegyek semmit, mindenkit meg fognak ölni". Mert mint kiderült valami banda is, akiknek nem szabadott volna ott lenniük (yakuza-féle...). A gyilkolásra az ok annyi volt, hogy az épületben sok a (nem röhögni!) digimon leszármazott, akik nem tudják használni az erejüket, mutánsok, meg kell őket ölni. A barátaimat, igen. Valahogy kiszabadultam, aztán már csak arra emlékszem, hogy többedmagammal menekülünk... (öltözőben, vécében bújkálva, folyosókon surranva...) Érdekes volt. xD
Aztán, amit írni akartam még... Az a Kemál és Amál! A könyv hátulján az alábbi "ajánlás" található:
Ha valaki elolvas egy Sántha-szöveget, azt mondja: ez az ember hülye.
Aki elolvas ötöt, azt mondja: ez az ember faszra vesz miket.
Aki elolvassa mind, így szól: ez az ember faszra vesz minket - de milyen jól!
Orbán János Dénes
És ez milyen igaz! Bemásolok két verset... Csak kedvcsinálónak. xD Spontán felütve a könyvet a teszkóban az alábbi versre bukkantam, emiatt döntöttem úgy, hogy ez velem bizony hazajön:
A szeretőm színe
A szeretőmnek lila a színe,
szeret ő ilyet hordani,
s szeretőm kissé itthagyott,
talán el kéne fojtanom.
Habár a fojtás jó dolog,
kissé késő és pueril:
a szeretőm éppen jégben van,
lilát szeret ő hordani.
Sántha Attila ezzel mondhatni lenyűgözött, s elérte, hogy megvegyem a kötetét. xD A másikra ma bukkantam:
Kemál és Amál jegyesek
Kemál és Amál jegyesek,
ha feldobják fehérek,
ha leesnek barnák,
mi ez?
(Fos a ruhán)
Megj.: Bazmeg ez vers?
És ez így van leírva, szó szerint a könyvben. xD Annyira naaaagy. x3 Szóval, 300 pízért megérte, bőven. (Ulpius-házas könyv rossz nem lehet. ;P)
Na most úgy ennyit... Pás!
