Itthoni. Diétával. Miközben a suliban kampány. Én meg színlelek. Persze... azért van most is a pocimon a mikrós-párna, és ezért hagyom abba néha percekre a monitorbambulást, mert nekem nem fáj a fejem, sem a hasam, s hányingerem sincs... Csak színlelek, s ki akarom hagyni a kampányt. Naná! -.-"

Legalább is apunak nagyon az a véleménye, hogy szarul vagyok. Csak mert ideültem. Most basszus, ha már koplalnom kell, pontosabban diétáznom, akkor legalább valami jó legyen az életemben! Ha már a kampányt itthon töltöm, akkor legalább ide hadd írjam ki a bánatomat... *sóhaj*

Amúgy rühellem a dokimat. ki tudja hányadik eset ez már, és megint csak annyit mondott, hogy biztos valami vírus. Aha. Legalább megnyomkodta az amúgy is fájó pocimat. >>.<< Kiírt valamit, így random. Legalább is szerintem. Arra nem is reagált, hogy már az algopyrin sem enyhít fejem fájásán... (Minimum elvártam, hogy felír valami izmosabb fejfájáscsillapítót. Erre felírt valami bél és mittudoménmien tisztító vagy micsodát. Persze nekem nem mondott semmit, ezt is úgy kellett megnézni.) Na nem baj, akkor agonizálunk.

Tegnap... amúgy kicsit már sok volt nekem úgy... minden. Csak kétszer omlottam össze, de hát... bőven elég volt az. Szegény Demikém ott sírtam neki... ^^" Ööö... de miért is? Elmondom! Pénteken... írtam ugye, hogy kaptam egy hatalmas pofontot az élettől, s eddig még nem fejtettem ki a dolgot. Nos...
Nem találtam a helyemet Levi mellett. Ezért az egyik találkozós szerdán, mégpedig harmadikán elszántam magamat arra, hogy beszélgessünk, komolyan. Nos, hogy az mennyire sikerült komolyra, arról ne beszéljünk, vicces, ha két védekezőmechanizmusos összekerül... Valahogy aztán mégiscsak a beszélgetés végére értünk, bár én nem éreztem úgy, hogy megértette, amit mondok neki. Abban maradtunk, hogy három opció közül választhat (eredetileg kettő volt), s jövő szerdára kérem a döntést, érvvel. Ő már aznap rávágta a válaszát, estére már vacillált kettő között... A választási lehetőségek a következők voltak: 1.) folytatjuk, mintha mi sem történt volna, s reménykedünk abban, hogy visszaesek a rózsaszín felhőbe, sőt, tovább, s hű de szerelmes leszek; 2.) vége, szakítunk; 3.) szünetelünk, aztán pár hónap múlva esetleg meglátjuk, addig találkozgatunk, satöbö. Mert csípem (/tem) őt, de közelebb van a barát kategóriához, de mondjuk afölött van. Na szóval, elérkezett a következő szerda, mintha mi sem történt volna szórakoztunk, aztán feltettem neki a kérdést, de nem válaszolt nyíltan. (még akkor is vacillált volna az egyes és a hármas között?) Elkezdtem húzni az agyát, hogy mi van, csak nem a kettest akarod? S mivel nem adott érvet, szabadjára engedtem, mondván, hogy akkor gondolkodjon még, és kérek érvet.
Hazament, s kicsit már bekattant a kettesezés miatt. Csütörtökön már viszont rendben találtam, és akkor írtam ki egy idézetet msnre, amire rögtön lecsapott a benne szereplő "nyuszika" miatt. "- Én mindent megtehetek, nyuszikám – búgta a róka a kicsike fülébe. – Ezt jól jegyezd meg!" - szól az idézet egy randomkodásból, amiről... nem beszéltem már? Hmmm... *utánanéz* Csak megemlítettem, hogy a randomkodásos doksi tartalmazni fogja Kine, a rókácskám "kalandjait" is. Nos, röviden arról van szó, hogy Kine, a róka, egy olyan szinten kétszínű dögálladék, mint amilyen Yunoki Azuma, csak teljesen az én szájízem szerint. (Ebben a történet-folyamban egy állat sem igazi állat, szóval Kine egy igazi hot bishi x3) Nos, és az első részben aljas mód tönkreteszi egy hatéves kölyök nyuszi, Sagi születésnapját. (amúgy ennek annyira nem lesznek durva következményei, max egy apró törés a gyerekben. Tegnap elkezdtem a folytatását is, ami még abban az idősíkban játszódik, mikor Kine 16 éves... A következő már olyan... hmmm... hogy számoltam? Kilenc év múlva játszódik. Kine 25... Akkor Sagi már 15 éves... Ööö, elkalandoztam.) Ettől Levi tökre kiakadt, meg minden, mert elküldtem neki... Szépen pocskondiázta Kinécskémet (akiért mellesleg odáig vagyok, meg vissza... x3), majd aztán végül leszereltem asszem, s leléptem...
Másnap, pénteken előjött, hogy kit mit zavar, erre rávágta, hogy a tegnapi kétszínű dög idegesíti, meg úgy az ilyen alakok általánosságban. Mire kérdeztem, hogy én akkor miért nem idegesítem? (simán tudok kétszínű dög lenni.) Ő megkérdezte, hogy na, én hogy vagyok kétszínű dög. Erre jött tőlem, hogy hülye leszek lebuktatni magam. Nos ebből ő azt szűrte le, hogy én csak szórakozok vele... Most az egy dolog, ha az ember szeret kombinálni, de muszáj akkor, mikor a padlón van? Mindez tőrként döfődött a szívembe, mikor közölte, na meg, hogy ha annyira szeretem a kettes számot, hogy annyiszor mondogattam, legyen a kettes! Egy ideig fel sem fogtam a dolgot. Aztán leesett, mindezzel együtt mégsem tudtam sírni. Fájt, mélységesen... Mintha megölte volna a lelkem egy darabját. Ilyet feltételezni... ezek szerint TÉNYLEG nem ismert. A másik fájó pont, hogy msnen játszódott le a dolog... Ami kissé vicces... (Dani anno msnen kérdezte, hogy járnánk-e, s sms-ben dobott... Nos, itt is msnen derült ki a dolog, s itt is végződött... *sóhaj*)
Mert végződött. Ez egy olyan tüske a szememben, amit nem tudok figyelmen kívül hagyni. A legviccesebb az egészben, hogy már aznap, olyan két órával később rám írt, hogy nem gondolta át. Természetesen elküldtem a francba, bár szépen fogalmaztam. Sőt. Azóta is, naponta (hála egeknek szombaton békén hagyott, az kellett volna, elrontani a napomat...) megszólít, s tegnap sikerült megint felidegesítenie, olyannyira, hogy eldöntöttem, mostantól bármi lesz én halál pokróc leszek vele. Mert nem érti meg, ha azt mondom, hagyjon. Ő csak akarja, tovább húzni, hogy ő nem akarja, hogy így maradjon... Ez a busz már elment, nem érdemes utána futni - egy régi metaforával élve. (régi? x'D Dani mondta...) Amúgy csak azt nem értem, miért nem tiltom le a srácot. xD
Na de szóval nem sírtam ettől. Pedig kaparták a könnyek a torkomat, de lenyeltem... S elérkezett a hétfő... Előre örültem: Anita is lesz, a csajokkal beszélgetve biztos elröppen a gond, nem ezen tornáztatom az agyamat. Aha. Na igen... Semmi sem úgy jött össze, ahogy szerettem volna. Kezdetnek Brigi hiányzott. Ami csak azért balhé, mert ő szokott ottmaradni velem, mi általában nem sétálgatunk le-fel. Anita meg visszajött, annak örültem, de... mintha én nem is léteztem volna. Annával beszélgetett végig, sétálgatott, Réka is sokszor becsatlakozott. Aztán fizika előtt bepróbálkoztam, odamentem a Ní duóhoz. Jónak is éreztem a dolgot, legalább a közelükbe voltam, hallgattam, amit mesélt Anita, aztán odajött Réka. Én meg elmeséltem nekik, hogy mit csinált Lara francián (fogta magát, s kiment, hogy "lévén már nem tanulunk, nincs semmi értelme bent maradni" dumával. Az a fej, amit a tanár vágott...! xD), erre Réka elkezdte, hogy "a tanárnak mindig több hatalma lesz, kár harcolni ellene". Mivel én nem így gondolom, megvédtem az álláspontom, de ő meg csak a sajátját ismételte. Mikor mondtam, hogy hagyjuk, mert úgysem fogadjuk el a másik véleményét, a két Ní fogta magát, s lelépett, nem kérve a feszültségből. Pillanatokkal később Réka is lelépett, lerakni a táskáját, s engem ott hagytak egyedül... Ez volt az első csepp. A második fizika után volt... Előbb kiengedtek minket, a csajok meg előre siettek. Arra gondoltam, tekintettel lesznek rám, mert ugye nincs Brigi, s akkor legalább lehívnak, hogy menjek velük, vagy legalább Anita fent marad, ha már ő nem kajál. Tévednem kellett. Ha nem kiáltok rájuk, csak úgy megkérdezve, hogy "ti most lementek kajálni?", akkor hozzám sem szólnak, csak otthagynak. Nem mentem velük. Már a könnyek fojtogattak, szóval, visszalépcsőztem a másodikra, mert ott láttam Demikémet. Szegénykémnek kisírtam magamat... Mert amint odaérkeztem nem bírtam, s könnyeim kitörtek. Annyira nem akartam... de segített, megnyugtatott, örülök, hogy ilyen barátaim vannak. :D
A második... Az nem sokkal ezután volt. Sikeresen lenyugodtam, el is váltunk Demivel, lementem a terembe, ami már kiürült, beültem, alig voltunk még páran. Érkeztek a csajok, ledobták a cuccuk, és rám sem nézve mentek ki. Na ott volt még egy csepp, fogtam a törifüzetet, s teljes erőből a padnak vágtam. Zsófi éppen akkor jött be, és kérdezte, mi bajom. Intettem, hogy semmi, és inkább elrejtőztem a füzet mögé. Zsófi elment valamiért, de percekkel később visszatért, majd odajött, és megölelt. Csak úgy, spontán. És az annyira kellett, hogy... hogy nagyon. (Most is elérzékenyülök, ha rájuk gondolok, Demi és Zsófi segítségére. Nem érdemlek ilyen barátokat! *chu*) Zsófi aztán elterelte a figyelmemet, beszéltünk, és jó lett minden. Azért fájdalmamat kirajzoltam magamból törifelelés alatt (a fizikán elkezdett prototípust rajzoltam át, nagyban), aminek eredménye egy szerintem igen helyes, bár kissé feminin srác lett. Aki hirtelen ránézésre olyan Chris-es... De még nem neveztem el, nem megy. xD Ezt szépítgettem matekon is... -ahol szintén éreztem, hogy nem vagyok odavaló. Zoli (!) Meg is kérdezte, mikor egyedül maradtam a teremben, hogy mi ez a nagy búskomorság... Amúgy Anita én Anna beült közém és Réka közé, ha már Brigi nem volt. Ezzel nem lett volna baj, ha nem úgy beszélgetnek, hogy Anita Annáék felé fordul, ezzel a hátát mutatva, s ezzel kizárva a beszélgetésből. (mert tudni kell, hogy süket vagyok.)-

Mondjuk, a japó előtti beszélgetés Krisivel és Ádámmal jól esett, meg a hülyülgetés. Imádom azt a két srácot, olyan kár, hogy elballagnak az idén... =( (Nem is meséltem, de csütörtökön múltkor bementem, Kishit bekísértem, de nekem nem volt első órám - és amíg Ádámnak nem jött a tanár -késett jó sokat- tök jól elbeszélgettem a sráccal. :) Amúgy sajnálom szegényt, őt tegnap ejtette a barátnője... Ja, meg mikor pénteken megtörtént a nagy ejtés, nem volt senki különösebben msnen, s megszólítottam, ő meg beszélgetett velem, segített megnyugodni. Szóval ezúton is köszi, ha olvasnád -kétlem-, és kapsz egy hatalmas ölelést és egy chut is, így virtuálisan.)

Tegnap, felért egy érvagdosással, hogy én képes voltam Rómeót meg Júliát hallgatni, a musicalt. xD De jól esett...! Amúgy. És vicces, hogy egy csomónak nagyjából tudom a szövegét. És ma szerettem bele abba a számba, mikor Tybalt (Szabó P.) és Mercutio (Bereczki) öli egymást. "Tybalt, Tybalt, mi lesz veled? / Tybalt, Tybalt, nem lesz szíved! / Kivágom, megsütöm, felnégyelem, / s koncként a kutyáim elé vetem! / Nem zavar többé e pökhendi arc! / Sem az a genny, amit folyton szavalsz! / Tybalt, Tybalt, jobb ha beszarsz!"
Valami nagyon nagy duma! x3 Bár, Tybalt válasza se rossz, abból csak a legjobbat emelem ki, ami pedig a: "...már kölyökként vártam a pillanatot / hogy a szívedbe mártsak egy vasdarabot / Mercutio még ma halott!" Link. 1:20-nál kezdődik. Imádom, mikor ott hecceli Mercutio Tybaltot. x3 Élj! Meg nagyon nagy még, mikor Mercutio a párbaj után ott mászkál még, s elátkozik mindenkit... x3 Az is benne van a videóban. (Asszem megkedveltem Bereczkit. Hmm, tényleg beteg vagyok! xD)

Akkor most... még jöjjön már random baromság. xD Múltkor, föcitézére tanulva (s félreolvasva) tudtam meg, hogy kicsike hazánkban heleket is tenyésztünk. A helek lávában élnek, halszerű lényeg... Vörösek jobbára. Van egy királyuk, Lucifer, aki fölött ott lebeg a kornája, bármerre is úszkál, és instant szolgái vannak, amik kis dobozokban várják a feladatukat. (Szegény Brigit ostromoltam ennek a kifejtésével. xD Mit nem tesz egyetlen egy magánhangzó kicserélése...)
A másik valami reggel jutott az eszembe, mikor egyedül kellett suliba menni, s havazott, vagy valami ilyesmi. xD Az agymenet: eső + ernyő = esőernyő -> esernyő. Akkor a hó elleni ernyő: hó + ernyő = hóernyő -> hernyő. xD Szóval a hó ellen külön ernyő kell, emberek, ami nem más, mint a hernyő! xD
A harmadik is valamelyik reggelemen született (vasárnap?), avagy Star Wars - a SHITek bosszúja. xD Most komolyan, képzeljük el, hogy jonnek a Kula bá'k lézerkarddal. xD

Ööö... Még akartam valamit. Öröm az ürömben (hogy itthon vagyk), mikor a második ébredés után bekapcsoltam a tévét - akkor még nem jutott el a tudatomig, hogy széthasad a fejem. xD-, s pici kapcsolgatás után rátévedtem az AXN Sci-Fi-re, ott épp kezdődött a Tsubasa kapitány, az "újabb", szóval nézni kezdtem, s megörvendeztettek egy übersexy és zuhanyzó Pierre-rel. x3

És még amit akartam. Legalább eszembe jutott. xD Évi szombaton random vett mangát, az egyik Eiki Eiki Millenium Prime Minister-e. És kölcsönadta. S én ott fogtam padlót... Veszett nagy! x3 És csak négy bishi van benne, szem-szájnak ingere... x3 (Sai rulz! x3) Fú, beleszerelmesedtem a kötetebe. :D Vannak kedvenc idézeteim is, már most:
"I could shoot him! ♥" - by Makita, hozzá angyali vigyor, pisztoly a kezében. xD
"I feel like Sherlock Holmes!" - ez meg Minori a főszereplő kiscsajtól... xD Veszett nagy! 
A történet arról szól, hogy van egy lány, bizonyos Minori, aki gondol egyet, s lóg a suliból, és elmegy videójátékozni. És megver egy srácot... A srácnak nagyon megtetszik a lány, legfőképp a haja (hajfétise van. xD), s kijelenti, hogy Minori lesz a felesége. Minori persze köpni-nyelni nem tud... Megjelenik egy másik srác, hosszú ezüst hajjal, akit amúgy Sainak hívnak, és elrángatja a videójátékos srácot... Minori aztán otthon meghallja a tévéből, hogy a srác, akit megvert, nem más, mint Okazaka Kanata, az új miniszterelnőke Japánnak, ráadásul a legfiatalabb - a maga 25 évével. Minori nem hiszi el a dolgot, ám másnap elrabolja a suli elől Kanata, és a jegyesévé teszi  -elmennek Minori lakásához, és a szülei csak úgy belemennek, hogy lányukból First Lady legyen. xD Kanata jobb keze Sai, aztán ott van még az egyfős SP, speciális rendőrség, Makita, aki Kanata volt osztálytársa volt; na meg Matsumoto, újságíró, aki a miniszterről tudósít folyton, s aki szintén Kanata volt osztálytársa... xD (Amúgy utóbbi nagyon emlékeztet engem egy bizonyos Tsuchiura Ryotarou-ra... x3)

Na jó, ennyit mára belőlem, a héten valszeg jelentkezem még az agymenéseimmel, ha már itthon ragadtam...