Vannak pillanatok, mikor meghallok egy számot. Csak az első pár akkord, dallam kel először szárnyra, de máris utat talál a szívemhez... Ezután két dolog történhet: A verzió: a pofára esés. A dallam jó, csak a dal nincs a helyén, netán az énekes hibádzik. B verzió: még jobban a dal hatása alá kerülök, mert egyszerűen gyönyörű, tökéletes, magával ragadó. Na ez most egy B verzió!
Igen, Jonas, igen, ráadásul a kis cukker Nick. Igen, lehet beteg vagyok. Főleg, hogy mostanában Disney csatorna nézésre vetemedek, de... Jonas Brothers. Régebben sem zárkóztam el tőlük, de a sorozat... Bár zavar, hogy általában Joe van a középpontban. Mindegy. Régebben is láttam ezt a részt, pár hónappal ezelőtt, akkor is felfigyeltem rá, de éjfél körényéke lévén egy alvás alatt elfelejtettem. De most... Most még friss... Na jó, pár órás, de... De na... A szám, egyszerűen... Gyönyörű! A zene, Nick hangja a szöveg, tökéletes, szép, zenei gyönyör! :) (És a letöltés kicseszik velem. xD) Itt hallgatom, és mindjárt sírvafakadok... :')
Amúgy is mostanában kicsit szentimentális vagyok. xD Mondjuk, mikor nem? (mikor a depi mélyén üldögélsz, hülye!) Sajnos, azt hiszem ez egy jellemzőm. :) Tegnap el is kereszteltem magamat Fable-hatás alatt Szentimentalibának. (szentimentális liba) Honnan a Fable-hatás? Onnan, hogy tegnap olvasásra vetemedtem. xD Borzalmas, nem? Szerintem az.
Nekem nem szabad jó könyvet a kezembe adni, mert különben nem szabadulok. Az átkom, a keresztem. xD Mert, a könyv, mint valami ügybuzgó pók, hálót sző körém, bekebelez. Persze csak, miután belémmart, megmérgezett a történettel, felcsigázott, érdekessé teszi a mesét. Aztán nem ereszt, míg látok, míg van egy cseppnyi fény, ami átszűrődik a hálón, amíg látom a betűket, míg össze nem folyik minden... Akkor kicsomagol, elenged, mehetek utamra - de a méreg még mindig a szervezetemben, az agyam egy percre se feledi, s visszatérek a pókhoz, aki újra szőni kezd. És ez így megy, amíg a könyv végére nem érek: A pók befejezte a hálóját, nincs többé szüksége rám, s a képzeletemre, amiből táplálkozott... A méreg távozik a szervezetből, én meg ott maradok, általában hoppon, megrészegülve az élménytől, és csak emésztem a tényt, hogy vége van. A varázs nem múlik el, amíg egy újabb póknak a hálójába nem akadok... De akkor meg már mindegy, mert kezdődik az élmény elölről.
És most ez a költői kép nagyon tetszett nekem. xD
A pók, aminek a hálójába akadtam az Meseanyó pókja, a Kriplikommandó. :) Már az első oldalon heveny vigyorgásba kezdtem, és ez csak fokozódott. Imádom, ahogy fogalmaz! A könyv kicsit szétesős, öreg darab, az, amit Kishitől kaptam kölcsön. '88-as...! Úristen, akkor én még gondolatban sem voltam meg... x'D Mondjuk, Ron Jar a tipikus cinikus karakter, míg Tiria a tipikus kemény csajszi, a két típus, ami minden történetében megtalálható. És? Ilyet méééég, ide! Mert a történet izgalmas, lebilincselő, magával ragadó, tényleg addig olvasom, míg a betűk össze nem folynak a szemem előtt. Ha már megtörténik, öt perc pihi, pisiszünet, piaszünet, netán kajales... xD De jáááj! Kíváncsi vagyok, mi lesz velük, és remélem Hervalt kicsinálják. x'D Lars-t meg imádom, a beszólásai... x3 ("Nézegess, grizzly barátom, lehet, hogy nem sokáig nézegetsz, egyszercsak nem lesz mivel. Valamiért nem rokonszenvezek veled, és ha sokat járatod a szádat, esetleg ráhúzom a homlokodra. Azontúl már keveset fogsz látni." De a nagy kedvenc az (javaslat Hervalhoz, ahelyett, hogy folyton megy a szócsata): "Lars Frajt ásított: - Dögunalom ez az acsarkodás. Azt a pisztolyt vékonyan bevazelinozva be kéne vezetni Herval seggébe. Aztán már csak a ravaszt kéne meghúzni. Utána máris elkezdhetnénk Prderog Freyjel foglalkozni. Nem lehet kitépni a nyelvét ennek a baromarcúnak? Aztán a kezét, lábát?" Amúgy az első idézet is Hervalhoz szólt. xD) Edu a lökött szerelmes, Gino meg egyszerűen aranyos. :) Samy meg... Van. xD Amúgy Fable-nél igazán csak az zavar, hogy a nevek... egyszerűen... borzalmasan furák, és nem tudom elsőre, sőt másodikra sem, hogy hogy ildomos kiejteni némelyiket. xD Most nagyon a Predrog zavar, speciel. xD Meg a teljes neveik, jáááj. ><"
Kedvcsinálónak itt van még a részlet az első oldalról, amely a vigyorgásra késztetett:
"...Ő maga nem kávézott, inkább rágyújtott egy cigarettára. Lábait keresztbe vetette, jóllehet nem kedvelte ezt a pózt, azon egyszerű oknál fogva, hogy ilyenkor mindig összenyomódtak a heréi, viszont ez a testtartás egyfajta szorongás, ugyanakkor fölény érzetét keltette a szemlélődőben. Tetszetős testhelyzet volt."
Meseanyó, szeretve szeretlek, és borulok le untalan lábaid elé, rejtett kis istenszombrom előtt, amit csak neked emeltem! :)
Délután pakolásra vagyok ítélve. Most látom, hogy összecsapom, hogy olvashassak... x'D
Jaj, megvan mit akartam még. Tegnap leszedtem (még épp időben. xD) A Vámpír Naplók múlheti részét, s meg is néztem msn mellett. És képzeljétek...! Először Stefanra vinnyogtam fel. O.O A második percben! Sokkal szexibb volt embernek, mikor még nem volt úgy felállítva a haja... A rész tanulsága: Daemon hülyén nézett ki embernek, nadrágtartóval kiskalappal... És hogy táncolni, azt nagyon tud, a csípőmozgása...! x3 Meg imádom, hogy az a dögletes mellkasa ki-kivillan a felső alól... Hatásos, na! xD Az kár volt, hogy a fordulat, amit már az előző rész végén sejtettem bekövetkezett... (Vicky vámpírrá tétele) viszont a tegnapi részben... megölték szegényt. ='( De Daemon jófej volt, átírta Jeremy gondolatait... Apropó, Jeremy! Rájöttem, hogy basszus, az a srác is jól néz ki! Azok a felkarok...! -karfétissel, ne csodálkozzon az ember. xD- Meg az izmos nyakáért is odavagyok. :) Az viszont meglepett, arra nem számítottam, hogy Kathrine tette a Salvatore tesókat vámpírrá. Logikus, de... de nem gondoltam rá, szóval, meglepett. Tegnap, a rész vége felé pedig belémhasított a felismerés, hogy... Én bizony le fogom tölteni a sorozatot. Daemon miatt. Csak miatta, az egészet. (Mert Stefan nyálverése... mondjuk a múltheti rész elején jól nézett ki, meg volt egy percnyi viselekdés, mikor bejött... :)) Igen, beteg vagyok. xD
Most zárom a soraimat. Kiélvezem az ittülést - addig sem a porcicákkal (PORTIGRISEKKEL!) meg a guncival hadakozom, ami az asztalomat fedi, hanem netezek.
"You, you're like a dream, a dream come true..."
